Home made vs. Gyári

Mielőtt megszületett Zsombor mindenképpen szerettem volna neki az ágya felé akasztható forgós nézegetőst. Mivel ezt elég sokat hangoztattam ezért L. keresztlányának az anyukája megszánt engem és készített nekem egy gyönyörű szarvasosat!

Ez szinte a születése óta a feje felett lóg, azonban csak kb. 1 hete mutat érdeklődést iránta. Most már annyira tetszik neki, hogy amikor fújkálom akkor hangosan kacag. A probléma pedig itt kezdődik, ugyanis ahhoz, hogy hosszabb ideig érdekes legyen fújkálni kell, amit én (a gonosz és türelmetlen anya) kb. 10

percig bír csinálni.

Ezért aztán családon belül végül is elkértük a gyári zenélős, felhúzhatós forgót (ami természetesen a szokásos gyermekdallamot játsza...) Na örömömben ezt is felszereltem, de kb. eddig tartott a nagy boldogság... ugyanis a fiam nem szívleli, kb 2-3 percig nézte aztán elkezdett kiabálni, majd észrevette, hogy a régi nem tűnt el és azt kezdte nézegetni...

Szóval marad a fújkálás. Home made vs. Gyári - 1:0

Madárkák

Annyira csodálatos kis kertünk van (amit természetesen igaziból nem lehet kertnek nevezni, de ennyi elfogultság engedtessék meg nekem) teli van csodálatos kicsi madárkákkal! Még a tél elején beszereztünk egy madáretetőt, ami azóta L. kedvenc játéka lett! Úgy kell leállítani néha, hogy nehogy egy nap harmadszor is kirakjon a kis siserehadnak enni (mert én meg aggódok - mint egy jó anyuka - hogy ha elmegyünk valahova nem lesz mit enniük..)! Azóta kapott egy könyvet is, hogy ki tudja okoskodni, milyen új madár tűnik fel nálunk, és azóta már vizet is adunk nekik, a kényesebb madarak kaptak almát, sőt a bokor alá is került morzsa, hogy az se éhezzen aki nem mer bemenni az etetőházba..

Én is nagyon szeretem ám őket! Néha az ajtó előtt felejtem magam hosszú percekig, hogy nézegessem, ahogy a kis cinkék ki-ki kapkodnak egy-egy szotyi szemet, vagy az is vidám, mikor szoptatás közben az ablakon kinézve, az őszapok csapatát látom a szalonnán legelni!

De hogy is kezdődött az egész:

Először megjelentek a cinegék, rögtön két fajta is, és velük együtt jött a feketerigó, aki hozta magával a tojót is (erre eleinte azt hittük, hogy énekesrigó, de mikor megkapta L. a könyvet akkor kiderült, hogy mi is az igazság)

Aztán már kezdtünk elkeseredni, hogy ennyi az összes madár nálunk, mikor is beköszöntöttek a nagy hidegek... ekkor az erdőből megjelent egy két bátrabb madár, mint az őszapó és a kormosfejű!
Valamint van egy kedves szarkánk meg egy nagy szajkónk, ami már annyira ügyes lett, hogy valami akrobatikus mutatvánnyal tud enni a kiakasztott szalonnából!

Vendégsereg

A hétvégénk nagyon mozgalmasan telt, pedig mi ki sem mozdultunk itthonról! Sajnos fotókat csak vasárnap délután kezdtem el készíteni így nem tudok mindent megmutatni...

Szombaton L. egyik barátja és kiscsaládja járt nálunk, Dorka lányuk aki 3 éves nagyon aranyosan megszeretgette az én Zsomboromat. Majd a következő órákban az összes játékát kipróbálta, nagyon bejött neki a pihenőszőnyeg, aztán be kellett tenni a kiságyba, ahol az összes csörgőt végigpróbálta! A szülői beszélgetés persze egy hároméves mellett elég akadozva folyt, de legalább kaptam ízelítőt a későbbiekre nézve...

