Alvás, Altatás

Na igen, az én jól alvó kisfiam mellett is egy csomó aggodalom és probléma merül fel, akkor vajon mások hogy vannak ezzel?!

Szóval mint azt már korábban is említettem Zsombor általában igen jól alszik, átalussza az éjszakákat - ez alól a fő kivétel a fognövesztés időszaka (de azt hiszem ezt igazán megbocsáthatjuk neki) - és napközben is rendeszeresen alszik. Szóval külső szemlélő számára alvás terén nálunk minden rendben.

Azonban ugyebár, a szakkönyvek és mindenféle okos tanácsadók azt javasolják, hogy egy bizonyos idő után próbáld a gyermeket az egyedül elalvásra szoktatni. Azaz tedd be az ágyába és hagyd hogy elaludjon. Na már most ez ugye nagyon egyszerűen hangzik, de mi a teendő akkor ha a gyermek ilyenkor elkezd játszon - megsúgom a képen látható mackón kívül minden játék kiköltözött az ágyból. Aztán amikor már azt is megunja akkor elkezd sírni. Erre vajon milyen okos tanácsok vannak...? Mennyi ideig etikus bömböltetni egy csecsemőt?

Tudom, hogy egyesek szerint hagyni kell egy párszor sírni, mert így tanulja meg az egyedül alvást. Csakhogy én rossza anya vagyok és nem tudom hagyni órákig sírni. Ha felveszem persze a kezemben kb. 3 perc alatt alszik el...

Azért annyi biztatásom van, hogy néha pár perc játék után tényleg elalszik.

Csakhogy az apja minden este rongálja a gyermeket, mert persze ő felveszi és járkál vele. Mégse haragudhatok rá és szólhatom le, miután egész napi munka után örül hogy álombajárkáltathatja a gyermeket...

Szóval ha bárki tud valami biztatót az jelezze....

Hozzátáplálás...

Nos igen, közeledik a bűvös hat hónapos kor és a mostani szelek szerint lassacskán el kéne kezdem megismertetni az én Macimat a különböző ételekkel. Azonban ez is egy olyan dolog, aminek mikéntjéről és hogyanjáról megoszlanak a vélemények.

Volt nálunk a védőnéni (aki mondjuk fiatalabb nálam) és hagyott itt egy listát, hogy mikortól lehet mit adni a csöppségnek. Valamint elmondta, hogy egy hónap alatt kéne két étkezést kiváltanom és hogy szoptatás előtt adjam neki feltétlen az új ízeket... na ettől én rosszul lettem. Nem igazán bírom amikor időre kell teljesíteni, főleg mikor még azt sem látom, hogy az én Macikám hogyan is fog a szilárd ételekkel megbírkozni. Így aztán gyorsan bekapcsoltam a gépet és körülnéztem, hogy az itteni irodalmak mit is mondanak ezzel kapcsolatban. Majd gyorsan megnyugodtam.

Mert ugyebár van az elválasztás, amit az én drága védőnénim is javasolt nekünk, valamint létezik az elválasztódás, amit véletlenül elfeljtett megemlíteni. Ami azt jelenti, hogy a gyerek szopizik tovább a saját igényei szerint majd, egy-egy étkezés után megkínáljuk az új ízekkel és ha tetszik neki emeljük az adagot, és ha akarja akkor így kiváltódnak a szoptatások. Nekem ez sokkal szimpatikusabb, mert nem érzem a kés hegyét a torkomon, ha nem sikerül egy hónap alatt két étkezést kiváltani. Másrészt meg nem sietek sehova, miért ne várjam meg, hogy saját maga kezd el érdeklődni az ételek iránt...

A másik aggodalmam a védőnénivel folytatott beszélgetés után az volt, hogy a gyermekem helyében én biztos nem akarnám azokat a dolgokat pépeket megenni, és akkor hogyan fogom én ezeket hitelesen a szájába dugdosni. Ezért elkezdtem keresgelni és találtam egy nekem nagyon szimpatikus babaszakácskönyvet (egy korábbi bejegyzésben látszik róla a kép), aztán majd pár hét múlva kiderül, hogy az ifjú Úr milyennek találja. Ja és elkezdtem elfejegetni tejcit kis adagban, hogy majd tudjam neki mivel készíteni az ételeket! Szóval újabb nagy kalandnak nézünk elébe...

Mindenesetre nem kapkodom el a dolgot. Igaz, hogy mióta fogakat növesztett azóta nagy érdeklődést mutat mindenféle étel iránt. Ezt egyenlőre jó jelnek veszem, aztán majd ha itt sírok pár hét múlva akkor szóljatok rám...

Mert az érdekes dolgok a pelenkázón túl vannak...

Na igen, lassacskán már ebben a pozitúrában is képes leszek ráadni a pelenkát, mert mostanában szinte minden pelnkázásnak ez a vége.

Nem tudom mennyire látszik de ezen a pelenkázón pici fehér és kék csillagok vannak és amikor hasrafordul akkor megpróbálja felemelni a csillagokat... természetesen csak őrült kapirgálást tud produkálni...

5 hónaposan

Bizony gyorsan telik az idő egy csecsemő mellett. Az én időérzékelésem szerinte, csak alig pár hete volt, hogy a kórházban a hasamra tették a fiamat, és tessék ő meg már 5 hónapos is örökmozgóvá változott. A képek tegnap este készültek, amikor megunta a játékait addig forgolódott még nem talált egy kellően színes könyvet, hogy azzal játsszon tovább. Amint látjátok éppen neki ideális témájú könyvet talált, mert ahogy közeledik a 6. hónap, próbálok én is felkészülni a hozzátáplálás feladatának.

Tegnap voltunk a havi felülvizsgálaton, mindent rendbe találtak szerencsére és így már csak a mérésekre kellett várnunk. Az elmúlt egy hónap Zsoma egy grammot sem hízott, viszont hosszában rengeteget nőtt már 68 cm. A szakavatott szemeknek kitűnik a számból, hogy bizony kezdünk megint kinőni egy garnitúra ruhát... Szerencsére a súlya miatt nem kell aggódnunk mert 7,3 kg még mindig nagyon szép súlynak számít az ő korában.

És lássuk miket is csinál mostanában:

Már teljesen rutinosan forog minden irányba, főleg akkor tudja teljesen tudatosan haszálni, ha kimegyek a szobából hosszabb időre és ő pedig elindul (elgurul) utánam egész az ajtóig, itt csak a küszöb tudja visszatartani egyenlőre. Már egészen ügyesen fogdos, és természetesen minden ami a kezébe kerül, annak a következő landolási hely a száj! A felső két foga is hamarosan kibújik, így aztán sokszor csak a nyál látszik a kisfiúból. Nagyon rendesen el tud egész hosszú időket is játszani a játékaival, de természetesen a legizgalmasabbak azok a használati tárgyak. Az egyik kedvence a PET palack, ezekkel nagyon sokáig el tud molyolni, én csak attól kapok frászt amikor a tetejét kapja be, olyankor azért elveszem. A másik nagyon izgalmas játék Mami pettyes lila bögréje, gondolom az élénk színe miatt is, amikor aztán néha oda adom azonnal bekapja és hevesen elkezdi harapdálni, néha egész sok nyálat enged bele. Nagyon szereti még a Túrórudi papírját is, és mindenféle színes ruhákat.

Mivel előre még nem tud megindulni, ezért ha a játékok elcsúsznak előle, akkor nagyon mérges lesz, először megpróbál utánuk menni, úgy hogy a kezével és a lábával kapálózik, néha már a fenekét is kinyomja, de elindulni még nem sikerül, így a vége természetesen a kiabálás. Olyankor egy idő után jön Anya és megmenti az áldozatot.

Továbbra is utál öltözködni, főleg a body és a pulóver az utálatos! Pelenkázni egyre nehezebb, mert mindenféle akrobatikus mutatványt mutat be közben, így most már kezdek egyre rutinosabb lenni, a lehetetlen helyzetben lévő gyermekre is pelenkát húzni. Még mindig utálja azt ha fürdés után meg kell törölközni, viszont az utána következő masszázst egyre jobban szereti. Az alvási szokásai még teljesen változatosak, általában délelőtt és délután is alszik még, de van azért olyan is, hogy szinte nem is alszik, mondjuk azért olyankor mindig van valami program. Ugyanis annyira érdekes a világ, hogy sokszor azért nem tud elaludni, mert annyi érdekes nézelődni való van, hogy az elalvás előtti utolsó pillanatban felriad és még nézelődik, így aztán elég hamar éber lesz, és elkezd játszani...

