Áll a baba, áll...

Szeretjük az almát!

Az ételekkel való ismerkedés során az alma nálunk nagyon előkelő helyen szerepel. Először is ez volt az első amit kipróbáltunk, és rögtön nagyon megszerette. Két módon szokta enni: én általában lereszelem neki és így nyammogjuk el, vagy apa leharap egy nagy falatot és utána Zsoma szája elé helyezi almát aki aranyosan szívogatja. Természetesen a gyermek az utóbbit jobban élvezi.

A minap miközben a felállást gyakorolta, az apja odatette az ágyra

az almát. Hát a migyerekünk sem volt rest, gyorsan lecsapott rá, és a el is kezdte rágcsálni, én meg alig győztem a héját kikaparni a szájából.

Szóval most már egyedül is eszik...

Kötős

A bejegyzés Helen kötős kérdezős bejegyzésére született, persze a kérdései nem igazán rám vonatkoznak, de nem bírtam ki, hogy ne kotnyeleskedjek bele egy kicsit!

Szóval én még nem tudok kötni, valamikor gyermekkoromban a nagymamám egyszer tanítgatot, de akkor nem érdekelt igazán az egész. Viszont mióta megszületett a fiam, azóta minden vágyam hogy megtanuljak kötni és a kicsi fiamnak szebbnél szebb darabokat készítsek. Viszont mára már nincs senki a környezetemben aki megtaníthatna kötni, így magamtól fogok neki természetesen a net és bizonyos szakirodalmak használatával.

7 hónap

Az utóbbi időben kicsit kevesebbet írtam mint eddig, de valahogy mostanában nehezen veszem rá magam, hogy leüljek az internet elé és írjak...

De ma erőt vettem magamon és belekezdek!

Szóval miután meggyógyultunk elmentünk a Doktor nénihez a szokásos havi vizsgálatra! 7 hónaposan 68 cm és 7600 grammosak voltunk. A Doktor néni betegségnek már nyomát sem találta. Viszont már 7 szép kis fogacskát mutattunk meg neki.

Mostanában egyetlen jó játék létezik számára, mégpedig az, hogy felhúzza magát állásba és ennek retenetesen örül. Persze azt még nem tudja, hogy menjen vissza a földre, ugyhogy általában csak elengedi magát. Ilyenkor szerencsésebb esetben fenékre pottyan és ülve játszik tovább, kevésbé szerencsésebb esetben mint egy zsák eldől, na ez az igazán félelmetes. Most már kezd négykézláb is mászni. Egyenlőre még elég lassan megy, úgyhogy ha valami nagyon megtetszik a szoba másik végében akkor hasra vágódik és kis kommandósként jut el a célhoz. Egyszer már felült, de az még nem megy neki igazán.

Nagyon szereti felszedegetni az apróbb dolgokat, persze ez még nem megy neki nagyon jól, de folyamatosan próbálkozik...

Továbbra is nagyon utálja az öltöztetést! A pelenkázó asztalt is nagyon utálja most már, persze csak olyankor ha nem engedem neki, hogy felmásszon a mellette lévő polcokra. A játékai egyre kevésbé érdeklik, viszont az összes használati tárgy annál inkább érdekes!

Egészen jól haladunk a hozzátáplálással is. Már két étkezése az valamilyen baba kaja! Nagyon ügyesen tud úgy enni, hogy ő is és én is és körülöttünk 3 m-es körzetben minden kajás legyen. A répán kívül egyébként mindent szívesen megeszik.

Mivel most már feláll és igaziból mostanában csak ez az egy jó játék van, minden percem mellette töltöm, nehogy valami baja essen. Úgyhogy néha még a kajáját is nehezen tudom elkészíteni, de gondolom majd szép lassan ebbe is belejövök...

Elmúlt napok

Na igen, mostanában megint nem írtam egy jó ideje. Ennek egyik oka Zsoma Maci betegsége! Ugyan ő volt beteg de én voltam az aki nagyon rosszul viselte. Mivel Nyíregyházán nincs orvosunk ezért a kórházba az ügyeletre vittük, ahol nagyon rendesen megvizsgálták és igaziból nem tudták megmondani hogy mi is a baja. Én igaziból a kórházban akadtam ki teljesen. Nagyon rosszul viseltem, hogy ott kellett ácsorogni és aggodalmaskodni. Jó persze senki sem kényszerített arra hogy aggodalmaskodjak, de az ember mit tud csinálni egy kórház folyosóján?! Nagyon lehangoló volt ácsorogni a gyerekosztály folyosója mellett. Egyébként is nehéz volt felfogni, hogy Maci az én Macim is lehet beteg! Aztán meg azon kellett aggodalmaskodnom, hogy ne kelljen neki buta antibiotikumot adni. Aztán egyik nap már úgy tűnt meggyógyult mire másnapra megint tiszta láz volt. Szerencsére a negyedik nap estére már csak hőemelkedése volt aztán meggyógyult!

Nem írtam mert folyamatosan a kisfiammal voltam elfoglalva, igazából biztos elviselhetetlen is voltam és nagyon szerettem volna itthon lenni. Nem mintha attól meggyógyult volna, csak az otthon az mindig otthon (főleg vészhelyzetben). Nem tudtam a gondolataimat rendbe szedni amíg Zsoma nem gyógyult meg....

