Állatkerti Riadalom

 Tegnap jártunk az állatkertbe az unokatesókkal! Sok állatot nem láttunk, viszont a gyerekek nagyon jót játszottak. Mindketten biciklivel voltak, igaz Julisnak pedálos van, nekünk pedig futó, így aztán lehetett utánuk futkosni rendesen.

A riadalom abból adódott, hogy a bogarak megmászása közben Zsombor hátába elkezdett belemászni egy kullancs, amit valahogy sikerült kiszúrnom. Vagyis csak azt láttam, hogy van valami fekete a hátán, de persze nekem nem volt hajlandó megállni, így a Kriszti (Julis anyukája) közölte velem az örömteli hírt. Majd megkérdezte, hogy kiszedem-e?

Erre a kérdésre természetesen csak egy válasz létezik az IGEN. Szóval én aki még életében nem fogott kullancsot, abban sem vagyok biztos, hogy valaha volt-e bennem ilyen állat... nekiálltam, hogy gyorsan mielőtt befurakodhatna Zsombor hátába én ki is húzzam onnan. Az akció sikeres volt, természetesen én kiakadtam, Zsombort csak az zavarta, hogy meg kellett állni egy percre.... 

Aztán a nagy ijedelmemre, az autóban hazafelé mind a kettő sikeresen elaludt, úgyhogy kalandos volt bejutnom a házba, az eredmény az alsó képen látható!

Az első igazi seb

Nagy dolgok történnek nálunk! A húsvéti nagy játékok közepette, Zsombor elcsúszott a piros motorjával és felhorzsolta a térdét. Ez az első komolyabban vérző nagy sebe. Szegénykém nagyon sírt, annyira hogy aludt is egy hatalmasat a nagy riadalomra. Aztán mikor felébredt és meglátta a Julist már el is felejtette az egészet. Azonban ha eszébe jut a sebe, akkor nagyon fáj. A legrosszabb olyankor ha nadrágot veszünk mert az hozzáér és fáj, azért ezt nem veszem túl komolyan, mert már besebesedett, az meg köztudomásúlag nem fáj. Persze tudom ez az első, nyilván szokatlan még neki... Néha fürdés közben is eszébe jut, mert az első este a víz még csípte, most már ugyebár nem, de azért nagyon el tud keseredni, ha épp olyan passzban van.

Húsvét

Ilyenkor mi L. anyukájához a Balatonra szoktunk menni, azaz nem csak mi, de L. testvéréék is. Szóval ilyenkor összejön ott a család és egy kicsit együtt vagyunk. Az idén szombaton érkeztünk, szinte egyszerre az unokatesóékkal. A két kiscsikó, azonnal egymásra talált. Nagyon jókat játszottak egymással, szinte nem is igényeltek felügyeletet, csak arra kellett vigyázni, hogy csináljanak túl nagy butaságot. A lenti képen az látszik, hogy hogyan játszák azt, hogy ők Kolosok, azaz kicsi babák... Egy cumitartó volt csak, amin nem volt cumi egyáltalán, de ez őket egyáltalán nem zavarta :)

 Aztán vasárnap a csodálatos esős időben nekiálltak tojást keresni...

 Délután egy kis veszprémi állatkerti séta következett. Szerintem vasárnap délelőtt több csokit evett Zsombor mint egész eddigi életében. Aztán hétfőn indulhattak a fiúk locsolni. Zsombor megtanult az apjával egy verset, amit minden háznál közösen mondtak el!

Olvasnak a fiúk

Első barátság

 Na igen... szóval ez talán az én hibám, hogy nem vagyunk valami nagy társasági emberek. Mármint sokat utazunk, sok mindenkivel találkozunk, de kimondottan babás barátaink nincsenek. Vannak barátaink ahol természetesen szintén van gyermek. De azok vagy picit nagyobbak, vagy picit kisebbek. A játszótéri ismerkedésbe egyáltalán nem vagyok jó, de még a foglalkozásokon se nagyon tudok közel kerülni az anyukákhoz. Azért alakult egy kivétel... Sofi babával és anyukájával úgy körübelül a gyermekek 4 hónapos kora óta ismerjük egymást... Zsombor kezdte az ismerkedést jóga óra közben, aztán lassan én is...

