Babajóga II.

Ahogy növekszik Zsombor úgy változik körülöttünk minden. Azonban már úgy 5 hónapos kora óta mindig járunk valamilyen mozgásra. Egyrészt nekem is jó volt kimozdulni az elején, másrészt szerintem fontos neki is, hogy az itt ért ingerek tovább fejlesszék őt.

Nálunk a közelben babajóga van, ezért ezt kezdtük el. Eleinte ugyebár a kisbabás jógára jártunk. Akik ismerik ezt a felosztást valamennyire (1 éve még azt se tudtam, hogy van jóga babáknak is), azok tudják, hogy a kisbabás 6 hetes kortól 8-9 hónapos korig van. Ez nagyon szupi volt. A babák előttünk feküdtek, voltak feladatok a mamáknak és a babákat pedig főleg masszíroztuk és egy-két játékos feladat volt nekik is. A babák nagyrészt előttünk egy helyben voltak és maximum meg kellett vigasztalni őket.

Mára azonban már kinőttünk belőle, így nagybabás jógára járunk. Ami elég izgalmas, hiszen itt a babák 2 éves korig lehetnek és ugyebár már mozognak a saját útjukat járják.

A hely ahova eredetileg jártunk, nagyon szimpatikus volt, csak autó nélkül megközelíthetetlen volt számunkra, viszont autóval nehéz volt parkolni és aztán a házba feljutni. Szóval így már egy ideje nem voltunk de kerestem valamilyen újabb lehetőséget, amikor is egy korábbi nagyon kedves babajógás ismerős (a képen Sofi baba a bal oldali hölgyemény) a figyelmembe ajánlott egy vadi új nagyon klassz helyet jógaországot. Mivel sokkal könnyebben megközelíthető ezért gyorsan ki is próbáltuk. Nagyon szupi! Csak gyerekekhez kapcsolódóan van jóga már ez is nagyon szimpi, illetve azok is akik csinálják...

A nagybabás jóga viszont leginkább egy kisebb zsúrra hasonlít. A gyerkőcök felfedeznek, futkosnak, felmásznak, ismerkednek, játszanak. Egy-egy baba mindig akad aki éppen bekapcsolódik a feladatokba, olyankor nagyon ügyesek és persze mi is nagyon örülünk. Így aztán nekünk van több feladat, amibe a csöppségek is bekapcsolódhatnak. Persze azért nem könnyű egy-egy jóga feladatot gyerekkel a kézben kivitelezni, vagy úgy hogy közben a gyermeked megmássza a hifi készülék állványát. Azonban a hangulat mindig nagyon jó. Mindig kerül valami tízórai is és mindig jut idő egy kis beszélgetésre.

Zsombor is mindig másképpen viselkedik. Legutóbb például pont a kezdés előtt ébredt fel, ezért az óra nagy részében csinálta velem a feladatokat. Előtte egész óran a különböző berendezési tárgyakra mászott fel, előtte pedig úgy elfáradt, hogy az óra végén inkább megszoptattam kicsit hogy el tudjon aludni. Már várjuk a következő alkalmat!

Ma történt

Térülök - fordulok vacsorakészítés közben egyszer csak ezt látom...

Rövidített hosszú hétvége

Na, igen mi a 3 napos hétvégén egy kétnapos kirándulást tettünk Máriahalomra. Félig pihenés, félig munka egy 600 lelkes kis faluban. Szakmai ártalomnak tekinthető, de ez volt Zsombor első falukutatása, és már rögtön részt vett az interjúkon is.

Egyébként a Pilis lábánál található a falucska. Ebben a szép kis panzióban voltunk elszállásolva, a biofalu határában. Ugyanis a falu arról ismert, hogy biofalut szeretnének létrehozni mellette, vagy inkább a falu részeként.

Egy vállalkozó megvett úgy kb. 50 hektárnyi területet, ahol alternatív életmódott kínál a modern életformától elforduló családoknak. Egyenlőre még csak páran laknak ott, de sose lehet tudni.

Nagyon szép úton jártunk, a falu környéken is szép, bár nagy kirándulásra nem volt időnk, azonban még a közeljövőben biztos ellátogatunk ide újra.

A panziót mindenkinek tudom ajánlani, mert tényleg kedves, csendes, rendes hangulatos. Az étel nagyon finom vegetáriánus, de ezt észre semmi veszi az ember, annyi finomság kerül a tányérokba.

Zsombornak nagyon jót tett az egész napi friss levegő, jó nagyokat aludt! Természetesen nem lettünk volna önmagunk, ha nem történik valami kaland. Este a fáradt gyermek szaladgálás közben hasra esett, természetesen úgy hogy a szájából ömlött a vér. Kicsi éles fogaival kiharapta a száját. Mi teljesen kikészültünk, rögtön felhívtuk a helyi orvost, kiderítettük az ügyelet helyét és aztán lefeküdtünk aludni. Ugyanis a vérzés elálltával láttuk mi történt, és egy orvos ismerős tanácsait követve, inkább pihentünk.

Vendegek

Ma a nagyapó látogatott el hozzánk, hogy gyönyörködjék az unokájában...

Ma az ünnepre való tekintettel nem fogtam fakanalat a kezembe, így aztán a közeli nagyi kifőzdéjében fogyasztottuk az ebédünket. Az egészen egyedi kiszolgálásnak köszönhetően megismerkedtünk egy finn házaspárral, akik szintén ott ettek, majd utána a türbéhez szerettek volna menni. Mivel L. nagyon barátkozós ezért meginvitáltuk őket egy kávére és egy rövid csevejre, ami nagyon kellemesre sikeredett!

