Kukucs...

A héten nem nagyon volt miről beszámolnom, de ha éppen akadt is valami érdekesség akkor sem volt időm leírni! Ugyanis holnap indulunk síelni!!! Ezért kb. egy hete folyamatosan pakolok, és vásárolok, és aggódok, és minden gondolatomat ez köti le!

Ausztriába megyünk Ramsau-ba, egy teljes hétre... (ugyhogy addig nem igen fogok itt jelentkezni...,) Pályaszállásunk lesz, hogy tudjak síelni is egy kicsit, ott pedig nem nagyon lesz internet (ezért már megkaptam a magamét, mert L. nem síel, hanem alkot vagy valamiket kitalál magának és internet nélkül ez nehéz lesz...).

Ma egész nap sütök-főzök, hogy legyen mit ennünk! Összesen 10-en megyünk és egy nagy házat béreltünk ki, egy hegy aljában... Ja és ez egy glecser, ugyhogy síelni biztos lehet majd, a kérdés csak az, hogy nekem ez mennyire fog sikerülni!

Valójában arra vagyok nagyon kiváncsi, hogy a hosszú utat hogyan fogjuk bírni... érdekes lesz az biztos!

Kiruccanás

Szombaton kaptunk L-el egy-két szabad órát anyukámtól, aki átjött, hogy Macizzon egy kicsit, ha a vasárnapi projektje kútba esett... erre mi mit csináltunk? Elmentünk elkölteni a vásárlási utalványokat, amiket Maci kapott. Ugyanis a 62-es rucik már kezdenek kicsik lenni neki és nem nagyon volt neki nagyobb...

Friss szülők szerencséje

Már alig vártam a vasárnap estét, hogy L-el kettesben elmenjünk színházba... de hiába, ma kaptam egy e-mailt, hogy az előadás elmarad. Pedig már úgy vártam, beizzítottuk a anyukámat is, hogy vigyázzon Macira, ő is nagyon készült már, hogy végre kettesben lehessen kicsit az unokával! Most itt ülök és kesergek... még egy darabig... aztán kitalálok valami helyettesítő programot!

De az azért felháborító, hogy egyetlen egyszer szeretnék elmenni az évadban színházba és az se jön össze... (mikor legutóbb voltam, akkor még pocakos voltam és az első 15 perc után el kellett jönni, mert akkor kezdődött egy kisebb veseproblémám...) Lehet hogy én és a színház valamikor a fogamzás környékén megátkozódtunk...

Mielőtt meglepődnétek, hogy e-mailben kaptam értesítést: a jegyeket interneten vettem. Az üzenetben az is benne volt hogy a jegy árat visszakapom, de a kezelési költséget nem...ezt nem igazán értem, mert a színház oldalán az állt, hogy ez az első olyan rendszer ahol nincs kezelési költség?!

Jó játék

Itt csak az a kérdés, hogy kinek is?

Történt ugyanis tegnap, hogy szoptatás előtt a szokásos módon tisztába tettem Zsoma macimat annak rendje és módja szerint! Majd elkezdtünk enni, ami persze beindította kisfiamnál a bélműködést, úgyhogy ki is jött a "nagy kaka". Így aztán etetés félbehagy és ismét vissza a pelenkázó asztalra, másik pelenka elő, krémezés, amihez ugyebár meg kell emelni a lábat és ekkor jön a pisi, természetesen hátrafelé a kisingre és a rugira, persze ez nekem már meg se kottyan. Kisfiamat gyorsan megtörölgötem, és folytatom is a pelenkázást, tehát ott tartottam, hogy krémezés, na ekkor volt meg a második termés a friss tiszta pelenkába! Ekkor kezdtem azt érezni, hogy most a kisfiam valójában velem és a türelmemmel játszik, dehát majd én megmutatom, hogy türelmes vagyok!

Koszos pelus kidob, venném el a tisztát, de nincs a helyén, ezért aztán le kellett hajolnom a pelenkázó asztal alsó fiókjáig, hogy tisztákat vegyek elő, és ekkor a kisfiam utolsó atrakciója: az előbb ki nem eresztett pisit is sikerült kinyomni, éjeln! egy része ugyan rajtam landolt, mivel a pelenkázó asztal előtt guggoltam, és ez alkalommal a ruhái közül a zoknit sikerült lepisilni!

Szoval kikászálódtam a fiókból a tiszta pelussal, kisfiút ismét tisztára törölgettem, irdatlan gyorsasággal rátettem a pelust (nehogy még valami kijöjjön mielőtt bezárnám), új ruhácskád elő abban szépen belebújtatni (ugye mondtam már, hogy utál öltözni?) és már folytathatjuk is a lakmározást...