Gyulladás és Láz

Ha már a korábban tervezett utunkat az én mozgásképtelenségem miatt kellett lemondani, akkor úgy döntöttünk, hogy pihentessük egy kicsit még a hátam és elmenekültünk minden elől az Apukámhoz Nyíregyházára. Ez másfél napig csodálatos volt, mígnem tegnap éjjel arra ébredtünk hogy Zsoma lázas... persze én nagyon ügyesen otthon hagytam a gyógyszeres tasakomat (L. szerint ez a legkisebb gyógyszeres szett, amit valaha látott.), és a lázmérővel is gondok akadtak... Úgyhogy szegény L. az éjszaka közepén hős vezérként, becserkészte Nyíregyháza éjjel-nappali patikáját és beszerezte a szükséges dolgokat. Reggelre le is ment a láz, azért felhívtam a Doktor néninket, hogy mit csináljak, mennyire aggódjak, bíztatott, de azt azért elmondta, hogy ő pénteken nem rendel... Na igen, ekkor indultak meg a kis csigák a fejembe, hogy oké nem aggódom, de ha mégis valami komolyabb akkor majd biztos szombaton vagy vasárnap éjjel kell orvost találni, ezért inkább elmentünk kivizsgáltattuk Macit.

A kórház gyermek sűrgösségi részlegén lyukadtunk ki végül is, ahol minden nagyon flottul működött - kivéve engem, ugyanis az hogy kórházba kellett menni, teljesen kiakasztott, biztos a régi szép emlékek miatt - a vizsgálat nem nagyon mutatott semmi rosszat, így vettek vért, ami kimutatta, hogy valamilyen kisebb gyulladásunk van, ezért aztán vizeletet is kellett adni. Na ez tartott kb. másfél órán át mert Zsomának nem nagyon akarózott a ráragasztott zacsiba termést produkálni, de azért végül is egy kis cici trükkel sikerült!!! Szerencsére itt is rendben volt minden!

Azért a doktornő a biztonság kedvéért antibiotikumot is írt föl, amit nagyon nem szeretnénk belediktálni a kisfiúba, hiszen ügyes erős fiú ő, és leküzdi azt a gyulladást!!! (Legalábbis nagyon szeretném, hogy így történjen, most még csak ott tartunk, hogy ma estére is kezdett belázasodni, és azt próbáljuk levinni neki)

Azért mielőtt mindez megtörtént volna még elmentünk a kedvenc strandunkra Sóstóra. Ezen a strandon tanultam meg valaha úszni, igaz a medencét már felújították, de azért akkor is! Építettek hozzá egy élményfürdő részt is, ami L. szerint a legjobb az egész országban, mert nagyon nagy hullámfürdő van benne, valamint nagyon erős sodrásos rész és nagyon megdöbbentő fekete csúszda. Ezeket én mind nem próbáltam, mert mikor felfedeztük akkor már terhes voltam, és aggodalmas... most se voltunk bennt, mert mi a hátamat javítani voltunk a strandon és nekem szigorúan az úszásra kellett koncentrálnom.

Azért van abban valami, hogy komolyan vettük a hátam jelzését és nem utaztunk el, mert ha utazás közben lenne beteg a kisfiú azt elképzelni sem tudom, hogyan élnénk túl! Szóval a jelekre igenis figyelni kell!

Édesen alszik már megint...

Anya játszik

Azért történt jó is... a korábban már említett puzzle például valahogy érthetetlen módon de kirakódott... :)

Fejlemények

Négy hosszú nap kínlódása után végre használható állapotba kerültem. Mikor végre javult a hátam és már a lakáson belül egész ügyesen tudtam mozogni, akkor iszonyatos fejgörcs gyötört egy egész álló nap, ma pedig kicsit rosszabb a hátam és a bokámra nem tudok ráállni. Megértem ha jót nevettek rajtam, azt hiszem igazán meg is érdemlem!

Olyan vagyok mint egy száz éves, pár napig úgy is néztem ki, mert csak kilencven fokba hajolva tudtam járni. De holnapra száz százalékos leszek!

Egyébként pedig azért nem kaptam orvosi segítséget, mert a szoptatás alatt nem tudnak semmilyen injekciót, infúziót adni, ami segített volna ellazítani a hátam és én az elválasztás helyett reménykedtem, hogy egykét nap alatt helyre jövök...

Írni nem nagyon tudtam, mert kedvem se volt és nagyon rossz volt úgy feküdni, hogy a gép is a kezemben van. L. anyukája rengeteget segített hiszen minden nap jött és egész nap mindent megcsinált Zsombor körül és rengeteget játszott vele, még a házi dolgokban is segített, így én tényleg tudtam pihenni. Csak a fejfájós napon kínlódtam elviselhetetlenül, de itt megint csak dícséretet érdemel a hihetetlenül toleráns és türelmes családom! Egyébként nem tudom mások hogy viselik ha kiszolgáltatot helyzetben vannak, de én nagyon, nagyon, nagyon rosszul! Rikácsolok egész nap mindenkivel és semmi sem jó, és senki sem tudja jól csinálni a dolgokat rajtam kívül, és mindenki velem gonoszkodik. Szóval nem egyszerű...

Aztán néha észreveszem magam és rettenetes elszégyellem magam... dehát az azért mégis csak későn van már!

Babaúszás

Még pénteken jártunk ott, egészen pontosan a Városmajor utcában, eredeti terv szerint, csak megnézni mentünk volna, de mivel egyedül voltunk, minden morgásom ellenére vízbe került a baba. Aki minden előzetes aggodalom ellenére, nagyon jól érezte magát, nagyokat nevetett, igaz 15 perc után elkezdtek vacogni a fogai, az oktató még mozgást javasolt, én meg inkább kiszedtem a vízből, ne fagyjon meg rögtön az első alkalommal...
A foglalkozáson egyébként ketten voltak végül, nekünk nagyon szimpatikus volt és mivel a gyermek is élvezte megyünk még...

Eltűnésem oka

hogy itt fekszem az ágyban és nem tudok mozogni!!!!