Ez a nap is elérkezett és bármilyen hihetetlen is már három éves Zsombesz... Kicsit ettől én is cseppfolyós állapotba kerültem, dehát mégis csak én vagyok az anyukája.
Az ünneplést már vasárnap elkezdtük, elmentünk a Vasúttörténeti Parkba. Zsombor egyedül a vonatozást élvezte és a terepasztalokon rohangáló vonatokat. A kiállított gőzmozdonyok nem nagyon hozták lázba, a játszótéren viszont szerintem még korlátlan ideig eljátszott volna!
Aztán a nagy köszöntés reggel kezdődött, mivel már napok óta készültünk erre a napra reggel 6 óra után már azt sugdosta a fülembe, hogy süssük meg a tortát, természetesen az már a hűtőben pihent és várta a köszöntést. A szülinapos külön kérésére először az ég a gyertyát énekeltük és csak utána jött a szülinapi nóta! Aztán gyorsan meg kellett kóstolni a fincsi tortát és az ajándékok csak ezután érkezhettek. Azok is csak egyesével, mert mindegyiknek külön kellett örülni, a mesekönyvet gyorsan elolvasni, az ágytakarót kipróbálni, az orvosi táskával mindenki meggyógyítani. Majd a nagy áll leeséses fő-fő ajándék csak ezután érkezett: egy kiskonyha személyében. Sajnos nem filmeztem a meglepődést, de a dolog úgy zajlott, hogy át akart menni a másik szobába, útközben észrevett valami újdonságot, megtorpant, egy úúú... hagyta el a száját, majd csönd és vauuu.... azóta is itt főz naphosszat!
Aztán lévén hétfő apa el a dolgozóba, és mivel Nagyapó is ittivolt nálunk gyermek el az állatkerbe, Anya meg nagyüzemben nekilátott készülődni a délutáni bulira. Aztán fél nap munka után Apa is hazajött lakást díszíteni, aztán délután négy órától kezdődhetett a nagy játszás, jött a sok kis apró barát és szétszedték a szobát, jöttek további ajándékok, aminek lehetett nagyon örülni. Az unokatesóval nagyot játszani, Laci baráttal nagyot pakolni. Gyerekekkel gyertyát fújni, és csodálkozni, hogy mennyien vagyunk!!!
Azt hiszem ez a nap tényleg más volt mint a többi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése