2 hónaposan

Ezt a bejegyzést azért hallogattam, mert mindenképpen képpel szerettem volna illusztrálni, hogy mi az új módi nálunk, kb egy hete nagyon profin minden vészhelyzetben (értsd: anya vagy apa nem vesz fel elég gyorsan, a cicit nem kapom meg elég gyorsan, vagy kicsúszott a számból...) azonnal előadja és lelkesen cuppog hozzá! Eleinte nagyon vicces volt, hogy mindig fejbeverte magát vele, aztán meg ha nem sikerül a matyit bedugni akkor megelégszik a mutatóujjal, vagy a kézfejével...

Egyébként azért sem írtam, mert a héten kicsit hulla voltam, ugyanis kedden megkaptuk az első nagy kötelező oltást, amit férfihoz méltóan viselt a poronty a helyszínen, de aztán... Szerencsére láz nem volt, de sokszor ébredt keservesen sírva, ami nem jellemző rá, volt hogy még a cici sem vigasztalta meg... azóta az éjjelek kicsit kaotikusak voltak nálunk. De úgy néz ki, hogy mára már minden a régi!

Ennek kapcsán komoly önmarcangolásba kezdtem, ugyanis nagyon nem viselem jól, ha a gyermek éjjel az evésnél többet szeretne tőlem! Azonban az oltási utáni éjjel összeszedtem magam, de a következő éjjel már nem ment... Ha szoptatás után nem aludt el, akkor csak nagy szemekkel néztem L-re, hogy nem tudom mit csináljak... persze ő átvette, de én meg aludni nem tudtam, mert aggódtam, hogy miért nyugtalan. Igy aztán ketten őríztük, amitől meg L. van ki, hogy miért nem alszik legalább egyikünk... Szóval persze másnap már azon gondolkoztam, hogy biztos rettenetes anyuka vagyok, hiszen nem vagyok elég türelmes, meg nem igaz, hogy éjjel nem tudom csöndben megnyugtatni... aztán persze az is eszembe jut, hogy annyira szörnyű még sem lehetek, rengeteg más dologban meg nagyon türelmes vagyok, és szinte mindent miatta teszek! Na jó de ha nem is vagyok a világ legszörnyűbb anyukája, akkor is hogy lehetek ilyen kegyetlen, hogy nem hagyom L-t aludni... (és ez igy megy egy darabig.... sose gondoltam volna, hogy ilyeneken fogok filózni :)))

De nézzük is hogy mit is csinál ez a kéthónapos, aki már 61 cm, és 5600 gr:

Sokat eszik, egyre kevesebbet alszik, egyre többet nézelődik és mosolyog. Már megismeri a hangom, vagy legalábbis jókat nevet olyankor (mi lesz itt még később)

• A kedvenc még mindig az apa hasán való alvás....
• A legjobb szórakozás még mindig anya lekakilása (ha megküzdöttem az etikai vivódásommal, majd elmesélem részletesn... vagy nem)
• A legédesebb az ujjszopás, na jó ez versenyzik a nagy mosolyokkal (amit még nem sikerült lekapnom... leginkább persze a lustaság tehet róla)
• Még mindig nagyon szereti magát hullára zabálni, a böfizést továbbra is feleslegesnek tartaj (ennek aztán néha megvan a maga következménye anya, és apa ruháin, mert ugyebár a pelust odatehetem a vállamra, de teljesen felesleges, mert addig mocorog amig azt letúrja onnan, és böfizni csak ezután fog..)
• Kedvenc játék: ciromos cica

Legédesebb pillanat: ahogy kilépünk az utcára, azonnal beájul és csak akkor kezd magához térni, ha valahova megérkezve elkezdem vetkőztetni...