Mostanában már ilyeneket tud csíntalankodni

Járok

Most már szinte mindenhova két lábán jut el a nagyfiú, időközben (kb. két hete) sikerült levideóznom a kis totyogót:

Feketetói vásár

Ez sem ma történt velünk. Igaz már régóta készülök megosztani veletek, csak mostanság kicsit nem jól menedzselem az időmet, vagy lehet hogy Zsombor menedzseli rosszul, ezt még nem találtam ki, hogy hogy is van...

A történet: mert hát ugye nálunk minden nagyon kalandosan zajlik, ez a vásár sem lehetett kivétel alóla. A feketetói vásárt (Negreni) minden évben október második hétvégéjén rendezik meg erdélyi Feketetón, a település már évszázadok óta rendezi ezt a vásárt, természetesen korábban állatvásár és mesterségek vására volt. Azaz mindenki itt tudta beszerezni az évre szükséges dolgokat. Ez a vásár a rendszerváltás előtt is mindig megrendezésre került, valahogy mindent sikerült átvészelnie, és még ma is vár minket. Igaz a kínálata alkalmazkodott a mostani elvárásokhoz, de az biztos hogy az oda látogatóknak felejthetetlen élményt nyújt. Mára már elég szép turistalátványosság lett belőle, ezért érdemes az első két nyitó napon felkeresni. azaz csütörtökön és pénteken, mert a hétvége igen zsufis. Az élmény akkor az igazi ha az ember a faluban alszik és az esti megmozdulásokon is részt tud venni.

L. aki már vagy 20 éve jár Erdélybe minden évben ellátogatott erre a vásárra. Mióta ismerjük egymást még egyszer sem sikerült eljutnunk ide...

Na igen és itt kezdődik a történet: megismerkedésünk évében egy ideig erdélyben laktunk, munkaügyben keresztbe kasul beautóztuk ezt a vidéket, ami azt jelenti, hogy nagyjából havi 20 ezer kilométert ültünk kicsi piros otthonunkba, ami napi szinten átlag 300 km-t jelent... októbert természetesen úgy ütemeztük, hogy a vásárra el tudjunk menni. Azonban csütörtök délután L. háta elkezdett fájni, de úgy hogy két napot a földön kellett feküdnie. Ekkor még reménykedtünk, nem baj majd a hétvégén azért kinézünk a vásárba, csakhogy péntek este én követtem őt a padlóra... így aztán kimaradt a vásár.

Ekkor még bizakodtunk nem baj majd jövőre... Aztán eltett egy év, közben házasság, terhesség és az ezzel járó nagypocak (október második hétvégéje), aki látott akkoriban tudja, hogy már igen méretes pocakkal rendelkeztem és akkoriban kezdtem azon aggódni, hogy lassan szülés lesz ebből a dologból. Persze én vállalkozó szellemű vagyok és azt mondtam indulás. Így aztán L. keresztlányáékkal neki is vágtunk az útnak. Este indultunk, az idő elég ködös volt én nagyjából Gyöngyös környékén besokalltam. Azt hiszem nem nagyon volt jó az autóban ülni és biztos aggódtam is mi lesz ha ott történik valami. Így aztán szégyenszemre megfutamodtunk.

Ezzel a csúnya vereséggel érkeztünk el az idei évhez, és hát nem hagyhattam hogy kalandjainkat ilyen szégyenfolt is gazdagítsa, úgyhogy idén ugyanaz a társaság egy 10 hónpossal bővülve ismét útnak indult és idén célba is értünk!

Csütörtökön indultunk, a vásárba pénteken érkeztünk és szombaton nagyváradot néztük, vasárnap pedig Nyíregyházán fürdőztünk... Isteni hétvége volt!

L. keresztlánya már nagylány ovis, de azért én aggódtam, hogy két ekkorka gyermekkel milyen lesz az út, szerintem simán zajlott, összesen két komolyabb hiszti roham volt, az egyiket az egyik a másikat a másik gyermek produkálta.

A vásár számomra felejthetetlen volt. Tényleg megéri elmenni és vásárolni, idén mi főleg anyagokat vettünk... de már kinéztem hogy jövőre a felújítás után miket kell majd feltétlenül megvásárolnom, mert persze jövőre is ott leszünk, és akkor már az esti programokban is részt veszünk...

Természetesen vittem fényképezőgépet az egész út alatt ezt az egy képet csináltam:

Barátság

A múlt héten itthon volt a Lipcsében élő barátnőm, persze nem vagyok túl naprakész manapság, mert azóta már haza is utazott. Azonban még itt volt olyan szerencsések voltunk Zsomborral, hogy kétszer is tudtunk találkozni. Az ő fia Bruno baba 2 hónappal fiatalabb Zsombornál, egy csodálatos szemű nagyon baba baba!

Első alkalommal náluk voltunk és akkor még olyan szép idő volt, hogy végig a kertben tudtunk lenni. Második alkalommal ők jártak nálunk, de akkor már igencsak esős volt az idő, úgyhogy a szobába szorultunk. B. baba nagyon édesen felfedezte a játékainkat, bár a legjobb szórakozás számára az volt hogy kapaszkodott a kanapékban és onnan szemlélődött.

Nagyon jó volt a gyerekekkel együtt találkozni, bár a beszélgetés kissé akadozva zajlott a gyermekek áldásos tevékenysége végett. De azért jó lenne ha minden héten lenne egy ilyen napunk!

A két baba még nem igazán foglalkozott egymással de amikor evésről volt szó, Zsombor olyan kedves volt, hogy mindenkinek adott egy kis kölesgolyót...

Azért Zsombor néha veszélyeztette Bruno testi épségét, de szerencsére mindig elég gyorsak voltunk!