Azért miközben ő jóízűen szopizott, én komolyan elgondolkoztam azon, hogy még mi történhetett volna, egy rövid pelenkázás alatt... ezt inkább már nem is részletezem, maradjon csak meg az én agyrémemnek.

3 hónaposan

Na igen, ez a három hónap tényleg csak úgy elrepült... a tegnapi mérlegelésen kiderült:

6800 gr

61,5 cm az úrfi.

Mostanában éreztem én hogy sokat nőttünk és nem is tévedtem! Ugyhogy amiatt igazán nem aggódhatok, hogy nem jut elég tejci a csöppömnek!

Megkaptuk a kötelező oltást is, természetesen féltünk, hogy majd ezt is rosszul viseli, de úgy tűnik nem vette annyira rossz néven mint legutóbb! Végül is már 3 hónapos nagyfiú! A doktor néni azt mondta, hogy rendesen meg van már duzzadva az ínye és hogy hamarosan fog lesz belőle. Én persze nem vettem észre hogy meg lenne duzzadva, persze nem sok viszonyítási alapom van, de az igaz, hogy mostanában elkezdtünk nyálat gyártani (tehát itt a következő dolog, amin anya aggódhat...)

Mostanra már igazán jól belejöttünk a mindennapokba! Talán most már mondhatom, hogy a kezdeti minden miatti aggódásom is alábbhagyott.

Az a jó ötletünk, hogy kádúsztatjuk a fiucskát ugyan kútba dölt, Zsoma maci leginkább üvöltöt a kádban és a feladatok se nagyon tudták feldobni! Így aztán beláttuk a kudarcunkat, és felmondtunk az oktatónak (pedig a hiba nem benne volt). Azóta már újra szeret fürdeni talán a legjobban olyankor ha a nagy kádban anyával együtt pancsolhat!

Egész rendesen átalussza az éjszakákat, természetesen azért nem sikerül mindig (és ha azt vesszük, hogy lehet hogy jön a foga mostanság akkor különösen nem várhatok többet), de ez igy most pont jó nekem!

3 hónaposan is nagyokat mosolyog erre a felfedezésre váró világra! Iszonyú aranyos a poronty, mert néha azért ha hallok valamit, hogy egy ekkora gyereknek már csinálnia kéne és én még nem vettem észre ezt nála, akkor aggódok, de ilyenkor azért elég hamar megmutatja nekem, hogy tudja azt ő, csak ne aggódjak (pl.: kéznézegetés, hason kinyomni magát)

Kedvenceink:

• Zenélő és házi forgó nézegetése, beszélgetés velük,
• pelenkázó asztalon lenni és nagyokat rugdosni közben (néha akkorákat rúg, hogy az komolyan fáj),
• hason aludni, újszopizni, ha már nagyon fáradt vagy éhes,
• böfizis közben addig dolgozni még a pelust elhúzkodja és olyankor egy jó nagyot böfizni az áldozat ingére, blúzára,
• nagyokat kacagni
• apa hasán aludni

Útálunk:

• hason lenni ha fent vagyunk,
• öltözködni és az indulásra várni (ha már egyszer felöltöztettek akkor azonnal induljunk el.... hogy minél hamarabb aludhasson a jó levegőn gondolom én),
• azt is ha anya játékból nem anyaszerű hangokat ad (kétségbeesik, biggyeszt, majd sír, biztos aggódik hogy eltűntem a fura hang mögött),
• böfizni rendesen

nagyjából itt tartunk most...

Kert most tényleg havas

Ma reggel elég gyors voltam :)

Kertem

Nem nagy, de így is szépen behavazódott! Bár mire oda jutottam, hogy lefényképezzem már kezdett kicsit olvadni (így jár az, aki mindent halasztgat)

Ahogy látszik a képen, mi a káoszos kertet szeretjük egyenlőre! Az igazság az, hogy most kezdjük kitalálni, hogy milyen növények rejtözködnek a piciny kertünkben, mindig mikor megtudunk egy új növényt akkor megnézzük, hogy mit is kell majd csinálni vele...

Ha valaki megismert valamit az írja meg :)))

Van még egy fa is, ami elültetésre vár, bár ha ilyen tempóban ültetjük akkor egy darabig még földlabdából kell szegénynek élnie!

