Első barátság

 Na igen... szóval ez talán az én hibám, hogy nem vagyunk valami nagy társasági emberek. Mármint sokat utazunk, sok mindenkivel találkozunk, de kimondottan babás barátaink nincsenek. Vannak barátaink ahol természetesen szintén van gyermek. De azok vagy picit nagyobbak, vagy picit kisebbek. A játszótéri ismerkedésbe egyáltalán nem vagyok jó, de még a foglalkozásokon se nagyon tudok közel kerülni az anyukákhoz. Azért alakult egy kivétel... Sofi babával és anyukájával úgy körübelül a gyermekek 4 hónapos kora óta ismerjük egymást... Zsombor kezdte az ismerkedést jóga óra közben, aztán lassan én is...

 Azóta jó sok idő eltelt... meglátogattuk egymást egy párszor, de ez a múlt heti sikerült a legjobban. 

Sofi baba kézen fogva vezette Zsombort mindenhova, megmutogatott neki minden játékot. Valami elképesztő volt, hogy mi anyukák, csak néztünk és ők  teljes összhangban játszottak. A képeken az látszik, ahogy mászókásat játszanak, de játszottak orvosost, lementek a Sofi szobájába, ahol az ágyban egy dobozból pakolták ki a játékokat és elmondták egymásnak, hogy mi van a dobozban.

Majd együtt uzsonnáztak, aztán később vacsoráztak, szóval nagy buli volt!

Nagyon örültem, hogy így alakult, mert amikor 

 megérkeztünk aggódtam kicsit. Ugyanis Zsombor betelepedett az ölembe, aztán elindult a játékokhoz, de Sofi nem nagyon érdekelte. Aztán a végére meg már úgy feloldódott, hogy énekelgetett, mesélte a történeteit. Olyan jól összebarátkoztak, hogy Sofi még egy mesét is megmutatott neki a számítógépen.

Ennek a délutánnak a sikerén felbuzdulva, meg egy hirtelen ötlet hatására aztán tegnap délután Zsombort Sofi mamája autóba tette, elvitte hozzájuk, megebédeltette, és csodák csodájára Zsombor ott aludt délután. A két kis pöttöm egymás mellett alukált. Aztán ébredésre már én és Kolos is csatlakoztunk hozzájuk, mert ismerem én a kisfiamat. Neki mindig az ébredések a nehéz időszakok, akkor csak anyajó!