Vasárnap délelőtt is L. barátai jártak nálunk, egy kétéves Laca nevezetű energiabombával. Ő is megszeretgette Zsombort, aztán különböző játékokat adogattam neki, hátha valamelyik felkelti az érdeklődését hosszabb távon, de azt hiszem a nagyobb gyermekek foglalkoztatásnak terén még komoly fejlődésen kell átesnem (szóval nem voltam túl sikeres)

Aztán jött hozzánk egy Nagymama, és ekkor beállított hozzánk L. egy másik barátja, egy félig perui, félig magyar család! Az érdekesség az, hogy pár házzal laknak arrébb és novemberben ugyanabban a kórházban szültünk, csak ő két nappal hamarabb mint én, és neki is fia született. A különbség az, hogy neki már van egy óvodás fia is... na ekkor jutott eszembe, hogy kéne fényképezni, ugyhogy megörökítettük, a két csecsemő első találkozását:

-Szia Zsombor, Dominik vagyok és szeretem nézegetni a kezem...

Szia Dominik, jó hogy jöttél, végre egy kis játszótárs...

-Figyelj, csak Zsombor, van egy jó ötletem, hogy mit játszunk...

-Mondd!!

-Én háromra elkezdek kiabálni, és te aztán majd folytatod...

-Hu... ez nagyon jól hangzik, csináljuk!

Oáááááááááááááááá.........

Aztán este még egy Nagynéni is járt nálunk, aki szintén megcsodálta a nagyfiút, aki szép nagy mosolyokkal jutalmazta ezt!

Szóval kalandos kis két nap volt...

Szerencsétlenkedés Nagyasszonya

Na ezt a címet pénteken érdemeltem még ki... miért is?:

hosszas tervezgetés és szervezés után végre összeállt minden ahhoz, hogy elmehessek vásárolni magamnak egy-két ruhadarabot, merthogy az elmúlt hónapokban hordott ruhák már nem jók rám, viszont a régi ruháim még legalább egy évig nem lesznek jók rám...

Na de lássuk a lényeget, történetünk főszereplője azaz én, vidáman megérkezik a bevásárlóközpontba, bemegy az első boltba, kiválasztja a neki tetsző felsőket és nadrágokat, bemegy a próbafülkébe levenné a csizmáját, de a cipzár becsípi az alatta lévő bőrt, bénázik egy kicsit de aztán csak lehúzódik valahogy, felpróbálja az összes kiválasztott ruhát, kijön megveszi a megfelelő ruhákat és már megy is a következő boltba.

Ahol a fenti lépések pontról pontra megismétlődnek... kivéve, hogy amikor elér ahhoz a ponthoz, hogy a csizma cipzárja becsípődik... itt dől össze kis világunk! Ugyanis se fel, se le... egy millimétert sem mozdult a cipzár!

Főhősünk Őrült tajtékozással távozik a boltból, hívja a férjét (kb. 200-szor) aki nem veszi fel a telefont, mert ebédel és természetesen ilyenkor a telefonnak az irodában a helye... sebaj kb. három helyen lehetnek ebédidőben. Fölpattanok a villamosra, majd az iroda környékén le, be az első lehetséges helyre és szerencsére pont ott van :))

Őrült hangon elpuffogjom, hogy mi a baj és hogy azonnal meg kell oldani! Természetesen a férj jót nevet próbálja húzni le, majd fel de a cipzár nem mozdul. Ekkor jön a drasztikus megoldás: Olló kérése, majd egy kisebb bőrdarab kivágása és a csizma ismét üzemkész!

Főhös visszapattan a villamosra és folytatja a bevásárlótúrát....

Szerintem ezzel megérdemlem a fenti címet!

Gyógyultan

Mellékesen jelentem, hogy meggyógyultam.... hátha olyanok is olvassák a bejegyzéseimet akiket ez is érdekel :)) Ismét száz százalékos vagyok, amit a kisfiam ki is használ rendesen!!!

Egy kis szórakozás mindenkinek kell:

http://www.youtube.com/watch?v=39_1fUkxfZ0

Könyvajánló

Azért a mellett, hogy próbálkozom anyával és háziasszonnyá formálódni, a régi szokásaimból is megőriztem egy keveset: pl.: továbbra is nagyon szeretek olvasni. Még a szülés előtt felpakoltam magam egy jó pár könyvvel, hogy majd a gyermekágyas időszakban legyen mit olvasnom, meg aztán persze karácsonyra is kaptam egy-két szép példányt (ezeknek természetesen még a közelébe sem sikerült érnem...). Az elmúlt hetekben nem is haladtam nagyon a könyvekkel, mivel a.) fáradt voltam, b.)nem volt időm, c.) nem tudok egy nem túl jó könyv végére jutni...

Azért megosztanám veletek eddigi tapasztalataimat:

Az első könyv Gerlóczy Márton: A szabadok testvériség szerintem pont olyan amilyennek a címe ígéri: kalandregény, kikapcsoló, szórakoztató mégis kicsit elgondolkodtató... aki olvasta az Igazolt hiányzást és hasonlót vár, az csalódik, aki csak ki szeretne kapcsolódni egy kicsit annak jó választás... mindig is izgatta a fantáziámat a kalózok világa (mondjuk melyik gyerekét nem mozgatja meg?) Most az anyai teendők kellős közepén egy pár percre jó volt elmerülni benne.

A második Orhan Pamuk: A fekete könyv tudom, hogy Nobel-díjas szerző meg minden, de nekem nem tetszik ez a könyv és hetek óta nem tudom átverekedni rajta magam... A cselekmény szerelmi és két szálon fut. Van az egyik ahol a főszereplőt elhagyja a felesége, és eltűnik a felesége testvére is, lehet hogy együtt tűntek el??? mindenesetre a férj nekiáll megkeresni a feleséget... a másik szálon ez a testvér, aki újságíró az ő elmélkedős tárcáit olvashatjuk (merthogy újságíró és mindenféle érdekeseket ír, amiket én nem találok érdekesnek). Ráadásul szerintem kicsit vontatott a könyv... egyébként a többi jó benne... csak valahogy én nem tudom olvasni, de még nem adtam fel, hogy a végére jutok egy nap...

A többi könyvről majd írok, ha olvasom őket... (azaz lehet hogy sohase :))

Babaúszás

Ma ezt is kipróbáltuk, bár nem úszodában és nagymedencében. Eredetileg ugyan terveztük, hogy kipróbáljuk, de aztán a szülés előtt annyi egymásnak ellentmondó véleményt hallottunk róla, hogy elbizonytalanodtunk. S mint első gyermekes szülők megfutamodtunk... arra fogtuk a dolgot, hogy hideg van, pedig valójában csak a bátorságunk veszett oda! (majd a második gyerekkel :) )

Aztán egy nap L. látott olyat, hogy csecsemőknek kád úszás, hát ez nekünk rögtön megtetszett és le is csaptunk rá. Ma volt az első óra, itthon a kádban...

Szerintem nagyon jól sikerült... bár én voltam a külső szemlélő :))

Először az oktató megmutatott mindent, természetesen a gyermekkel:

1. vízben járás, majd lebegés (A mi kisfiúnk nem nagyon lépegetett, a lebegés viszont jól ment)
2. Hason vízben 8-asok megtétele (ezt kimondottan élvezte)
3. Ugyanez háton
4. Ringatás (ekkor már mosolygott)

Természetesen a bemutatás után valamelyikünknek meg is kellett tanulnia, hát gondolhatjátok, hogy nem én voltam az. Nekem hirtelen ki kellett mennem a törülközőért...

L. valószínűleg jobban félt, mint a baba és a végére majdnem olyan vizes is volt! Úgy tűnik, hogy azért sikerült megtanulni, most van két hetünk a gyakorlásra aztán jön a következő óra.

Bizonyítok

A hétvégén az egyik nagymamánál történt az eset: Bőszen meséltem, hogy Zsombornál nem nagyon szoktam látni, hogy nézegeti a kezét, viszont annál bőszebben tömi a szájába, mire a kisfiam abban a pillanatban felemelte kicsi tenyerecskéjét a szeme elé, és jó erősen szemügyre vette azt... mintegy demonstrálva, hogy én csak ne tudjam már jobban, hogy ő mit szokott csinálni... Szerintetek mire számíthatok: 5, 15, 20 éves korában ezek után?

Erre jobb nem is gondolni... egyenlőre még ez a kedvenc játékunk:

Betegen...

Ma hajnalban úgy keltem, hogy áúúú, nagyon ég a torkom... ez azóta is tart..., így aztán ágyban vagyok azóta és próbálok minél hamarabb meggyógyulni és minnél kevesebb embert megfertőzni a környezetemben!

Most azonban a legjobb dolog, az ha fülig betakarózva fekhetek az ágyban, esetleg egy forró tea kíséretében... (azt hiszem, ez sem tartozik az ideális 'anyaképbe')

Így aztán most apa viseli gondját a családnak teljes egészében :)

2 hónaposan

Ezt a bejegyzést azért hallogattam, mert mindenképpen képpel szerettem volna illusztrálni, hogy mi az új módi nálunk, kb egy hete nagyon profin minden vészhelyzetben (értsd: anya vagy apa nem vesz fel elég gyorsan, a cicit nem kapom meg elég gyorsan, vagy kicsúszott a számból...) azonnal előadja és lelkesen cuppog hozzá! Eleinte nagyon vicces volt, hogy mindig fejbeverte magát vele, aztán meg ha nem sikerül a matyit bedugni akkor megelégszik a mutatóujjal, vagy a kézfejével...

Egyébként azért sem írtam, mert a héten kicsit hulla voltam, ugyanis kedden megkaptuk az első nagy kötelező oltást, amit férfihoz méltóan viselt a poronty a helyszínen, de aztán... Szerencsére láz nem volt, de sokszor ébredt keservesen sírva, ami nem jellemző rá, volt hogy még a cici sem vigasztalta meg... azóta az éjjelek kicsit kaotikusak voltak nálunk. De úgy néz ki, hogy mára már minden a régi!

Ennek kapcsán komoly önmarcangolásba kezdtem, ugyanis nagyon nem viselem jól, ha a gyermek éjjel az evésnél többet szeretne tőlem! Azonban az oltási utáni éjjel összeszedtem magam, de a következő éjjel már nem ment... Ha szoptatás után nem aludt el, akkor csak nagy szemekkel néztem L-re, hogy nem tudom mit csináljak... persze ő átvette, de én meg aludni nem tudtam, mert aggódtam, hogy miért nyugtalan. Igy aztán ketten őríztük, amitől meg L. van ki, hogy miért nem alszik legalább egyikünk... Szóval persze másnap már azon gondolkoztam, hogy biztos rettenetes anyuka vagyok, hiszen nem vagyok elég türelmes, meg nem igaz, hogy éjjel nem tudom csöndben megnyugtatni... aztán persze az is eszembe jut, hogy annyira szörnyű még sem lehetek, rengeteg más dologban meg nagyon türelmes vagyok, és szinte mindent miatta teszek! Na jó de ha nem is vagyok a világ legszörnyűbb anyukája, akkor is hogy lehetek ilyen kegyetlen, hogy nem hagyom L-t aludni... (és ez igy megy egy darabig.... sose gondoltam volna, hogy ilyeneken fogok filózni :)))

De nézzük is hogy mit is csinál ez a kéthónapos, aki már 61 cm, és 5600 gr:

Sokat eszik, egyre kevesebbet alszik, egyre többet nézelődik és mosolyog. Már megismeri a hangom, vagy legalábbis jókat nevet olyankor (mi lesz itt még később)

• A kedvenc még mindig az apa hasán való alvás....
• A legjobb szórakozás még mindig anya lekakilása (ha megküzdöttem az etikai vivódásommal, majd elmesélem részletesn... vagy nem)
• A legédesebb az ujjszopás, na jó ez versenyzik a nagy mosolyokkal (amit még nem sikerült lekapnom... leginkább persze a lustaság tehet róla)
• Még mindig nagyon szereti magát hullára zabálni, a böfizést továbbra is feleslegesnek tartaj (ennek aztán néha megvan a maga következménye anya, és apa ruháin, mert ugyebár a pelust odatehetem a vállamra, de teljesen felesleges, mert addig mocorog amig azt letúrja onnan, és böfizni csak ezután fog..)
• Kedvenc játék: ciromos cica

Legédesebb pillanat: ahogy kilépünk az utcára, azonnal beájul és csak akkor kezd magához térni, ha valahova megérkezve elkezdem vetkőztetni...