Kenguruban az élet

Na igen, valószínűleg idáig a legtöbb pénzt arra költöttük, hogy megtaláljuk a megfelelő hordozót mindanyiunk számára, azt hiszem végre sikerült!!!

Mosoly

"A mosoly világosság a lélek ablakán. Jelzi, hogy a szív otthon van. "

Korábban olvastam valahol ezt az idézet és manapság nagyon gyakran jut eszembe. Ha van benne igazság akkor hatalmas szíve van Zsoma babának!

A kisfiam egy nagyon mosolygós csecsemő és minden mosolya beragyogja éppen az adott pillanatot, legyek akár fáradt, akár mérges, akár közömbös, vagy jókedvű... a mosolya mindig úgy hat rám, mintha egy energiabombát szabadítana rám! Sosem gondoltam volna, hogy egy mosoly ennyire meghathat, megérinthet, felszabadíthat... Korábban is ismertem a mosoly erejét, mostanában azonban nap mint nap tapasztalom ezt!

Mosolya számtalan: van az amikor csak egy kis somoly bújik meg a szája szélén, ilyenkor szerintem még nem döntötte el, hogy valóban tetszik-e neki valami vagy sem. Aztán ha valóban megtetszik akkor már félreérthetetlen mindenki számára, hogy az egy mosoly: ilynekor nem csak a szája kanyarodik felfelé, de a szemei is megtelnek mosollyal (ennek mi szülők már nem tudunk ellenállni és elolvadunk). Korábban nem is nagyon figyeltem fel rá, hogy egy szem mennyire tud mosolyogni, mennyire ragyog fel és milyen sugárzó lehet (igaziból arra jöttem rá, hogy nem én vagyok a világ legjobb megfigyelője, de ez a baba ezen a téren is változásokat hozott).

Aztán még van az a mosoly amit az éppen kedvenc játékoknak tartogat, ilyenkor sokszor hangot is ad a tetszésének. Aztán van az a mosoly amit az kap aki fújkálja a feje felett lógó pörgőt, ebből sugárzik hogy egy ilyen aprósággal mennyire boldoggá is tetted!

Van olyan mosoly is, amiről nem tudom kinek szól, mert laknak nálunk csak a csecsemők számára látható lények, rájuk úgy mosolyog mint amikor valami olyat látunk, amiről azt hisszük nem látjuk többet.

"A mosoly beragyogja mindazokat akik látják!"

Számomra az a legkedvesebb amivel szoptatás közben szokott megjutalmazni. Ezt nem csinálja túl régóta, de azóta én teljesen elolvadt állapotban leledzem... ilyenkor csodálkozás, öröm és boldogság bújkál a mosoly mögött. Meglepődik, hogy az a jó tőlem jut neki...

Szinte mindenki számára van egy mosolya: akinek biztatásra van szüksége, az biztató mosolyt kap, akivel kacérkodni kell annak kacér szájfelhúzást ad, ha valaki bánatos neki tartogatja a legboldogabb mosolyt!

És természetesen van még a kacaj is! Annak is van ezer formája a legszebb talán amikor önfeledten gurgulázva nevet!

Egy japán közmondás szerint pedig: "mindig az az erősebb aki nem tombol, hanem mosolyog."

Útlevél II.

Igy néz ki :

Home made vs. Gyári 1:1

Na igen, azóta a kisfiú igencsak megkedvelte a gyári zenélő forgócsodát. Édesen mosolyog a kisállatokra és ha leáll a dallam, akkor ő kezd beszélni hozzájuk! Az egyetlen baj vele, hogy nem lehet végteleníteni a felhúzást...

Azonban a home made logós-forgós bizét továbbra sem felejtettük el... nagyon szeretjük nézegetni, és ha lehet választani akkor inkább azt fújkáljam... gondolom azért tetszik az jobban, mert a kis állatkák mindenféle irányba repkednek és forognak, nem pedig egyszerűen csak körbe-körbe mennek!

Útlevél

Na igen, mivel hamarosan kisebb nagyobb utazásokra készülünk, kiderítettem hogy Zsombornak ezekhez útlevélre lesz szüksége, mivel még nincs semmilyen más személyazonosításra alkalmas irata. Így aztán foglaltam időpontot az önkormányzatnál összeszedtem kiccaládunk tagjait és nekivágtunk a hivatalnak.

