Februárban szeretnénk elmenni síelni, természetesen ezt én találtam ki, mert attól tartok, hogy a Kolos örökölte tőlem az asztmára való hajlamot. Ezért szeretném ha egy kicsit fenn lennénk a hegyek között. Természetesen valami jó kis sípálya környékén, és hát gondoltam hátha akkor Zsombor is síelne szívesen.
Így aztán körüljártam a témát és arra jutottam, hogy jó lenne ha előtte itthon egy kicsit kipróbálnánk. Nehogy aztán ott kelljen napokig kinlódni, hogy legalább egy kicsit próbálja ki!
Na ekkor kezdtem sí iskolákat keresni, találtam is egy párat, természetesen a legközelebbit választottam...
Ma volt az első óra! Szerintem nagyon szuperek voltunk!!
Úgy indultunk, hogy ő nem fog elesni. Mondtam neki, hogy azért az első órán nem baj ha elesik és hogy az elég könnyen megy, főleg a műhavon. Ő erre azt felelte, én akkor sem fogok elesni..
ezt azért nem tartotta be. De arra elég hamar ráérzett, hogy hogyan kell lépegetni a síléccel. Aztán ügyesen feloldalazott a domb közepéig ahonnan aztán csúszás volt... Elsőre még le akart ülni, másodszorra meg hátra hajolt, aztán harmadszorra simán lecsúszott. Már a hóekézést is elkezdte tanulni :)
Kb. 45 perc után mondta, hogy most már nem megy vissza többet, úgyhogy haza jöttünk.
Én ezalatt a pálya szélén fagyoskodtam! Felöltöztem, de csak úgy ahogy mindennap szoktam, ha autóval megyünk valahova... 10 perc után rájöttem, hogy ez nem volt jó ötlet. 20 perc után úgy éreztem, hogy szétfagyok és alig vártam hogy vége legyen az órának. A 40. percnél elkezdtem gondolkozni, hogy én fogom mondani, hogy elsőre elég volt ennyi síelés. Aztán Zsombor megkegyelmezett Anyának!
Hazafelé azt autóban azt hajtogattam, hogy mennyire fázok, mire Zsombor mondta, hogy most már nem kell fáznom, mert az autóba meleg van és egyébként is mindjárt hazaérünk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése