L-el idáig ezt a napot mindig elsunnyogtuk, mert valahogy úgy érezzük mind a ketten, hogy a Mikulás a gyerekek ünnepe és ilyenkor minek álszenteskedjünk. Azért persze nekünk jól esett ha kaptunk egy-egy csoki mikulást a családban, de egymás között már kicsit sok lett volna. Igaz, hogy ezt nem fogalmaztuk meg eddig szóban, csak valahogy mindig elsunnyogtuk a dolgot. Idén, hogy már legálisan jöhetett hozzánk a Mikulás jól kiveséztük, hogy miért és hogyan nem szeretjük ezt.
Idén aztán rendesen felkészültünk rá, természetesen Zsombor cipőjét én pucoltam és tettem az ablakba. És én helyeztem bele a kicsi állatkákat is, a másik cipőt azonban már L. csempészte az ablakba és tömte ki. Természetesen nem volt könnyű, kitalálni, hogy mi is kerüljön a csizmába hiszen a mi kis Mackónk mindent nagyon szívesen felfal, így az édesség ki volt zárva:
Idén aztán rendesen felkészültünk rá, természetesen Zsombor cipőjét én pucoltam és tettem az ablakba. És én helyeztem bele a kicsi állatkákat is, a másik cipőt azonban már L. csempészte az ablakba és tömte ki. Természetesen nem volt könnyű, kitalálni, hogy mi is kerüljön a csizmába hiszen a mi kis Mackónk mindent nagyon szívesen felfal, így az édesség ki volt zárva:
Édes volt amikor reggel kiszúrta, hogy van valami az ablakban. Először a kis állatokat hozta egyesével, aztán lecsapott a banánra és hozta a zsákmányt, amit természetesen azonnal el is kellett fogyasztani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése