Bárányhimlő

Miután az oviban elindult a bárányhimlő szezon, mi sem maradtunk ki belőle. Zsombor egészen gyorsan és könnyen túl volt rajta. Szokás szerint egy nap lázzal és fekvéssel túl volt a betegség részén, azonban a fekete leves csak ezután jött, mert a pöttyök csak jöttek és jöttek és viszkettek. Úgyhogy naponta négyszer fürödtünk orvosi javaslatra szódabikarbónás vízben. ( ez egyébként tényleg használt és kb. 3-4 óráig utána egész jól megvolt.) Szegény még álmában is vakarózott volna, így két éjszaka aludt mellettem, amit én azzal töltöttem, hogy lefogtam a két kezét és nem hagytam neki, hogy vakarja magát. A nagyobb probléma azzal volt, hogy a bárányhimlő addig fertőz amíg a pöttyök nem kezdenek leszáradni, így egy héten keresztül be voltunk zárva a lakásba, egy beteg de betegség jeleit egyáltalán nem produkáló gyerekkel. Három napig működött, hogy csákót gyártottunk, festettünk, gyurmáztunk, rajzoltunk, vágtunk de a negyedik nap már ezekből is kifogytunk...és aztán jött a még jobb rész Zsombor meggyógyult és Koloson még nyoma sem volt egy fél pöttynek sem. Így elkönyveltük, hogy nem kapta el és amikor már Zsombor ismét mehetett oviba észrevettem két pöttyöt a Koloson is... és minden kezdődött elölről, annyi módosítással, hogy Kolos három napig volt lázas és háromszor annyi pöttye volt mind Zsombornak! A három nap láz úgy telt, hogy éjjel sem aludt. Nagyon fegyelmezett volt, nem vakarta magát és másnak sem engedte, hogy piszkálja a pöttyeit. Így  a bárányhimlő nálunk nagyjából egy hónapig tartott. És ajándék képen amikor már a Kolos pöttyei is meggyógyultak elkezdett köhögni és orrot folyatni... és két nap múlva kezdte Zsombor is... remélem most már meggyógyul mindenki!

Van egy út...

Nyíregyházáról visz egy út Nagykárolyba, sokszor megjártuk már kettesben, hármasban, négyesben sőt sokkal többesben is ültünk már az autóban. Különböző autókkal jártunk arra: suzukival, piros toyotával, szürke toyotával és még ki tudja mivel. Csinos kis út, nincs is vele semmi gond. Azaz talán mégis van egy kicsike, lassan be kell látnunk hogy számunkra ez az út mindig kalandokat rejt! Erről az útról repültünk le, mikor Nagykárolyba kellett volna mennünk, ezen az úton akadtunk el amikor találkozónk lett volna egy kis településen a határ másik oldalán, és itt történt, hogy majdnem elgázoltunk egy nénit aki az út közepén kolbászolt teljes sötétségben. Az égiek, a sors számunkra ezen az úton mind tartogat valamit. L. azt mondja, hogy ezek a kalandok mindig pozitív kimenetelűek így nyugodtan járjunk csak arra, használjuk ki ezt a jó lehetőséget. Én inkább amondó vagyok, hogy ne feszítsük túl a húrt, ki tudja onnan fentről még hányszor figyelmeztetnek minket, és mikor fogy el a jószerencse és történik valami leírhatatlan.

Az első élményünk a legmaradandóbb, mikor is én vezettem már besötétedett, nyálkás őszi idő volt jött egy "s" kanyar, mely előtt egy traktorkihajtó van. Itt csúsztam meg és minden tudásomat bevetve fenn is maradtunk az úton, de aztán jött a másik irányba a kanyar. Mi meg lementünk az útról bele a szántóföldbe. Eltekintve egy-két lila folttól nem lett egyikünknek se semmi baja... 

A második lerobbanásra már nem is emlékszem pontosan, valami elromolhatott úgy kb. 5 km-re a határtól... természetesen ez is sötétedés után történt.

A legutóbbi volt talán a legdurvább. Vajáról tartottunk vissza Nyíregyházára autónkban a két gyerekkel és egyszer csak az autó lámpájának a fényében feltűnt egy öreg néni az út kellős közepén. Mázlinkra akik szembe jöttek még nem voltak olyan közel és L. hatalmas dudálással átment a szembe sávba. Megálltunk én kipattantam az autóból és kivettem a láthatósági mellényt elindultam vissza a nénihez, hogy legalább látszódjon, mert előbb utóbb valaki elüti. Mire odaértem L. is jött, hogy hívjunk egy mentőt neki, így hívtunk és megvártuk vele. Szörnyű arra gondolni, hogy mi történhetett volna... ha L. nem rántja el a kormányt, ha közelebb vannak  a szembejövők... sokat beszélgettünk melyik esetben ki és miért lenne hibáztatható. Nagyon nehéz kérdések ezek... A sokkhatás következtében viszont sikerült az autónkba disel helyett benzint tankolni, így a következő piros lámpáig tartott az utunk. Az égiek azonban tényleg rajtunk tartják a szemüket, mert az autót egy délután alatt meg lehetett javítani, újra működik!

Így számunkra van egy út... melyen mielőtt elindulnánk mindig imádkozunk az égiekhez és mikor visszaérünk mindig hálát adunk hogy megérkeztünk! Nem egy nagyon különleges út, de a mi családi történelmünkbe már beírta magát!

Természetesen nappali fényben is megjártuk már számtalanszor minden baj nélkül... szóval még nincs minden veszve, de nem árt figyelnünk...

Márciusi kiruccanás

A március 15-ei hétvégét ismét Nyíregyházán töltöttük. Apukám már egy kicsit úgy érezte, hogy soha nem megyünk el hozzá, ezért a névnapjára elhívott minket. Azonban azon a hétvégén más fele jártunk, így történt, hogy lassan most már szokásunkká válik, ezt a hétvégét keleti tájunkon tölteni. szokás szerint jól éreztük magunkat, bár a fürdőzés ezúttal kimaradt, mert a fürdőt felújítják, az állatkertbe pedig már zárásra érkeztünk. Azonban 15-én elbicikliztünk a fő térre az ünnepségre, ahol is megállapítottuk, hogy főleg a rendezők, résztvevők és azok hozzátartozói találhatók ott. Mivel a gyerekek hamar megunták, mi pedig kicsit fáztunk inkább egy korai ebéd mellett döntöttünk. Majd délután nekivágtunk autóval a környéknek és meg sem álltunk a vajai várig ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Vaja_v%C3%A1rkast%C3%A9lya ). Ha valamiért hazánk keleti csücskében járnátok mindenképpen ajánlom látogatásra vaját. A várkastély gyönyörű, sok eredeti dolog látható. A gyerekeknek nem túl nagy és sok a nekik is látványos dolog ( régi puskák, szakállas puska, ágyuk, terepasztalok). Van egy kiállítás a szabadságharcról, ami nekem érdekes volt. Sajnos a rossz időjárás miatt mi a kertet nem tudtuk megnézni, de azt mondják az is szép. Még van egy szép református templom is nem messze, be nem tudtunk menni, de még majd visszatérünk.

Másnap aztán játszóházaztunk a gyerekekkel:

aztán délután Apóval moziban voltunk mi meg L-el kaptunk egy éjszakás kimenőt. Így aztán kipróbáltuk a  tarcali Andrássy Rezidencia szolgáltatásait. Azért esett erre a szállóra a választásunk, mert csodálatos spa részlege van, amit az ott töltött idő alatt rendesen ki is használtunk:

Aztán másnap a reggeli és a fürdőzés után nekiláttunk bort vásárolni és már mentünk is vissza Nyíregyházára. L. már jött is vissza Budapestre, mi többiek még egy napig ott lebzseltünk aztán mi is visszatértünk kedves székesfővárosunkba...

Farsangi visszatekintés

Nem volt egyszerű idén a farsangi készülődés. Zsombor első gondolata az volt, hogy HeroFactory szeretne lenni, aztán ebből valahogy Maci lett a vágy. Természetesen Kolos akkor rögtön kismaci szeretett volna lenni, mondtuk neki hogy azt bocsnak hívják és ő ebből egy gyönyörűen levezette, hogy mi a kismaci bocsánatot kér?! Ezen aztán hetekig szórakoztunk.
Nahát akkor az anya aki a gyerekeiért mindent megtesz és már egy varrógépre is szert tett elment szép barna maci anyagot venni és mindenféle kiegészítőket, hogy a két gyönyörű gyermek biztos szép és kedves mackó legyen a farsangon. Amikor is egyik délután barátoknál voltunk ahol szóba jött a farsang és Zsombor mondta, hogy persze ő zenebohóc lesz, Kolos meg kijelentette, hogy tűzoltó.... én meg csak ültem és néztem.
Aztán újra elmentem anyagot venni, és zenebohóchoz tartozó kiegészítőket. A félig kész mackót félretettem, ki tudja mi lesz még belőle és nekiláttam a munkának:

Kérem szépen megvarrtam életem első gumis derekú nadrágját, valamint életemben először használtam textil filcet és az arcfestést is aznap reggel kezdtem. Szerencsére azonban minden jól sikerült és a zenebohóc mindenkinek nagyon tetszett és ő is jól érezte magát az oviban. A tűzoltónak a kabátkáját én készítettem egy hosszú ujjú felsőjéből és puffadós filccel rajzoltam rá egy tűzoltó jelvényt is (csak nem vagyok annyira ügyes, hogy úgy fényképezzem le, hogy ott is látszik...). Az autót pedig gumi pántok tartják a kezén és tessék megnézni az autó hátulját ott virít rajta egy tömlő amit polifonból vágtam ki. Először ő is kérte, hogy fessem ki, így aztán feketével bekormoztam az arcát de aztán azt inkább le kellett szedni és sima arccal volt gyönyörűséges tűzoltó.

Igazán izgalmas farsangi időszak volt ez...nem volt mindig teljesen előre látható hogy időben és mindennel együtt meglesznek a jelmezek, de idén volt annyi könnyítésem, hogy volt 1 hét különbség a két farsang között. Jövőre ha egy intézményben lesznek már nehezített pályán indulok, mert egy napra kell majd elkészíteni a két jelmezt...

Többször sütöttünk fánkféléket is, de sajnos azt sem fotóztam le, majd igyekszem figyelni az ilyenekre...

Hosszú szünet után újra itt!

Nagyjából egy éve nem jelentkeztem itt és nem azért mert nem történt semmi érdekes nálunk... csak egy kicsit elragadott a kétgyermekes dolgozós anyuka élet. Sem időt nem tudtam találni a blog folytatására, sem lelkileg nem álltam azon a szinten hogy megosztható gondolatok pattanjanak ki a fejemből. Rengeteg minden történt ez alatt az idő alatt, nem próbálom meg majd behozni itt a kimaradtakat, azért egy-két dologról majd mindenképpen tervezem, hogy szólok egy-két keresetlen mondatot.

Most az itthon lévő anyuka úgy érzi, hogy érdemes leírni mi is történik kis házunktáján manapság... a férjem idáig is sokat mondta, hogy írjam meg ezt vagy azt az eseményt aranyosságot érdekességet, amit nem tettem, majd most próbálkozom vele újra. Remélem egy-két régi ismerős megtalál ismét és hozzászólásaival színesíti történeteinket!