 Azóta jó sok idő eltelt... meglátogattuk egymást egy párszor, de ez a múlt heti sikerült a legjobban. 

Sofi baba kézen fogva vezette Zsombort mindenhova, megmutogatott neki minden játékot. Valami elképesztő volt, hogy mi anyukák, csak néztünk és ők  teljes összhangban játszottak. A képeken az látszik, ahogy mászókásat játszanak, de játszottak orvosost, lementek a Sofi szobájába, ahol az ágyban egy dobozból pakolták ki a játékokat és elmondták egymásnak, hogy mi van a dobozban.

Majd együtt uzsonnáztak, aztán később vacsoráztak, szóval nagy buli volt!

Nagyon örültem, hogy így alakult, mert amikor 

 megérkeztünk aggódtam kicsit. Ugyanis Zsombor betelepedett az ölembe, aztán elindult a játékokhoz, de Sofi nem nagyon érdekelte. Aztán a végére meg már úgy feloldódott, hogy énekelgetett, mesélte a történeteit. Olyan jól összebarátkoztak, hogy Sofi még egy mesét is megmutatott neki a számítógépen.

Ennek a délutánnak a sikerén felbuzdulva, meg egy hirtelen ötlet hatására aztán tegnap délután Zsombort Sofi mamája autóba tette, elvitte hozzájuk, megebédeltette, és csodák csodájára Zsombor ott aludt délután. A két kis pöttöm egymás mellett alukált. Aztán ébredésre már én és Kolos is csatlakoztunk hozzájuk, mert ismerem én a kisfiamat. Neki mindig az ébredések a nehéz időszakok, akkor csak anyajó! 

Testvérek

Na igen, ilyen nálunk az idill... Zsombor szerintem (egy egyáltalán nem elfogult anyuka szemszögéből) teljesen édes és ideális testvér. Itt éppen odafeküdt Kolos mellé, hogy megmutassa neki hogy kell kinyomnia magát!

Egyébként ha játszunk, akkor mindig magunk mellé tesszük, aztán Zsombor néha visz neki játékot megmutatni. Ha elkezd sírni, akkor megsimogatja, énekel neki. (nekem személy szerint ez a kedvencem)

És most már el sem tudja nélküle képzelni a családunkat. 

Ha valaki számára idegen kezében túl sokat van Kolos, akkor elkezd félni, és szól, hogy menjünk és lehetőleg az öcsit se hagyjuk ott. Ha valahova megyünk, akkor meg megszokta kérdezni, hogy visszük-e magunkkal Kolost is! Nagyon rendes és Kedves testvér lett belőle...

Mamánál

Ez sem tegnap történt, hanem kb. 2 hete.... Végre szép idő elé néztünk és elmentünk anyukámhoz, hogy megnézzük milyen lett a kis házikójuk. Azonban akkora szél volt, hogy a kertet csak nagyon röviden nézegettük, viszont belülről nagyon tüzetesen átvizsgáltuk:

Álló Kutya

Kb. 4 hónapos kora óta járunk jógázni Zsomborral. Eleinte főleg a masszázson volt a hangsúly, aztán leginkább a játékon. Aztán egy idő után elkezdte ő is csinálni. Eleinte csak itthon, aztán már a jógaórán is. Még amikor iciri-piciri volt, vettem neki egy képeskönyvet: Verses Képes Gyerekjóga, otthon néha előveszi és ahogy lapozza végig csinálja az összes gyakorlatot. Mostanában meg azt mondja, hogy menjünk már a Riához... (aki tartja a jógát)

Délután Néha

Sikerül egyszerre aludniuk! Ilyenkor általában egy ágyban alszanak el, és most már merem őket egymás mellett hagyni, mert mint az alábbi kép is mutatja, Zsombor nem fekszik rá Kolosra. Ellenben Kolos nagyon jól ki tudja túrni a bátyust.

