Nürnberg

Deutsche Übersetzung findet sich unten

Szombaton Nürnbergbe utaztam, hogy meglátogassam a cserediákomat, ha már úgyis ilyen közel vagyok. A német gyorsvonatokkal ez az út két óra alatt megtehető, úgyhogy a reggel 5-ös vonattal elmentem, és a az este 8-assal már vissza is tudtam menni Lipcsébe. Ezek az ICE vonatok nagyon futuriszitkusan néznek az áramvonalas kialakításukkal, de a pálya még csak rövidebb szakaszokon alkalmas arra, hogy elérjék a 250 km/h-s maximum sebességüket.

a vonat kívülrőla nürnbergi pályaudvar egyik fala

A „csereprogram”, amiben részt vettünk, nem volt átlagos. Ez ugyanis az iskolánk kórusa, és a Neuendettelsaui Laurentius Gimnázium kórusa között jött létre. A németek viszont sokkal többen voltak, mint ahány embert a mi kórusosaink be tudtak volna fogadni, ezért kellett az olyan lelkes kóruspártolóknak, mint amilyen én is vagyok, besegíteniük. Így persze valószínűleg én nem utazom majd Németországba jövőre, amikor a mi kórusunk megy hozzájuk látogatóba, ezért is akartam velük, a cserediákommal és néhány kórustársával most találkozni.

Neuendettelsau Nürnbergtől egy órányi vonatútra van, és mint kiderült, épp most van ott Dorffest (falunap), ezért a cserediákjaim, az előző éjszakát így is csak alig kipihenve, csak másfél órával később érkeztek a nürnbergi pályaudvarra, mint én. A fotók nagy részét ekkor készítettem, mert miután megérkeztek, városnézés helyett inkább a „némettanulásra” (ti. kötetlen beszélgetés) helyeződött a hangsúly, bár azért igyekeztek ők is megmutatni egy-két érdekesebb helyet.

térkép a nürnbergi óvárosról egy aluljáróban

napóra egy régi ház falán

Szent Lőrinc evangélikus templom belülről...

...és kívülről

Nürnberg egy gyönyörű város, hatalmas középkori óvárossal. A kis Pegnitz folyó felett több száz éves – vagy legalábbis annak kinéző – hidak sokasága vezet át. Azért nem vagyok biztos a korukban, mert ’45-ben Nürnberg nagy része is le lett bombázva, így a belváros nagy része a háború utáni újjáépítéskor nyerte el mai formáját.

Aztán délután elvittek engem Neuendettelsauba, ahol körbemutogatták először a kisváros összes látványosságát. Volt több templom, egy kúria, meg persze az iskolájuk. És a falunap, ahol sajnos elfelejetettem képeket csinálni, pedig nagyon érdekes volt, hogy mennyi mindenben hasonlított, és mennyi mindenben különbözött egy magyartól.

Összességében pedig csak nagyon tudtam csodálkozni a a városon. Az egészet az egyik legrégebbi német diakonissza közösség „irányítja”, ha lehet így mondani. Persze, biztos van egy polgármester is, meg senkinek nem kötelező azt csinálnia, amit egy diakonissza mond, de mégis, az övék az összes oktatási intézmény, a kórház, az idősek otthona, és még ki tudja mennyi olyan dolog, amiről nem hallottam azalatt a pár óra alatt, amit ott töltöttem. Így aztán valószínűleg a közösségi élet nagy részét is ők szervezik. A városka lakói talán éppen emiatt elég vallásosak, megtöltik a templomokat, a falunap alatt is éppen a gyermekkórus teltházas koncertje volt az egyikben, ahova be is ültünk. 

a Szent Miklós (evangélikus) templom, ahol a koncert volt

Este még a falunap előtti „bemelegítésre” is elvittek, ahol a kórus fele ott volt, szóval elég sok mindenkivel találkozhattam újra. Aztán sajnos el kellett indulnom, hogy elérjem az esti vonatot Lipcsébe. Viszont így is egy gyönyörű napot tölthettem Frankföldön, amiért igazán megérte elutazni.

+++++++++++++++++++++++++++++++++++

Deutsches Version

Samstag bin ich nach Nürnberg gereist, um die Gelegenheit zu nutzen, mit meiner Austauschpartnerin zu treffen, wenn ich schon so nah bin. Mit der Deutsche Bahn ist diese Reise in 2 Stunden möglich, also ich bin mit dem 5-Uhr-Zug von Leipzig abgefahren, und mit dem 20-Uhr-Zug schon in Leipzig zurück. Diese ICE Züge sehen mit ihrem stromlinienförmigen Design sehr futuristisch aus, leider ermöglicht ihnen die Schiene noch nur in kürzere Teilen des Wegs, dass sie ihre 250 km/h Maximalgeschwindigkeit erreichen.

Das Austauschprogramm, indem wir teilnehmen hatten, war nicht alltägich. Es ist nämlich zwischen die Chore unserer Schule und des Laurentius-Gymnasiums geschehen. Allerdings waren hatte unsere deutsche Partnerschule viel mehr Leute in ihrem Chor, als uns, und sollten auch solche Menschen, wie ich, die nicht im Chor sind, auch Gastgeber*innen sein. Auf diese Art werde ich leider wahrscheinlich nicht mit unserem Chor nach Neuendettelsau fahren, als sie in nächstem Jahr den Besuch zurückgeben werden, deshalb wollte ich besonders mit ihnen treffen.