Hétvége!

Gyorsan eltelt és sok-sok ilyen napot szeretnék... a hétvége folyamán minden nagyszülő ellátogatott hozzánk, hogy hódolhasson unokája előtt, így amig ők körülugrálták a csemetét mi is tudtunk egy-két dolgot csinálni :))

Az igazi jóság a dologban az volt, hogy vasárnap még egy kisebb társaspartit is összedobtunk apukámmal... ami eleinte úgy tűnt, hogy a szabályok tanulásával fog telni (kissé bonyolultul van leírva a szabály), de azért úgy egy fél óra alatt kisilabizáltuk, hogy mit is kell csinálni és utána már nagyon jól szórakoztunk... a játék neve Candamir, taktikázós játék....

Ami a legszuperebb az az, hogy az én egyetlen gyönyörű pici fiam mind a két éjjelt végig aludta, azaz este 11 és reggel 6 között nem volt semmi szoptatás, csak folyamatos alvás... na jó azért én mind a két éjjel felriadtam, hogy etetni kell, de a család többi tagja átaludta az éjszakát!

Persze tudom, hogy ez még nem valószínű hogy minden este így lesz, sőt... de azért lassan kezdünk már valami napirendet kialakítani.... és esetleg pár hét múlva tényleg átaluszunk minden éjszakát!!!

Homeopatia

Még a terhességem alatt kezdtem el jobban érdeklődni a homeopátiás orvoslás iránt, főleg azért mert ha volt valami bajom (ami azért esetemben előfordult egy párszor) akkor a természetes gyógyításon kívül nem volt más választásom. Valamint az kismamáknak szóló könyv amit olvastam (Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol) is tele volt homeopátiás és aromaterápiás tanácsokkkal. (a könyvet egyébként tudom ajánlani, sok jó tanács van benne)

Most hogy ez a kisfiú itt van velünk, ugyebár nem mindegy hogy milyen orvosa van... Nem vagyok az a különösebben orvos ellenes, lázadó fajta, de szeretném ha a gyermekem a legkevesebb szükségtelen gyógyszermennyiséget kapná meg. Mivel mostani háziorvosunk nagyon rendes és kedves és aranyos csak egy kicsit túlzottan hisz a szteroidok jó hatásában, és a mindenfajta védőoltások szükségességében! Ezért elkezdtünk keresni egy másik gyermekgyógyászt és ha már ugyis ismerkedtem a homeopátiával, olyat kerestünk aki ilyennek hirdeti magát!

Természetesen nem voltam biztos benne, hogy valóban homeopata-e, vagy csak azért használja ezt a címkét mert jól hangzik. Szerencsénkre azonban ő komolyan veszi szakmáját mind a két vonatkozásban. Jó egy orán keresztül beszélgetett velünk a rendelőben, majd utána Zsombort is megvizsgálta. Adott használható tanácsokat a táplálkozásommal kapcsolatban. Valamint arra vonatkozóan is, hogy a kicsigyermek érzékeny bőrét hogyan kezeljük...

Szóval nagyon szimpatikus volt, az egyetlen baj, hogy ő nem körzeti orvos... ugyhogy ez a probléma még nem megoldot, hiszen kell valaki aki beadja az oltásokat, megvizsgálja a gyermeket ha hirtelen beteg lenne stb., stb.,

Dr. House

Ne csodalkozzatok, hogy mostanaban a bejegyzéseim kicsit orvosi hangvetelüek, de rákaptam a Dr. House nézésére dvd-n. Ugyanis karacsonyra megleptük magunkat (vagyis inkább megleptek minket) egy csomó dvd-vel, amiket el is kezdtünk megnézni, hiszen hogy sokat vagyunk itthon mi mást is csinálhatnánk. Igen ám, de egy filmre általában figyelni kell, gondolkodni kell rajta... szóval van vele egy csomó nehézség, amit egy pici baba mellett nem igazán lehet teljesíteni! Ja és 2 óra hosszú, na ennyi időm egyhuzamban meg aztán pláne nincs.