Babajóga

Ma végre eljutottunk a babajóga nevezetű tornára. Már egy pár hete készültünk Macival ide, csak valahogy sosem tudtunk eljutni... de ma a csillagok jó állása és az én összeszedettségem segítségével 11 órakor kopogtattunk a jóga központ ajtaján és kezdődhetett is a műsor.

Először is én nem igazán tudtam elképzelni, hogy milyen is egy ilyen kisbabás jóga, másodszor azt sem igazán tudtam, hogy az én fiam hogyan fog viselkedni. A torna egyébként nagyon jó, főleg a babákat masszírozzuk (amit egyébként én itthon is szoktam csinálni esténként, így aztán ismerős volt a dolog), aztán vannak jógás feladatok a mamáknak, amit csak abban az esetben tudsz végre hajtani, ha a babád is úgy akarja. Zsoma egy rövid időszakot kivéve nagyon rendesen hagyta a mamát tornázni. Azt már nem mondhatom, hogy nagyon rendesen hagyta magát masszírozni is, mert ez alatt ő inkább ismerkedett a teremben lévőkkel és jobbra-balra fordult és a teremben lévő játékokat próbálta begyűjteni. Aztán pedig rögtön szert tett egy barátnőre. Bizony jól látjátok, a mellettünk tornázó négy hónapos Sofie babát nézte ki magának. A masszírozás alatt folyamatosan felé volt fordulva, gügyögött neki és ha elfordult akkor kiabált... amitől természetesen a kislány - ahogy az egy igazi kislányhoz illik - sírni kezdett. De az én fiamat ez sem rémíszthette el. A végén pedig az órát tartó hölggyel kacarászott nagyokat. Szóval kalandos volt. A végén pedig kaptunk egy pohár teát is :)

Kire is ütött ez a gyerek?

Na mit gondoltok?

Olvasnivalónak

Ezt a bejegyzést is jó rég óta hallogatom... pegid igazán jó dolgokat olvastam mostanában, csak valahogy nem jutott idő rá, hogy megosszam veletek! Szóval amikor az elmúlt hónapokban pihentem egy kicsit elolvastam egy pár érdekes könyvet:

Mindjárt egy könnyebb krimivel kezdtem, amit igaziból csak fanatikus krimi és thriller rajongóknak ajánlok: Caleb Carr: A halál angyala én csak nappal mertem olvasni, mert egyébként féltem, mondjuk én elég nyuszi vagyok egy jó pár éve már horrort se merek nézni (volt egy élményem miután 1 hónapig minden este féltem), és a krimiket is csak világosban és jó társaságban kedvelem. Na de a könyv nagyon lebilincselő és letehetetlen, nem csak azért mert a főhőse egy magyar származású lélekbúvár, és mert nagyon jó képet ad az 1800-as évek végéről, de a nyomozó csapat sem semmi, akik próbálnak a sorozatgyilkos nyomára akadni.

Aztán olvastam ennél komolyabbat is, ami depresszióról, félrefutott sorsokról, útkeresésről és önmagunk megtalálálsáról is szól: Dymphna Cusack Fekete Villám és egy másik tőle A megperzselt fa. A könyvet L. nővérének a kezéből vettem ki, aki valahogy mindig nagyon-nagyon jó könyveket olvas (olyan nagy számban hogy az számomra is követhetetlen). A szerző egy ausztrál írónő, aki a regényeiben elénk tárja az ausztrál őslakosok helyzetét, a vietnami háború szenvedéseit, hol egy híres tévés személyiség életútján át, hol a világ elől rejtekhelyet kereső vidék átlagemberek mindennapjain keresztül.

Mostanság

A húsvétunk egy kissé rendhagyóra sikeredett, azért akadtak szép pillanatok benne, mint tojáskeresés a fűben - igaz Zsoma még nem igen vette ki a részét az élvezetből - olvadt csoki tojások találása délután... és idén már locsolni is volt a nagyfiú!