Betegen II.

És miután egy hétig úgy, tűnt egészséges a család minden kezdődött előröl, csak még rosszabbul.

Miután hazaértünk Nyíregyházáról Zsombor azzal kezdte, hogy lázas lett... két napig vártunk, hogy majd javul, a láz hol elmúlt, hol visszajött. Így aztán már pénteken bevetettem a háziorvos által ajánlott 3 napos nurofen kúrát! 

Egyébként mikor kedden, vagy szerdán voltunk az orvosnál, azt mondta, hogy semmi komoly nincs! Ehhez képest a láz nem akart elmúlni. Sebaj végül is  a Nurofen  kúra segített. Utána már 'csak az orra folyt', majd amikor ez is alább hagyott, akkor elkezdett csúnyán köhögni! Egyébként ennek a betegség hullámnak köszönhetően, már tökéletesen ki tudja fújni az orrát..., persze nem zavart volna ha nem tud rendesen orrot fújni, de egészségesek maradunk. Na de most már mindegy...

Természetesen az én torkom is bedurrant újra, folyt az orrom, csak éppen lázas nem voltam. Én persze semmit nem szedhetek, szóval 3-szoros adag c-vitaminnal és homeopatias bogyókkal próbáltam magam helyre rázni. Mondjuk nem sok sikerrel, mert csak egyre rosszabbul lettem. Egészen addig amíg végül Kolost is sikerült úgy megfertőzni, hogy a légzése olyan jó kis Dart Vader-es lett, szegény napi 3-szor orrporszívóztam, kapta a vitamint, és mellette a bacikat tőlem.

L-nek meg megmarad egy olyan kellemes tüdőbeteges köhögése, ami mondjuk fél óránként tört rá és tartott kb. 5 percig. 

Na ekkor, érezte úgy L., hogy ő már amúgy is azt mondja egy hónapja hogy menjünk el melegebb égtájak felé, akkor ezt most meg is valósítjuk! Elbattyogott egy utazási irodába, kinézte hol van jó idő, mi a legolcsóbb és azzal állított haza, hogy 1 hét múlva indulunk is Egyiptomba. Na én ettől totál kiakadtam, hogy egy ilyen pici babát más klímába vinni, mikor ráadásul beteg is... bla, bla, bla.... Persze a csatát elvesztettem, igaz nem egy hét múlva, de kettő múlva már a repülőn ültünk, egy már majdnem teljesen gyógyult Zsomborral, egy hörgő Kolossal, egy Anyával akinek ismét elkezdett fájni a torka, és a köhögő Apával.... a továbbiakról már készítem a videót!

4 hónaposan

Méretek:

64 cm, és 6400 gramm

Nagyon aranyos mostanában, már egészen biztosan tartja egészen hosszú ideig a fejét. Ami azt jelenti, hogy néha, mikor a kezemben van egyszer csak elengedi magát és már dől is hátra. Úgyhogy mostanában igazán kell figyelni mikor kézben van. 

Már nagyon szépen felnyomja magát a kezével. Azt azért nem mondom, hogy szeret hason lenni, de mondjuk ha Zsombor ott játszik előtte, akkor szívesen elnézi őt hason. 