Ezzel szemben egy sorozat egy-egy része kb. 40 perc és nem igényel odafigyelést, azaz közben lehet babázni is kicsit és mégis tudom mi történik... na ezért aztán egyhuzamban meg is néztük az első évadot! Így aztán kicsit megártottak az orovosi szavak és mostanában mindennel operálok, és megmentem az életét, még akkor is ha az a valami nem élő, csak mondjuk egy konzervnyitó ami éppen leesik, azaz öngyilkos merényletet hajt végre a konyhában és szétesik, és nekem életmentő műtét kell végrehajtanom rajta, vagy csak szimplán újraélesztem! Na jó ezt inkább nem ragozom tovább...

Visszatérve a sorozatra: az egyetlen baj, hogy csak ennyi volt meg belőle, ugyhogy most kutathatok újabb sorozatok után!

Egyébként ma már kaptam is egyet, ez valami montypiton szerű, ezért kétségeim vannak felőle, ugyanis én nem vagyok rajongó...

Áramszünet

Úgy látszik az új év is tartogat meglepetéseket nekünk...
Péntek éjjel egyszercsak elszállt minden áramunk, mivel az éjszakai szoptatás miatt egy kis fény mindig van nálunk rögtön észrevettem! Mivel fény nélkül nehezen megy a szoptatás ezért felkeltettem L-t. hogy nézzen utána mi is történt! Miután visszakapcsolt minden kapcsolót és még mindig sötétben voltunk kénytelen volt félálomban kimenni a hidegbe, hogy a főkapcsolót is megnézze, azonban ez után a hadművelet után is csak a fürdőszobában volt fény... és az ágyunk melletti kicsi lámpa világított!
Villanyradiátorral fűtünk, igy átkellett dugni azt is egy működőképes konnektorba nehogy megfagyjunk, így szerencsére az egyik szobánk meleg maradt, és mi is aludhattunk tovább...
Szombat estére a másik szobában már annyira hideg volt, hogy nem igazán lehetett megmaradni, viszont napközben egy kedves szerelőbácsi a lakás nagy részében felélesztette az áramszolgáltatást, de a mi szobánkban még mindig sötét volt... azonban itt nagy műtétre volt szükség, amihez kellett a felszerelése is, amivel ma tért vissza hozzánk!
2 órán keresztül szitkozódott, ugyanis lakásunkban ősi vezetékek futnak a falban elrejtve, igy eltartott egy ideig amig megtalálta a hiba forrását, és meg is tudta gyógyítani:) Igaz a gyógyítás közben felfordította az egész szobát! Ugyanis amig én ajtót nyitottam a védőnéninek ő szétverte a fél falat, persze a szőnyeg fölött, ja és a frissen mosott ruhák mellett, na mindegy a lényeg, hogy most már talán tavaszig életben tartható az áram a lakásban!

Újév

Először is: Boldog Új Évet Kívánok minden erretévedő olvasónak!

Első hármasban töltött Szilveszterünk rádiózással telt... majd egy kis pezsgő zárta... szóval csendes volt, mint amilyen az egy kisbabával elképzelhető...

Az új év azonban annál hangosabban kezdődött mert Zsombor fiunk éjjel vigasztalhatatlan volt... nem tudom mi bántotta, de nagyon kiabált miatta, aztán 2-3 óra elteltével elaludt!

Iszonyú érzés amikor nem tudod megvigasztalni és fogalmad sincs, hogy mi is a baja!

Természetesen az utált újévi fogadalmaim száma anyukaként kb. a 2-3 szorosára növekedett, ha a felét sikerülne megtartanom akkor már nagyon boldog leszek! De természetesen fő az optimizmus...