Vendégszeretet

 Mi, magyarok messze földön híresek vagyunk a vendégszeretetünkről. Ezt 14 év hosszú tapasztalatai alapján megérdemeltnek gondolom, hiszen én is sokszor tapasztaltam ezt például amikor erdélyben szálltunk meg barátainknál vagy akár olyan embereknél akiket azelőtt még nem is ismertünk. A mai napon bebizonyosodoatt számomra, hogy a vendégszeretet tekintve az argentinokkal rokonságban állunk. Ezt a megállapításomat egy kis történettel ilusztrálnám:

Szóval, március 4.-én kedden indultunk el a Pastorilba (erről Zsombor ír blogot, vagy már megírta?) csakhát észrevettük, hogy Apa kereke le van eresztve ígyhát gyorsan felszaladtam pumpáért ,csakhogy kiderült, hogy a biciklije nem autószelepes hanem ... szelepes.                                                                Nem baj - mondta Apa majd az első bicikliszerelőnél megállunk és megkérjük a szerelőt, hogy fújja fel nekünk. Így hát 5 jó és 1 lapos kerékkel elindultunk úticélunk felé.                                                                 Már egy jó negyedórája mentünk de még mindig nem találtunk bicikliszerelőt. Egyszer csak egy autószerelőműhelyt vettünk észre: El Tuqui (El Tuki). Apa azt mondta, hogy kérdezzük meg a szerelőt hátha tud errefelé egy szerelőt. Ám a bácsi nem tudott, de a beszélgetést megghallva előjött hátulről a tulaj, bizonyos Tuqui. Ő elmondta nekünk, hogy merre van a legközelebbi műhely de azt mondta, hogy inkább kocsival megy előttünk, úgy mutatja az utat. Oda is értünk a szerelőhöz ahol negyon kedvesek voltak, Apa biciklijét felpumpálták, a miénket megolajozták és ezt mind tök ingyen. Így már teljes sebességünkel roboghattunk Pastoril fele. A délelőtt hátralevő részében ott nézttünk körül ami nagyaon érdekes volt.

 Tuqui még korábban meghívott minket magához ebédelni, mert a Pastorilban úgyse lehet, ő örül a vendégeknek és amúgy is közel lakik a Pastorilhoz. Így hát 1-kor meg is érkeztünk Tuqui házához. Ő már a kertben várt minket. Azt mondta, hogy mindjárt készen van a kaja, addig zuhanyozzunk le a ruháinkat meg adjuk oda neki, majd ő kimossa, addig is kapunk tőle kölcsön. Emiatt elég hálásak voltunk neki hiszen a 43 fokban való biciklizéstől az emberen annyi víz gyűlik össze, hogy ha nyitna magán egy strandot abból 1-2 héten belül meg tudna gazdagodni.                                                       Ebédre sült kolbászt csinált nekünk amitt itt szendvicsben szoktak enni ecetes uborkával ( kovászost itt nem lehetne csinálni), sajttal meg még azzal amivel csak akarják.

Így hát jóllakottan álltunk fel az asztaltól de nem pihentünk le helyi szokás szerint sziesztázni, hanem Tuqui elvitt minket megnézni a környező tanyavidéket. Így jutottunk el Béla Jóska bácsihoz egy 4. generációs magyarhoz aki ha nem is tökéletesen de nagyon jól beszél magyarul. végül 4-5 körül visszaértünk Tuqui házába de itt sem maradtunk sokáig mert sietni kellet Coronel Du Gratyba ahol az ottani magyarok már vártak minket.