Vasárnap délután aztán folytatódott a dínom-dánom. Ekkor is volt egy nagy répatorta, amit viszont már nem én hanem egy kedves barátnőm követett el. Ez szép és nagyon finom is volt, mint az látszik a kisfiam is rendesen ette két kézzel ahogyan azt kell.
Sok kis leendő barát járt nálunk, a legkisebb egy gyönyörűséges kicsilány éppencsak két hónaposan, de már szülinapozik.
Készültünk mindenféle játékkal a gyerekeknek, de még túl kicsinek bizonyultak ezekhez, úgyhogy inkább csak hagytuk hogy felfedezzék a lakásunkat és elszöszöljönek Maci játékaival és az új szerzeményekkel.
Mi nagyon jól éreztük magunkat. Macinak kicsit sok volt a dolog, volt egy pont amikor L. és én sem voltunk a szobába, nem látott minket és eltört a mécses, olyan keservesen sírt. Aztán onnantól kezdve jött velünk mindenhova. Csodálta, hogy a nagyok már miket tudnak csinálni...
Remélem a vendégsereg is jól érezte magát....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése