Sokat készültünk erre a napra. Azt tudtuk, hogy mi nem veszünk ajándékot, mert annyi mindenki jött hozzánk a nevezetes hétvégén, hogy fel se tűnt volna neki, hogy kap-e még egy ajándékot. Mi inkább azt találtuk ki, hogy elvisszük a Csodák palotájába, hátha már 2 évesen talál ott egy-két számára is érdekes dolgot. Az ünneplés már egy nappal hamarabb elkezdődött. L. szerette volna ha a szomszédságot is áthívjuk egy kicsit, ugyanis szemben és mellettünk is három gyermekes családok laknak és a szomszédos utcában is lakik egy barátunk ahol két kicsi gyerkőc van. Szóval szombatra összecsődítettük őket. Volt saláta, fasírt, pogácsa és persze két pici torta.
Minden gyerek talált valami érdekes játékot magának. Persze együtt még nem nagyon játszottak, de legalább mi tudtunk egy kicsit beszélgetni a szomszédainkkal.
A végére a barátaink maradtak, ahol egy azonos korú és egy pár évvel idősebb fiú gyermek van, akikkel Zsombor nagyon szeret játszani. Így aztán kifulladásig rohangáltak hárman fel és alá a hatalmas lakásunkba, kiabáltak hozzá, ugráltak a babzsákfotelba. Zsombor annyira benne volt a játékban, hogy teljesen nekikeseredve sírt, amikor az indulásra került a sor.
Vasárnap volt a szülinap. Reggel L. és én ébresztettük a reggeli szülinapos nótával és két pici gyertyával. Majd az ébredés után megindult az egésznapos vendégsereg áramlat. Először anyukámék jöttek, egy gyönyörű mézeskalácsházikó társaságában, amiről Zsombor imádta leszedegetni a leszedhető részeket. (sajnos elfelejtettem lefényképezni, pedig tényleg nagyon szép volt.) Aztán megérkezett a kedvenc másodunkatesó Zsuzsi és családja. Ők is hoztak egy csomó ajándékot, de persze a legjobb az volt, hogy itt volt nálunk a Zsuzsi és játszott a Zsomborral. Aztán egy kis szünet következett, mely folyamán liba ebédünket elfogyasztottuk, csakhogy nehogy már Márton nap körül ne együnk libát.... be se fejeztük, amikor a másik
nagymama is megérkezett. Aztán jött L. testvére és családja, L. keresztlánya, és L. egy nagyon jó barátjáék. Szóval nagy parti kerekedett ismét. Egy csomó ajándék, mely közül a legjobban várt, a szirénázó mentőautó volt. A gyerekek rohangáltak, játszottak, majd ismét torta evés következett, majd további játék. Aztán előkerült a diavetítő és egy kis mesedélután következett. Aztán olyan nyolc óra körül mindenki hazaballagott Zsombor nagy bánatára....
t
Ekkor azonban még nem volt vége az ünneplésnek, mert hétfőn azzal kezdtünk, hogy elmentünk a Csodák Palotájába, ami még mindig nagyon nagy Zsombornak. De szerencsére rögtön az elején volt makett vonat, ami után lehetett futni és egy kis autó amit meg vezetni lehetett, aztán még kb. 2 dolgot bírt befogadni és elfáradt és fent az emeleten játszottunk egy asztal mellett... Szerencsénkre tetszett neki és élvézte a dolgot.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése