Vallási szinkretizmus

 Villa Angelában, némi  egyszerűsítéssel, a középosztály katolikus, a külvárosi, szegényebb negyedek lakói pedig protestánsok.*

No és az őshonos népesség? 

Az őshonos népeket magyarul hívhatjuk indiánoknak, de spanyolul ez eszünkbe se jusson: bántónak tartják, kb. mint angolul négerezni. Erre, mifelénk, a Chaco déli részén, mokojok élnek**. A mokojok pasztorációja, azaz keresztény hitre térítése már generációkkal korábban megtörtént, és falujukban járva láttunk is több kisebb evangelista templomot. 

A faluban töltött első éjszakán tapasztaltuk csak meg, hogy mennyire különbözik az ő keresztény vallásosságuk attül, amit másutt láttunk. A szertartás (culto) sötétedés után kezdődik, hajnalig tart. Az Istentiszteleten nagy szerep jut a mozgásnak: tulajdonképpen az egész gyülekezet együtt táncol. A tánchoz sajátos táncruha is jár, ami színeivel, hosszú rojtjaival egy másik világba vezet el minket. 

A felvételt helyi barátunk, Rostán készítette. Maga is a gyülekezet tagja, és felhatalmazott, hogy a felvételt felhasználhatjuk, közzétehetjük. Köszönet érte. 

** A protestánsok többsége evangélico, azaz evangelista, ami a magyarországi karizmatikus felekezetek közül leginkább a pünkösdista / adventista egyházra hasonlít. A két nagy irányzaton kívül vannak kisebb felekezetek, pl. baptisták, illetve izraeliták is. 

* Mokoj: spanyolul mokoví, saját írással Moqoit, ejtése magyar fonetika szerint kb. mokoj.

Vendégszeretet

 Mi, magyarok messze földön híresek vagyunk a vendégszeretetünkről. Ezt 14 év hosszú tapasztalatai alapján megérdemeltnek gondolom, hiszen én is sokszor tapasztaltam ezt például amikor erdélyben szálltunk meg barátainknál vagy akár olyan embereknél akiket azelőtt még nem is ismertünk. A mai napon bebizonyosodoatt számomra, hogy a vendégszeretet tekintve az argentinokkal rokonságban állunk. Ezt a megállapításomat egy kis történettel ilusztrálnám:

Szóval, március 4.-én kedden indultunk el a Pastorilba (erről Zsombor ír blogot, vagy már megírta?) csakhát észrevettük, hogy Apa kereke le van eresztve ígyhát gyorsan felszaladtam pumpáért ,csakhogy kiderült, hogy a biciklije nem autószelepes hanem ... szelepes.                                                                Nem baj - mondta Apa majd az első bicikliszerelőnél megállunk és megkérjük a szerelőt, hogy fújja fel nekünk. Így hát 5 jó és 1 lapos kerékkel elindultunk úticélunk felé.                                                                 Már egy jó negyedórája mentünk de még mindig nem találtunk bicikliszerelőt. Egyszer csak egy autószerelőműhelyt vettünk észre: El Tuqui (El Tuki). Apa azt mondta, hogy kérdezzük meg a szerelőt hátha tud errefelé egy szerelőt. Ám a bácsi nem tudott, de a beszélgetést megghallva előjött hátulről a tulaj, bizonyos Tuqui. Ő elmondta nekünk, hogy merre van a legközelebbi műhely de azt mondta, hogy inkább kocsival megy előttünk, úgy mutatja az utat. Oda is értünk a szerelőhöz ahol negyon kedvesek voltak, Apa biciklijét felpumpálták, a miénket megolajozták és ezt mind tök ingyen. Így már teljes sebességünkel roboghattunk Pastoril fele. A délelőtt hátralevő részében ott nézttünk körül ami nagyaon érdekes volt.

 Tuqui még korábban meghívott minket magához ebédelni, mert a Pastorilban úgyse lehet, ő örül a vendégeknek és amúgy is közel lakik a Pastorilhoz. Így hát 1-kor meg is érkeztünk Tuqui házához. Ő már a kertben várt minket. Azt mondta, hogy mindjárt készen van a kaja, addig zuhanyozzunk le a ruháinkat meg adjuk oda neki, majd ő kimossa, addig is kapunk tőle kölcsön. Emiatt elég hálásak voltunk neki hiszen a 43 fokban való biciklizéstől az emberen annyi víz gyűlik össze, hogy ha nyitna magán egy strandot abból 1-2 héten belül meg tudna gazdagodni.                                                       Ebédre sült kolbászt csinált nekünk amitt itt szendvicsben szoktak enni ecetes uborkával ( kovászost itt nem lehetne csinálni), sajttal meg még azzal amivel csak akarják.

Így hát jóllakottan álltunk fel az asztaltól de nem pihentünk le helyi szokás szerint sziesztázni, hanem Tuqui elvitt minket megnézni a környező tanyavidéket. Így jutottunk el Béla Jóska bácsihoz egy 4. generációs magyarhoz aki ha nem is tökéletesen de nagyon jól beszél magyarul. végül 4-5 körül visszaértünk Tuqui házába de itt sem maradtunk sokáig mert sietni kellet Coronel Du Gratyba ahol az ottani magyarok már vártak minket.

Ez lesz a munkánk!

Magyar, mint idegen nyelvet fogunk tanítani, hárman közösen az itteni magyar leszármazottaknak. Ha minden jól megy és lesz elég jelentkező, akkor 3 csoporttal is indulunk: gyerek, kezdő és haladó. Már mi is nagyon izgulunk, hogy vajon hogyan fog menni nekünk ez az újfajta kihívás. A plakátjaink már meg is vannak!

 

Ma is lőttek a diétámnak!

 

Ma este a Chaco tartománybeli magyar konzul vendégei voltunk: 

igen, a grill mögött személyesen ... Pajor Sándor!

És micsoda grill mögött! 

Azt már lassan megszoktuk, hogy minden étkezésre meg kell enni egy fél tehenet. 

Szerencse, hogy nem vagyunk vegánok, mert itt a marhahúshoz a köret a ... 

... hol is tartottam? 

... kíváncsi vagy, mi? 

szóval a marhahúshoz a köret a disznóhús. 

Állítólag láttak már olyan embert Argentínában, aki látott már csirkehúst is. 

Olyant embert viszont még nem láttak, aki zöldséget is evett volna. 

Hely, micsoda szerencsénk van, hogy az interneten ilyen diétát is találni! 

Ps: (László jegyzete) 

A legtöbb dolgot, amit ma vacsoráztunk, meg tudtuk fejteni:

 a kolbászt is, a másik kolbászt is, a marhabordát is, a sertéssültet is...

De mi az a

FIGYELEM! 

chinchulín?! (Ejtsd: csincsulín) 

Magyarázatként a házigazda és vendégei a saját hasukra mutogattak, és magyarázták, hogy a marhának ez a része. Ízre leginkább marhaszalonnának mondanám, ha ez nem hangzana nagy ostobaságnak. Van ötlete valakinek?