Veszteségek...

Pár hónappal ezelőtt, mikor a kisfiam még a pocakomban lakott két dédimama is nagyon várta az első dédunoka érkezését. Az egyikük sajnos már nem érhette meg, hogy a kezében foghassa és gyönyörködhessen benne. Két nappal a fiam születése előtt távozott közülünk, de utolsó gondolata is a legfiatalabb családtag volt. Végig velem volt a szülés alatt és így még ő is láthatta a dédunokáját. A másikuk még megfoghatta pár hete és nagyot játszhattak együtt. Zsoma Maci akkorákat kacagott a dédivél mint senki mással sem. Sajnos azóta ő is eltávozott közülünk.

Mind a ketten hosszan betegeskedtek, mind a ketten másképpen viselték, de a maguk módján nagyon küzdöttek. Számomra a veszteség olyan időpontban jött amikor nem tudok igazán a feldolgozásával foglalkozni. A fiam születése előtt olyan kivételesen védett életszakaszban voltam, hogy szinte fel sem fogtam mi történik. A temetésre nem juthattam el, akkor még a kórházban voltunk. Most pedig a főfunkcióm, hogy tejcsárdaként üzemeljek, így ez sem igazán az az időszak amikor a veszteségekkel az ember tiszta szívvel szembe tud nézni. Valamikor majd már nem hallogathatom tovább...

Ebben a helyzetben az jutott az eszembe, hogy az életben mennyire igaz az hogy kapsz valamit és elvesztesz valamit. Eddig családomat elkerülték a vesztesegék, és most hogy itt a nagyszülőknek a legnagyobb öröm, az unoka, csőstül kijut a veszteségből is. Nem tudom Maci nélkül hogyan viselném ezt a helyzetet, mellette nem sok idő jut a kesergésre. Az is eszembe jutott, hogy mennyire nem vesszük észre a mindennapokban azt a rengeteg jó dolgokat amik nap mint nap szembejönnek velünk, a pillanatok adta apró örömöket. De ha valamit elvesztünk akkor úgy érezzük nekünk a legrosszabb a világon... pedig közben mennyi minden jutott nekünk, csak valahogy a kellemes dolgok feloldódnak a mindennapokban a fájdalom pedig nem. Az itt ül mögöttem és ha elmerengek rámugrik...

No Comment

Kék Bohóc vs. Zsoma Maci

A küzdelem állásáról sajnos nincs információm. Szerintem a Bohóc állhat nyerésre, de ezt csak azért gondolom mert a küzdelem végén Maci mindig nagyon mérgesen kiabál, de lehet hogy én értelmezem félre és az a diadal hangja! Bár abból, hogy a végén gyorsan biztos ami biztos alapon betömi az ujját inkább arra következtetek, hogy nem sikerült leküzdenie.

Egészen pontosan arról van szó, hogy mostanában fedezte fel a játékait és az egyik nagy kedvenc a képen látható Kék Bohóc! Azonban ahelyett hogy csendesen elgügyörészne ezzel a játékkal, mindig iszonyú nagy küzdelem zajlik. Méghozzá azért mert igaziból az egész bohócot be kéne tömni a szánkba, csak sajnos az nem sikerül.

Így aztán pörög, forog vele, dől jobbra és balra nagyokat kiabál, csörgeti, csapkodja és tépkedi aztán amikor kimerül akkor messzire eldobja és az alul látható módon vígasztalja magát!

Játszunk

Látszik mennyire lesz rendszerető az én fiacskám! Vajon kire is ütött ez a gyerek?

Mielőtt ide jutottunk hosszas kiabálás halllatszott a szobából, benéztem és láttam hogy küzd, hogy elérjen valamit, aztán egyszer csak csend és nevetés. Ekkor újra benéztem és a mellékelt kép tárult elém...

Második

Ma reggelre a második kicsi babafog is feltűnt az ínny felett! Kétfogúak lettünk... most már senki sem mondhatja, hogy egy fogú a fiam, vagy hogy több a füle mint a foga... :)

Megfordultunk!!!

Na igen, a dolog egészen pontosan csütörtökön este történt. Nagyon rendes fiúnk van, mert a mutatványt akkor adta elő először amikor mind a ketten a szobában voltunk! Este fürdetés utáni meztelenkedés volt éppen soron, amikor L. hasra fordította, a mi kis csemeténk meg visszanézett apjára, majd egy jól irányzott lábmozdulattal szépen visszafordult a hátára! Hatalmas éljenzésben és puszi szórásban törtünk ki természetesen, ami miatt a fiúnk aztán még kb. háromszor megismételte a mutatványt!

Egyenlőre nem igazán azért fordul meg, hogy elérjen dolgokat, hanem a mutatvány kedvéért, ha jön hozzánk valaki annak azonnal megmutatja, hogy nézd mit tudok, aztán várja a jól megérdemelt puszikat.

A hátáról is tud a hasára fordulni, de az még nehezebben megy!

Díjat Kaptam

Díjat kaptam, díjat kaptam, díjat kaptam...(sose gondoltam volna, hogy valaha is fogok ilyet kapni) Fru barátnőm adta, aki Judit barátnőjétől kapta, aki pedig Melindától... (ez így vicces lesz).

A lényeg: azért kaptam mert barátságos és barát vagyok, ja és a blogom bájos (ez igazán megható)!!! Ez igazán megtisztelő, és igaz ami igaz, manapság rámfér egy kis megerősítés barátság téren, na de ez most nem a panaszok ideje!

A hivatalos szöveg kicsit fura, de azért megosztom veletek:

"Ezek a blogok szerfelett bájosak. A blog íróinak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor tovább adod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket."

Én valaki olyannak adnám tovább, aki már hosszú ideje mamákkal és babákkal foglalkozik: egészen pontosan fotózza őket, ő pedig nem más mint Hajni. Nagyon barátságos hölgyeményről van szó, és a blogjáról igazán elmondható hogy bájos. Valamint a találkozásaink során én igazán a lelkembe zártam őt és tehetségét! Ezzel a díjjal kívánok még nagyon sok gyönyörű fotót, ihletet és energiát a jövőre nézve!

4 hónap

Kicsit késve érkezik ez a bejegyzés, de csak most sikerült eljutnunk a doktor nénihez és mindenképpen szerettem volna leírni, hogy mekkorára is nőtt egy hónap alatt ez a csöppség.

Akkor lássuk:

4 hónaposan 64 cm hosszú és 7300 gramm súlyú Maci. (igaziból L-el azt gondoltuk, hogy már biztosan van vagy 8 kiló, de tévedtünk - szülői elfogultság)

Növesztettünk már egy fogat is, és most van úton a második - így aztán igaziból csak kókadozom a számítógép előtt, mert éjjel kínozza a legjobban. Mióta kibújt az első fogacska, azóta megbabonázva figyeli az általam fogyasztott ételeket, sőt ha elég közel van hozzám, akkor még a száját is nagyra nyitja, hogy ő is szeretné megkóstolni... de erre még azért várnia kell! Legújabban pedig a poharak babonázzák meg, azokat is megfogja és tömi be a szájába, néha a kicsi foga édesen koccan a pohár szélén!

Még mindig nagyokat mosolyog mindenkire és szereti az új arcokat. Iszonyú édesen szopizza továbbra is az ujját a vészhelyzetekben.

Öltözködni egyre jobban utál, főleg a pulcsi és a kabát okoz nehézséget számára, ja és persze számomra is.

Most már minden játékot megfog és betöm a szájába, ami kicsit nagyobb, azzal nagy erőkkel küzd - ilyenkor oldalra fordul és a lábával nagyokat kalimpál - majd mérgében eldobja a játékot és mivel nem látja, hogy hova esik, kezdődik a kiabálás. Ha nem adom vissza neki akkor egy idő után keres egy másikat amit elér! Szóval a megfordulással még vár, akad így is elég érdekes dolog számára!

A napon édesen hunyorog, most már nem alszik el rögtön amint kimegyünk, és a járművekből nagyon szereti figyelni az elsuhanó épületeket, autókat és tájat. Nagyon utálja viszont ha a hórdozóban van és meg kell állnunk - ugyanis jobb ha megtudjátok, a hórdozó arra való, hogy mozogjunk - olyankor ő is ki akar szállni.

Nagyjából ezek az újdonságok.