Neuendettelsau ist von Nürnberg etwa eine Stunde mit dem Zug weit, und jetzt gibt es dort ein Dorffest, deshalb sind meine Austauschpartnerin und ihre Freunde, ohne die Freitagsabend völlig auszuruhen, nur eine Stunde später als ich beim Hauptbahnhof angekomman. Meistens sind meine Fotos von dieser Stunde, denn danach war das Deutschlehre (d.h. Gespräch) wichtiger, als die Sehenswürdigkeiten, obwohl sie versuchen hatten, mir ein Paar schöne Teile der Stadt zu zeigen.

Nürnberg ist eine wunderschöne Stadt, mit einer großen mittelalterichen Altstadt. Über den kleinen Pegnitz gibt es eine Menge mehrhundertjahren alte, oder mindestens so aussehende  Brücke. Ich bin in ihrem Alter nicht sicher, weil viele Teile Nürnbergs wurden in 1945 zuschanden gemacht, und nach dem Krieg wiedergebaut.

Dann am Nachmittag haben sie mir nach Neuendettelsau geführt, und dort mir alle Sehenswürdigkeiten des Dorfes gezeigt. Es gab mehrere Kirche, ein Schloss, und natürlich die Schule. Und das Dorffest, wo ich habe leider vergessen, Fotos zu machen, obwohl es sehr interessant war, welche Teile des Dorffestes waren an einem ungarischen Dorffest ähnlich, und welche nicht.

Alles gesamt, ich habe mich auf den Dorf viel gewundert. Der ganze Dorf wird von eine der ältesten Diakonisseo Deutschlands "kontrolliert", lass man sagen. Gewiss, gibt es auch ein Bürgermeister, und niemand muss tun, was ihm eine Diakonisse sagt, dennoch gehört ihnen  alle Schule, das Krankenhaus, das Altenheim, und wer weißt wie viele Dinge noch, von denen ich in dieser kurzen Zeit nicht gehört habe. Vielleicht das ist der Grund, warum so viele Menschen in diesem Dorf in die Kirche gehen. Auch in diesem Samstag des Dorffestes hat der Kindchor der Nikolaikirche ein Konzert vor einer voller Kirche gegeben.

Am Abend haben sie mir auf ihrer Versammlung vor der Dorffests nächtliche Programme eingeladen. Dort waren ganz viele Menschen vom Chor, also ich konnte ziemlich viele Menschen wiedersehen. Leider musste ich dann zurück nach Leipzig, allerdings hatte ich ein sehr schöner Tag in Franken verbracht, und ich konnte am Ende sagen, dass diese Reise sich gelohnt hat.

Nyelvtanfolyam Lipcsében

Miután kalandosan, de megérkeztem Lipcsébe (ennek a történetét a Facebookon, vagy az Instagramon olvashatjátok), megkezdődtek a nyelvóráim. Ha minden jól megy, július 17-ig fog tartani a tanfolyam, amivel az őszi nyelvvizsgámra próbálnék felkészülni.

Keden négyen voltunk, én, egy kameruni bácsi, meg egy kínai és egy koreai lány. Aztán szerdán a koreai lány nem jött, de volt egy amerikai lány, meg egy tunéziai srác, akik első nap nem voltak. Csütörtökön megint öten voltunk, bár ezúttal a koreai és az amerikai lány se jött, de volt egy arab srác. Szóval azt még mindig nem tudom biztosan, hogy kik a tanulótársaim, de az biztos, hogy eléggé nemzetközi csapat.

Ennek az egyik előnye, hogy ma például szókincsbővítésként azt a feladatot kaptuk, hogy mindenki mondjon egy olyan állatot, amit a saját hazájában valamilyen tulajdonsággal, kötnek össze. Én a gyáva nyulat és a sólyomszemet igyekeztem magyarázni németül, de így tudtam meg, hogy Kamerunban a nyúl szerencsét hoz, vagy hogy Kínában a szitakötő mindig boldog, a tücsök pedig a nyár szimbóluma. Meg azt is, hogy a németeknek a katicabogár hoz szerencsét, hiszen a tanárunk, aki német, szintén részt vett a feladatban.

Egyébként a tanárunk, Felix, nagyon kedves, szerintem nagyon jól tudja kezelni a tört németet beszélő diákjait, bár néha rendesen félre tudják érteni egymást. Én ilyen szempontból még a szerencsésebbek közé tartozom, mert a francia, vagy kínai anyanyelvűek beszédét tényleg nagyon nehéz megérteni. Felix mellesleg most végzett a Lipcsei Egyetemen, újlatin nyelvészetet tanult eddig, szóval biztos ez is segít neki.

A tanfolyam nagyon intenzív, de végülis ez is volt a cél. Folyamatosan beszélünk, még ha új nyelvtant is veszünk, egy rövid magyarázat után már akkor is azonnal példákat kell rá mondani, szóval megdolgoztatanak minket rendesen. Cserébe nagyon érdekesek az órák, szerdán például arról olvastunk egy szöveget, hogy milyen nehéz a nem angol nyelvű tudósoknak - hiszen mindenki az anyanyelvén a legokosabb -, és mit lehetni tenni ez ellen.

Most képeket még nem csatolok, de nemsokára érkezik majd egy bejegyzés az első benyomásokról a városból, abban majd lesznek bőven.