Én elmentem a vásárba fél pénzen...

Tavaly már írtam a feketetói élményeinkről, természetesen idén is útnak indultunk. Budapestet már csütörtökön elhagytuk, egy hosszabb debreceni pihenő után érkeztünk édesapámhoz Nyíregyházára. Pénteken Nagyapónál pihengettünk: meglátogattuk a kedvenc állatkertünket, délután egy kis játszóterezés volt. Másnap azaz szombaton aztán bepakoltuk magunkat az autóba és indulás a Vásár. Idén a Nagyapót vittük magunkkal, hogy nehogy unatkozzunk hármasban. Természetesen nem mehettünk az egyenes úton azaz Debrecen-Nagyvárad-Feketetó, hanem egy kis világjárásba fogtunk. Nyíregyházáról, Érmihályfalva felé indultunk, majd onnan el Margittáig és innen aztán elhagytunk minden normálisnak nevezhető utat és bevetettük magunkat az erdőbe. Merthogy a Fekete-erdőn keresztül jutottunk el Élesdig. És milyen jól tettük, mert egy gyönyörű erdei úton vezetett az utunk, egy csodás kis patak mellett, amit a másik oldalról egy-egy kis hegyről lezúduló forrás fűszerezett. Aztán egy gyönyörű napos tisztáson elköltöttük az ebédünket, pihentünk is egy nagyot és hamarosan a vásárban találtuk magunkat.

Ahol szombat lévén rengeteg ember volt. Nem mondom, hogy a legtürelmesebben viseltem a sok embert, de azért nagyon jó volt. Zsomborral mindenki nagyon kedves volt. Vettünk neki egy gyönyörű kis ingecskét, meg még egy pár vásárfiát. Aztán este indulás vissza Nyíregyházára, természetesen már Várad és Debrecen felé mentünk, de nekem még így is nagyon hosszúnak tűnt az út...

Nosztalgia

Ma hazaérve a nagy hétvégi kalandból, csudás pár perc adatott meg nekem. Mindenki egy kicsit bamba lett mire  felhoztuk a cuccainkat és szépen elrendezkedtünk itthon, úgyhogy én egy kis finom meleg teával beültem az ágyba bambulni, és persze pár perc múlva Zsombor is bekucorodott mellém. Cumiját bedugta a kis szájába, hajamat az ujjai köré kapta és így pihengettünk. Csak szavak nélkül feküdtünk egymás mellett, én gyönyörködtem a kisfiamban ő pedig lazított egy picit. Ezt csak azért érzem fontosnak, mert Zsomborra az hogy mellém kucorodik és percekig itt piheg, hát nem igazán jellemző mostanság, és nekem olyan jó volt újra úgy érezni, hogy egy pici baba fekszik mellettem. Olyan gyorsan elröpült az a meghitt kisbaba-kor, és olyan jó amikor egy pár percre újra visszacsempésződik az életembe... 

Kistesó

Múlt héten szerdán voltunk nőgyógyásznál a kistesóval. Mindent rendben találtak, és most már egyértelművé vált a neme is. Ismét egy kisfiú érkezik hozzánk!! Erről a tényről kaptunk egy fényképet is... úgyhogy ez most már ha nem is 100, de 99% biztos. 

Így aztán amikor szombaton Zsombor elaludt este, L. úgy döntött véget vet a névtelenség korszakának: kiragasztott a szekrényre egy nagy papírt, felírkálta a lehetséges neveket és már csak választani kellett. Természetesen én újra elővettem az útónévkönyvet hátha találok valami újdonságot. L. a számítógépet böngészte, hogy megnézzük, melyik név milyen gyakori. Aztán kb. 20 perc múlva megvolt a végeredmény, a kistesó neve pedig: Kolos lesz!

Kolos már 1500 gramm körül van, ami nem minősül extra nagynak, de azért a jól megtermett babák közé sorolta a Doktor Úr. Egész nap szereti tudatni velem, hogy már ő is itt van köztünk, azaz reggeltől-reggelig mozgolódik. A legjobban akkor szeret mozgolódni, ha Zsombor alszik, vagy éppen nincsen velem. Ilyenkor minden lehetőséget megragad, hogy jelezze rá is kell ám figyelni. 

A hasam nagysága mindenki szerint óriási, de a Doktor Úr szerint ez teljesen normális a második babánál, persze ettől nekem nem lesz könnyebb az életem...

Péntek délutáni Tánc

Azzal, hogy itt az ősz és a rossz idő, ismét kinéztem egy pár programot, ahova mindig el tudok jutni Zsomborral, persze már olyan szemmel válogatom ezeket, hogy majd a kistesó érkezésekor se kelljen felhagyni ezekkel. Most hogy már ilyen nagyfiú lett szerettem volna valami mozgásos foglalkozást is. Tavaly L-el már voltunk a Marczibányi téren egy táncházba, de az vasárnap délelőtt van és még Zsombor nagyon kicsinek bizonyult hozzá. Úgyhogy akkor nem erőltettük a dolgot. Most már azt gondoltam biztos ő is jobban élvezné, úgyhogy ismét kinéztem egyet: 'Aprók Tánca' a neve, és azért tetszett meg, mert nem csak tánc van, hanem közben mindenféle kézműves foglalkozás is szerepel a műsorban. Pénteken délután 5 órakor kezdődik, úgyhogy én szépen felpakoltam a kis családot és elmentünk a Hagyományok Házába. Úgy tűnik, hogy jó választás volt, mert korosztályban hasonló korú gyerekek voltak. Zsombor az elején még élvezte, ő is csinálta amit kell, aztán egy kb. fél óra múlva már megunta és inkább az érdekelte, ami az asztalnál történik, ahol is kukoricahéjből készítettek nyuszit. Így aztán az én feladatom is az lett, hogy készítsek egyet, sajnos a végeredményt nem tudom megmutatni, de magamhoz és a kézügyességemhez képest egészen nyuszi formájú lett. Aztán még táncoltunk egyet és kb. fél órával a vége előtt eljöttünk, Zsombornak a másfél órás foglalkozás még egy kicsit hosszú volt, de megyünk a jövő héten is.... 

Állatkerti Játékok

 Ezek voltak az utolsó még lementett képek a gépemben. Még a múlt héten készültek az állatkerti látogatás során, voltunk most csütörtökön is, de arról már nincsenek képek.
Pedig a héten teljesen más állatokat néztünk meg mint a múltkor.
Julis unokatesóékkal megyünk, mostanság és mivel ők gyakran jönnek, így ilyenkor bekapcsolódunk hozzájuk mi is. Bár én már nem bírom annyira a gyerekek által diktált tempót...
Amint látjátok, őket nem csak az állatok érdeklik. Itt éppen a leopárdok szabadultak ki a ketrecükből.

Itt mi felnőttek próbálkoztunk lefényképezni őket, amint a leopárd éppen támadni készül....

Gorillacsalád...

A szurikáták nagyon édesen odajöttek Yombihoz és figyelték egymást.