Szülinapi Buliban

Az unokanővér Julisnak szülinapi bulija volt a hétvégén. Természetesen mi is hivatalosak voltunk. Nagy készülődés nem előzte meg a dolgot, mivel én az indulás pillanatáig tanultam, de ez már csak hetek kérdése és másképpen lesz.

De nem is ez a lényege, hanem a buli: megérkeztünk még nem is voltunk sokan. Végre nem Zsomborom volt a legkisebb, mert volt egy három hónapos nagyon édi baba. Olyan jól és sokáig
viselte el a sok nagy és kiabálós gyereket, hogy le a kalappal. Aztán elég sokan lettünk hirtelen, volt sok ajándék, aminek természetesen mindenki nagyon örült. Mindent gyorsan ki is kellett próbálni.

Mindenki tudott játszani, pedig életkorilag elég nagy különbségek is voltak. Zsombor akkor játszott a legjobban, ha sikerült egy kicsit egyedül maradnia, és végre a nagyok nem vettek el tőle semmit. A kétéves körüliek nagyokat játszottak már, kergetőztek, visítottak, néha egy-egy pofon is elcsattant. A nagyobbak meg figyeltek, aztán egy idő után ők is bekapcsolódtak. Volt ágyon ugrálás, fogócska, puzzle összerakás és leginkább kiabálás.

Többen megállapították, hogy sok gyerek esetében egyedül és csak a vasszigor lehet a megengedett.

Aztán természetesen volt torta is. A gyertyát mindenki többször is elfújta, még Zsombornak is engedték, aki valahogy a nagy tolongásba belefejelt a tortába, először nem tudta, hogy sírjon-e, aztán meg elkezdte tömködni a szájába az arcáról a tortát. Természetesen aztán szorgosan tették a gyerkőcök a gyomrukba is a tortát.


Szóval nagy buli volt, Zsombor jól elfáradt az autóban egész úton mindenki őt szórakoztatta, hogy ne aludjon el. Nagyon ügyes volt mert kibírta hazáig, ahol aztán egy pillanat alatt elnyomta az álom.