Repülőút

Vannak dolgok, amiket csak akkor ért meg az ember, ha átéli.

Nekem ezen a repülőúton több ilyen élményem is volt. Ráadásul annak ellenére, hogy én már jártam Amerikában is! Először a felszállás után 3-4 órával éreztem, hogy mit is jelent ez az utazás. Csak akkor tudtam felfogni, milyen messze is megyünk, mikor a kijelzőn a repülőgép még csak az út legelején volt, miközben órák óta utaztunk.

Aztán a másik nagy élményem a Paraná folyóhoz kapcsolódik. Ekkor már egy ideje Dél-Amerika felett repültünk, csak nagyon ritkán láttunk belőle valamit, mert folyton egyik felhőből a másikba repültünk bele (még szerencse, hogy Európában viszonylag tiszta volt az idő, legalább ott tudtunk sokat nézelődni). Aztán, két felhő között egyszer csak megláttam a Paraná folyót. Ugyan a világ egyik legnagyobb folyója, de azért mondhatnánk, hogy nagy folyót még Budapesten is találhat az ember. Viszont most értettem csak meg, hogy mi a különleges a 3. világbeli országok folyóiban, és miért is szeretik annyira a természetfilmesek. Ugyanis ezen a vidéken a folyókat még alig kezdték el szabályozni, és a repülőből így (mellékágakkal, patakokkal) egy hatalmas folyót láttunk meg, ami egy óriási ártéren volt szétterülve, és nehezen lehetett kivenni a főágat. Gyönyörű látvány volt, de sajnos ahhoz nem volt elég hosszú és tiszta a két felhő közötti idő, hogy le tudjam fotózni :(

Egyébként a repülőút nem volt rossz, reggel egy gyönyörű napfelkeltére ébredtünk (a hajnal sugarait a felhők felső oldalán láttuk), majd pedig Párizsban is többé-kevésbé simán ment az átszállás (azt leszámítva, hogy Kolost meg engem véletlenül a felnőtt útlevélvizsgálathoz tereltek). A második repülőút leírhatatlanul hosszú volt. Annyi előnye van ennek, hogy az ember legalább a repülőn belül szinte bármit csinálhat (persze csak amikor nincs turbulencia, ami vagy 7-8-szor is volt). Így aztán lehetett végig filmet nézni, könyvet olvasni, de még akár blogot is írni. Végülis szinte olyan volt, mintha egy napot otthon kellett volna tölteni (csak az előttem ülőnek kicsit közel volt a széke…).