Ez sem ma történt velünk. Igaz már régóta készülök megosztani veletek, csak mostanság kicsit nem jól menedzselem az időmet, vagy lehet hogy Zsombor menedzseli rosszul, ezt még nem találtam ki, hogy hogy is van...
A történet: mert hát ugye nálunk minden nagyon kalandosan zajlik, ez a vásár sem lehetett kivétel alóla. A feketetói vásárt (Negreni) minden évben október második hétvégéjén rendezik meg erdélyi Feketetón, a település már évszázadok óta rendezi ezt a vásárt, természetesen korábban állatvásár és mesterségek vására volt. Azaz mindenki itt tudta beszerezni az évre szükséges dolgokat. Ez a vásár a rendszerváltás előtt is mindig megrendezésre került, valahogy mindent sikerült átvészelnie, és még ma is vár minket. Igaz a kínálata alkalmazkodott a mostani elvárásokhoz, de az biztos hogy az oda látogatóknak felejthetetlen élményt nyújt. Mára már elég szép turistalátványosság lett belőle, ezért érdemes az első két nyitó napon felkeresni. azaz csütörtökön és pénteken, mert a hétvége igen zsufis. Az élmény akkor az igazi ha az ember a faluban alszik és az esti megmozdulásokon is részt tud venni.
L. aki már vagy 20 éve jár Erdélybe minden évben ellátogatott erre a vásárra. Mióta ismerjük egymást még egyszer sem sikerült eljutnunk ide...
Na igen és itt kezdődik a történet: megismerkedésünk évében egy ideig erdélyben laktunk, munkaügyben keresztbe kasul beautóztuk ezt a vidéket, ami azt jelenti, hogy nagyjából havi 20 ezer kilométert ültünk kicsi piros otthonunkba, ami napi szinten átlag 300 km-t jelent... októbert természetesen úgy ütemeztük, hogy a vásárra el tudjunk menni. Azonban csütörtök délután L. háta elkezdett fájni, de úgy hogy két napot a földön kellett feküdnie. Ekkor még reménykedtünk, nem baj majd a hétvégén azért kinézünk a vásárba, csakhogy péntek este én követtem őt a padlóra... így aztán kimaradt a vásár.
Ekkor még bizakodtunk nem baj majd jövőre... Aztán eltett egy év, közben házasság, terhesség és az ezzel járó nagypocak (október második hétvégéje), aki látott akkoriban tudja, hogy már igen méretes pocakkal rendelkeztem és akkoriban kezdtem azon aggódni, hogy lassan szülés lesz ebből a dologból. Persze én vállalkozó szellemű vagyok és azt mondtam indulás. Így aztán L. keresztlányáékkal neki is vágtunk az útnak. Este indultunk, az idő elég ködös volt én nagyjából Gyöngyös környékén besokalltam. Azt hiszem nem nagyon volt jó az autóban ülni és biztos aggódtam is mi lesz ha ott történik valami. Így aztán szégyenszemre megfutamodtunk.
Ezzel a csúnya vereséggel érkeztünk el az idei évhez, és hát nem hagyhattam hogy kalandjainkat ilyen szégyenfolt is gazdagítsa, úgyhogy idén ugyanaz a társaság egy 10 hónpossal bővülve ismét útnak indult és idén célba is értünk!
Csütörtökön indultunk, a vásárba pénteken érkeztünk és szombaton nagyváradot néztük, vasárnap pedig Nyíregyházán fürdőztünk... Isteni hétvége volt!
L. keresztlánya már nagylány ovis, de azért én aggódtam, hogy két ekkorka gyermekkel milyen lesz az út, szerintem simán zajlott, összesen két komolyabb hiszti roham volt, az egyiket az egyik a másikat a másik gyermek produkálta.
A vásár számomra felejthetetlen volt. Tényleg megéri elmenni és vásárolni, idén mi főleg anyagokat vettünk... de már kinéztem hogy jövőre a felújítás után miket kell majd feltétlenül megvásárolnom, mert persze jövőre is ott leszünk, és akkor már az esti programokban is részt veszünk...
Természetesen vittem fényképezőgépet az egész út alatt ezt az egy képet csináltam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése