A naplót most kezdjük írni.
Ma.
Ma nem megyünk sehová, mert elfáradtunk.
Itthon vagyunk, mosunk, és majd délután elmegyünk moziba.
Bezzeg tegnap!
Tegnap vasárnap volt, egész nap bicikliztünk. Először elmentünk a helyi magyar református gyülekezethez, akik nagyon kedvesen fogadtak minket. Az istentiszteet után részt vehettünk a gyülekezet közös szeretetvendégségén, ahol többen beszélgettek velünk. Ezután az Ontario-tó partjához mentünk, jó nagy kerülővel, mivel a GPS át akart vezetni minket egy parkon ahol épp egy fesztivált tartottak. Így végül 3 órán át bicikliztünk - hála Istennek nagyon szép környéken, mert Toronto tele van parkokkal és természetvédelmi területekkel amik nagyon jól járhatók biciklivel. Ennek ellenére alig láttunk bicikliseket a városban. De nem így volt a parton! Ott olyan nagy kerékpárút van, hogy az nálunk autóútnak is elmenne, de még így is tele van bringásokkal. A tóban Apa megfürdött, én meg a parton beszélgettem egy kedves nénivel.
Ezután elmentünk a Kensington Market-re, vagy-hez, mert nem egy épületet kell elképzelni (mint hittem), hanem egy romkocsma-negyedet. Itt Zsombor kiválsztott egy vacsorázásra is alkalmas pub-ot (felváltva írunk, talán már rájöttél), én meg összeismerkedtem egy csúnya kicsi félszemű öregemberrel, akinek a beszéde és a kinézete is pont olyan volt, mint az öreg kocsmatöltelékeké mindenütt a világon, pedig ő csak kávét ivott. Megkértem, hogy üljön az asztalunkhoz, hiszen végül is intenzív nyelvtanfolyamon vagyunk, és nyelvleckének az egy kellően magas szint, ha már a botladozó nyelvű öreg alkesz nem túl összefüggő fejtegetéseit is érted. Neki is állt magyarázni az emberiség eredetét és a középkori történelmet, (tudod, mi az hogy feudalizmus, fiam? - kérdezte Zsombort, de folytatta - amikor adóban be kell fizetni a tizedet, de utána még elveszik az embertől a felét), de a vége volt izgalmas. Lerajzolta a a negyed térképét egy szalvétára, majd dedikálta is, három nyelven, angolul, héerül és perzsául, mert ő iráni származású perzsa zsidó. Két évet töltött a perzsa légierőnél, pilóta lett, azzal átigazolt az izraeli polgári repüléshez.
Ezt az augusztust Zsomborral kettesben Amerikában töltjük.
Nem pont így terveztük. Eredetileg kedves ismerősünkkel, Csilláékkal cseréltünk lakást, ők Budapesten laknak, mi pedig náluk.
De Isten végez: nálunk Lea és Kolos kiverték a hisztit, hogy ők nagyon nem akarnak táborba jönni Kanadába,
amire mi, józan szülők azt mondtuk, hogy ez ahhoz drága mulatság, hogy akarata ellenére belekényszerítsünk két gyereket. Így viszont Nonó is otthon maradt velük, és ketten jöttünk Kanadába, Torontóba.
Holnaptól Zsombor valami táborba jár, hogy angol nyelven szocializálódjon,
én pedig készülök az ASA konferencia előadásomra, jövő héten. Én majd ott fogok szocializálódni.
