Télapó

 Ez egy kicsit régebben volt, csak elrohant velem az idő! Szóval Kolos szülinapján este, szorgosan pucolta Zsombor a legnagyobb csizmáját. Aztán segített a Kolos csizmácskáját is letörölgetni. Gondosan elhelyezgettük őket az ablakban, aztán indultunk fürdeni.

Fürdés után általában mese és alvás. Kolos menetrendszerűen el is aludt az esti szopizást követően. Zsombor fenekében azonban a kis borsószemek beindultak. Sehogy sem tudott elaludni. Egészen éjfélig forgolódott az ágyikójában. 

Már komolyan kezdtem aggódni, hogy mikor tud majd a Mikulás hozzánk is bekopogtatni... Aztán valahogy csak elaludt, hogy pontosan mikor és hogy azt nem tudom, mert én már rég aludtam. 

Reggel úgy ébredt, hogy Anya álmomban hallottam egy csengettyűt, biztos a Télapóé volt. De ha nem esett a hó akkor biztos nem tudott eljönni.... Na ekkor elszaladt, hogy megnézze esett-e a hó. Csalódottan vette tudomásul, hogy nem esett a hó. Visszajött, hogy akkor a szegény Télapó biztos nem tudott eljutni hozzánk. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán újra elszaladt az ablakhoz, de ahhoz nem mert odamenni, ahova a cipőjét tette. 

Aztán együtt csak elvánszorogtunk ahhoz az ablakhoz is és csodák, csodájára valahogy elkecmeregett hozzánk is a Télapó. 

Az öröm nagyon-nagy volt.

Kolost ez az egész még teljesen hidegen hagyta, oda se nézett a cipője felé. :)

Zsombor viszonya a csokihoz: Télapó evés közben egyszer csak megkérdezte, hogy ez meg mi??? Mire mondtam, hogy csoki... ekkor elgondolkoztam....

Első szülinap

Szóval az első képen a tüdőgyulladásos szülinap látható! Nem volt túl vidám, de azért egy kis tortát akkor is megkostólgatott. 

Aztán a Mama pénteken jött, azt hiszem a különbség jól látható. Akkor már nagyon elemében volt nem nagyon lehetett megmondani, hogy korábban milyen beteg volt!

Aztán a nagy családi szülinapi party most vasárnap volt. Itt két unokatesóval együtt  közös szülinap volt. Úgyhogy összesen három tortát ehettünk és ehhez mérten voltak a különböző finomságok is! Itt Kolos már folyamatosan evett és szórakozott...

Szóval szerencsésen túl vagyunk ezen a fránya betegségen. Közben egyéves lett a nagyfiú! Az ajándékok még őt sem nagyon érdekelték. A második tortáját bőszen falta, a meggyeket szedegette és dobálta szana és szét!

A szülinapi torta tej és tojásmentes volt, mert ezeket még nem vezettük be, teljesen ugyanolyan volt mint Zsomboré korábban. A gyertyát nagyon élvezte fújogatni...

Tehát egy éves: jár, magyaráz folyton és egyre többet tud! Még nem mondd szavakat, de a mutató ujjával rámutat arra amit szeretne, és addig uzik és özik amíg meg nem értjük hogy mit is szeretne. Ha megkérjük valamire akkor azt általában megteszi, odahozza a cipőjét, elteszi a játékokat. Nagyon szeret Zsombor ceruzáival rajzolgatni: fog egy ceruzát meg papírt leül a földre és rajzolgat. Aztán kockákat teszi egymásra, lerombolja a tornyokat. Most már egyre jobban eljátszanak együtt, de leginkább egymás mellett! Már nem feltétlenül az kell neki ami Zsombor kezében van. Viszont mindenhova hűségesen követi őt, úgyhogy nem igaz, hogy a kettő két felé szalad!

Puszikat ad, nagyon édesen cuppantja őket, szoktuk fújogatni a hasát, mostanában azt játssza, hogy utána oda jön hozzánk és ő is megfújogat minket.

Már 7 foga van, ami nem valami sok, főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak a mi kajáink érdeklik. Szerencsére elmúlt a rosszul evős korszak. Szereti a gyümölcsöket, banánt és almát bármikor nagyon szívesen kóstolgat. A gabonás turmixokat is nagyon szereti. Most már kapja a tejtermékeket is úgyhogy egyre többet tudok adni neki a mi ételünkből. Ami nagy könnyebbség mert tényleg állandóan az kell neki amit Zsombor eszik. 

Elkezdte használni a kanalat. A ragadósabb kajákkal elég sikeres. Levest inkább ne említsük, ami meg darabos az repked. Viszont evés után bármeddig el tud játszani a tányérral és a kanállal. 

Inni még mindig nem iszik sokat. De legutóbb felfedeztem, hogy  a szénsavas vizet szívesen issza. Egészen pontosan az én alma fröccsömet itta nagyon nagy kedvvel. Pedig idáig semmilyen cukros, édes innivaló nem hatotta meg őkelmét!

Rengeteg mindent elles Zsombortól. Egy második gyereknek sok szempontól nagyon könnyű dolga van, hiszen látja mit csinál a nagyobb és ő is azt próbálgatja...

Az első sí óra

 Februárban szeretnénk elmenni síelni, természetesen ezt én találtam ki, mert attól tartok, hogy a Kolos örökölte tőlem az asztmára való hajlamot. Ezért szeretném ha egy kicsit fenn lennénk a hegyek között. Természetesen valami jó kis sípálya környékén, és hát gondoltam hátha akkor Zsombor is síelne szívesen.