A dolog odáig ment simán, hogy megérkeztünk megkaptuk a sorszámot és hamar hívtak minket. Először le kellett fotóztatni a csecsemőnket. Mégpedig úgy hogy nyitva legyen a szeme, ami csak azért nehézkes, mert ahogy kimegyünk az utcára azonnal elájul és hatalmas alvásba kezd a gyermek! Azonban mégsem ez volt a legnehezebb hiszen a vetkőztetés azért megtette a hatását! Először úgy csináltunk képet, hogy L. a teste előtt tartott a válla alatt fiunkat! Ezzel a képpel bejutottunk az ügyintéző hölgyig, aki viszont azonnal visszaküldött bennünket, mert a fényképen látszania kell a háttérnek is, azaz L. teste nem megfelelő háttér... Na igen de akkor hogyan csináljuk a képet... A kamera rögzítve van, tehát fekve nem lehet fotozni, oldalról kellett valahogy megfognunk a gyermeket. Miközben L. fogta a válla alatt én a fejét próbáltam hátulról tartani, úgy hogy a kezem ne látszódjon a képen és a kisbaba feje se essen le! Ekkor még mindig nem volt jó a dolog, mert L. keze belelógott a képbe....

Azért végül valahogy sikerült és ha minden igaz, péntekre meg is kapja az első útlevelét!

Még az is vicces volt, hogy az igénylőlapon az igénylő fotója felirat szerepel a kisfiam képe felett és neki kellett a csekkett is befizetni :))

Érdekességek

Mostanság Zsombor a legszívesebben a fürdőszobában lévő zuhanyzófüggönnyel beszélget! Korábban az ágyában lévő piros télapó figura volt ilyen kitüntett helyzetben, de ez mióta a sétálások során a fürdőben tett látogatások egyikével felfedezte ezt a műanyag kék kis kockás függönyt megváltozott! Ha megállok a függöny előtt először elkezd mosolyogni, majd kacag egy nagyot és végül elkezd az ő kis nyelvén beszélgetni!

Mellesleg mikor itt volt a védőnéni lefolytattam életem első olyan beszélgetését amiről nem nagyon gondoltam, hogy életem során valakivel is ilyenről fogunk hosszasan beszélni. Az orrporszívózás kapcsán ugyani hosszas elemzésre került, hogy milyen is az ami ilyenkor távozik... hát kicsit bizarr volt... ugyhogy azt hiszem ez mindenre felkészített..

Családdal

Aztán vasárnap is L. anyukájánál voltunk, igaz aznapra már jött apukám is, valamint a többi unoka! Jó nagyot ettünk, mert ugyebár a nagymamák már csak ilyenek... mindig aggódnak, hogy az unokák alultápláltak!

Amíg apukám kijátszotta magát az unokájával, addig mi és a nagyobb unokák társasoztunk egy nagyot! A játék azért nem volt ennyire elkeserítő, csak sokat kellett gondolkodni, hogy mikor mit lehet lépni, mert még csak most tanuljuk a szabályokat

A legkisebbek is találtak játszótársat maguknak. A nagyobb baba Julis a legkisebb unokatesó, aki nagyon szereti Zsombor babát, ezért az összes játékot rápakolta, majd amikor a baba aludt Julis is odafeküdt mellé, hasonlóan mint a képen!

Szóval izgalmas és nagyon kedves vasárnapunk volt!

Első éjjel más ágyban

Na jó a fent cím egy kicsit túlzás, hiszen karácsonykor több éjszakát is máshol töltöttünk, de akkor még Zsombor annyira nem érzékelte az új helyet, inkább csak azt hogy rengetegen vannak körülötte.

Most hétvégén rra szoroltunk hogy máshol aludjunk, igy Nagymamánál töltöttük a hétvégét! Zsombor nagyon élvezte az új helyet, a lakás sokkal magasabb volt mint amihez szokott és rengeteg gyönyörű világos csillár is van, amit hatalmas kacagásokkal vett tudomásul, és a falakon is van egy csomó érdekes kép. Minden újdonságot megnézett és különböző hangok hallatásával nyugtázta! Nagyon édesen nézelődött, már tartja magát olyankor az ember kezében és iszonyű elmélyült arcot vág... (ezt még nem sikerült megörökítenem, de még majd próbálkozom) Ezek annyira lekötötték, hogy első éjjel hajnali egyig sikerült nézelődnie, igaz aztán reggel 7-ig aludt...

Ugyanis lassan azt hiszem kimondhatom, hogy kezdi átaludni az éjszakákat, természetesen az ilyen dolog mint idegen helyen alvás összezavarják, de mostanában naponta hatszor eszünk és éjjel alszunk!

Mesélek majd a hétvége többi érdekesebb részéről is, csak ahhoz még várom a fényképeket!