Olyan kis ügyes, megfogja  a játékait és természetesen azonnal tömi őket be a szájába. Én azt nem nagyon látom, hogy nézegetné őket, az sokkal jobban érdekli őt, hogy megkóstoljon mindent. Szóval ha egyszer megkaparint valamit akkor az a száj felé indul rögtön. Hason persze nézelődik, de úgy meg nem nagyon nyúl még a dolgok után. Annyira aranyos baba, 7-én reggel mondtam L.-nek, hogy lassan most már megfordulhatna magától ez a gyermek, mert aztán még aggódni fogok, hogy nincs-e valami baj. Majd kb. 5 perc múlva megyek be és az eredetileg hason nézelődő Kolosom, már a hátán nézelődött. :))) Aztán ugyanezt megcsinálta később a jógaórán is. Majd másnap a hátáról a hasára fordult, bár az nem volt szándékos. Csak a csörgőjét akarta megkaparintani és ehhez oldalra kellett fordulni, majd mikor megszerezte megpróbálta betömködni a szájába és e művelet közben lendült át a hasára. Amit utána nagyon sérelmezett, és hangos kiabálással adta tudtomra, hogy ő ezt nem akarta. Na azóta nem láttam tőle a megfordulást, semelyik irányba sem. Igaz az is zavarja, hogy ha sikerül átfordulnia, a kezét még nem tudja kihúzni maga alól!

Azért én minden nap tornáztatom kicsit, hogy nehogy elfelejtse az átfordulást. :)

Továbbra is alszik éjszakánként. Bár mostanában többször volt olyan, hogy ő is felébredt hajnali 2-3 között. Egy kis éjjeli szopizással azonban mindig vissza is aludt. Szépen szopizik, bár mondjuk nála egy evés nem tart tovább 15 percnél. Néha van, hogy fél órát is eszik, de általában az első nagy menet után már nem is kér többet. Egy ideig próbálgattam, hogy böfiztetés után még visszateszem, ha nem kért már akkor áttettem a másik mellemre, hátha az a baj, hogy már nem jön annyira belőle, de általában már egyáltalán nem kér. Nagyon édes, amikor elengedi a cicit és a szája még tele van tejjel, amit aztán szépen lassan kifolyat a szája szélén :), na ilyenkor sejtem hogy már nem kér többet. Igény szerint szoptatom, de általában 5-ször eszik egy nap, aztán néha ez lehet hat is. Most már nem nő olyan nagyokat egy-egy hónap alatt, ami azért számomra nem olyan nagy baj, mert ruhástól, pelenkástól már így is több mint hat és fél kiló. 

A késő délutánok még mindig nehéz időszakok számára, olyankor jóval nyűgösebb és kiszámíthatatlanabb. Sokszor nyávog, ha felveszem se biztos hogy jó, aztán van hogy elalszik és akkor meg nem lehet letenni, mert arra felébred. Aztán ha egyszer eljutunk a fürdetésig akkor már rendbe jön minden.

A körmét még mindig nagyon nehéz vágni, mert nem tudom neki alvás közben, ugyanis arra felébred. Általában valamelyik evés után szoktam próbálkozni vele. A legjobban olyankor megy ha közben nem segít Zsombor, de néha még ő is segít nekem :))

Kolosnál a széklet nem várható minden nap. Amivel néha igazán kiakaszt, mert mondjuk négy nap után azért már tudok frászba lenni. Ráadásul rájöttem, hogy azt se tudom mit kell olyankor a masszírozáson kívül csinálni. Szerencsémre eddig azért a negyedik nap után megkegyelmezett nekem mindig és jól telerakta a pelenkát. 

Egyre jobban a bátyus a sztár. Ha Zsombor bekerül a látóterébe akkor csak úgy csüng rajta. Minden mozdulatát lesi, természetesen az a legjobb ha Zsombor játszik vele. Ha sír és Zsombor felveszi (természetesen az én segítségemmel) akkor mindig abbamarad a sírás... Mondjuk azért olyan sokat nem halljuk sírni, hogy panaszkodhatnánk...

Szépen sorba

Ez már elég régen történt velünk, de mostanába hiába fotózok a blog számára, valahogy nem tudok eljutni a gép elé...

Nagyjából ekkor volt először szép idő, úgy látszik az elefántoknak is D vitamin hiányuk lett Nyíregyházán, így aztán eldobták magukat a cirógató márciusi napon.