Így aztán körüljártam a témát és arra jutottam, hogy jó lenne ha előtte itthon egy kicsit kipróbálnánk. Nehogy aztán ott kelljen napokig kinlódni, hogy legalább egy kicsit próbálja ki!

Na ekkor kezdtem sí iskolákat keresni, találtam is egy párat, természetesen a legközelebbit választottam...

Ma volt az első óra! Szerintem nagyon szuperek voltunk!!

Úgy indultunk, hogy ő nem fog elesni. Mondtam neki, hogy azért az első órán nem baj ha elesik és hogy az elég könnyen megy, főleg a műhavon. Ő erre azt felelte, én akkor sem fogok elesni..

ezt azért nem tartotta be. De arra elég hamar ráérzett, hogy hogyan kell lépegetni a síléccel. Aztán ügyesen feloldalazott a domb közepéig ahonnan aztán csúszás volt... Elsőre még le akart ülni, másodszorra meg hátra hajolt, aztán harmadszorra simán lecsúszott. Már a hóekézést is elkezdte tanulni :)

Kb. 45 perc után mondta, hogy most már nem megy vissza többet, úgyhogy haza jöttünk.

Én ezalatt a pálya szélén fagyoskodtam! Felöltöztem, de csak úgy ahogy mindennap szoktam, ha autóval megyünk valahova... 10 perc után rájöttem, hogy ez nem volt jó ötlet. 20 perc után úgy éreztem, hogy szétfagyok és alig vártam hogy vége legyen az órának. A 40. percnél elkezdtem gondolkozni, hogy én fogom mondani, hogy elsőre elég volt ennyi síelés. Aztán Zsombor megkegyelmezett Anyának!

Hazafelé azt autóban azt hajtogattam, hogy mennyire fázok, mire Zsombor mondta, hogy most már nem kell fáznom, mert az autóba meleg van és egyébként is mindjárt hazaérünk....

Tüdőgyulladás

Sokat törtük a fejünket, hogy mit kapjon Kolos az első születésnapjára, de végül nekünk is meglepetés lett, mert tüdőgyulladást kapott. 

Mint a legtöbb baj, ez is péntek délután történt. Volt némi előszele, el is mentünk csütörtökön doktor nénihez, aki megállapította, hogy valami szokásos vírusos nátha. Szerencsére nagyon jó orvosról van szó, aki megjegyezte, hogy a tüdeje kicsit gyanús, vigyük el holnap is. Másnap meghallgatta, és azt mondta, hogy ez ugyan vírus, de ő felír egy antibiotikumot, és azt adjuk, ha rosszabbra fordulna a helyzet, mert mégiscsak jobb, mint a kórház. Ez volt péntek este 6-7 óra felé, és innentől felgyorsultak az események. A következő 24 órát azzal töltöttük, hogy kiderítsük, micsoda legyen mennyivel rosszabb ahhoz, hogy antibiotikumot adjunk (amitől egyébként viszolyogtunk). Ehhez kb. 8 különböző orvost riasztottunk fel hétvégi/éjszakai nyugalmából, akik mind egymástól eltérő véleményen voltak, csak két dologban értettek egyet: 

- Hogy távolból nem lehet diagnosztizálni egy ilyen esetet, a gyereket látni kell 

- Ne vigyük a gyereket levegőre, maradjunk otthon

A kettőt egyszerre nehéz volt teljesíteni. 

A nyolcadik orvos (Budai Gyermekkórház, ügyelet) végül elmondta a tüdőgyulladás csecsemőkorban is észrevehető tüneteit, amiket Kolos addigra már kivétel nélkül mutatott is. Ezek a tünetek pedig a következők (azok figyelmébe, akik csak a praktikus tudás megszerzése végett olvassák a blogokat): 

1. Szapora légzés 

Kolos konkrétan úgy lélegzett, mint egy izgatott kiskutya, de annyira az izgatottság miatt, hanem mert nem volt tüdő kapacitása.

2. Tüdő hangok 

Sohasem tudtam, hogy mit kellene hallgatni a sztetoszkóppal, vagy ha a fülemet a gyermek hátára tapasztva hallgatnám a légzését. Most azonban nem kellett a fülemet sehová sem tapasztanom, mert ringatáskor Kolos tüdeje konkrétan olyan hangot hallatott, mintha egy vázát rázogatnék, amiben lötyög a víz. 

3. Köhögés 

Biztos ismerős neked az a hang, ha folyik az orrod, és kifújod, és olyan bugyogó hangja van. Na, Kolos köhögésének ilyen bugyogó orrfújás - hangja volt. Ilyent még nem hallottam. Nem hasonlított sem a száraz, sem a hurutos köhögésre. 

Szerencsére, ez a doktornő (talán mert fáradt is volt, éjjel volt) egyáltalán nem ijedt meg, ami minket is megnyugtatott. Azt mondta, hogy az antibiotikum, amit kaptunk, az pont erre (pl. tüdőgyulladásra) van kifejlesztve, és azt is lemondta, hogy mikor kell a gyereket kórházba vinni: 

ha mulya lesz és étvágytalan. 

Szerencsére, ez nem következett be. Bár Kolos vasárnap még csak félárbocon játszott és evett, mégsem tűnt egy kiégett rokkernek. Hétfőn (a szülinapján) már látható volt a javulás. 

Praktikus receptet is kaptunk, hogy mi kell a gyógyuláshoz:  

Folyadék, folyadék, folyadék, probiotikum, antibiotikum és vitaminok, főleg C. 

Meg pihenés és pozitív élmények kombinációja, pl. ideje, hogy bevezessük a csokit a táplálkozásába. 

Kedden a Mikulás hozott is neki egy egész kockát.