Négy hosszú nap kínlódása után végre használható állapotba kerültem. Mikor végre javult a hátam és már a lakáson belül egész ügyesen tudtam mozogni, akkor iszonyatos fejgörcs gyötört egy egész álló nap, ma pedig kicsit rosszabb a hátam és a bokámra nem tudok ráállni. Megértem ha jót nevettek rajtam, azt hiszem igazán meg is érdemlem!
Olyan vagyok mint egy száz éves, pár napig úgy is néztem ki, mert csak kilencven fokba hajolva tudtam járni. De holnapra száz százalékos leszek!
Egyébként pedig azért nem kaptam orvosi segítséget, mert a szoptatás alatt nem tudnak semmilyen injekciót, infúziót adni, ami segített volna ellazítani a hátam és én az elválasztás helyett reménykedtem, hogy egykét nap alatt helyre jövök...
Írni nem nagyon tudtam, mert kedvem se volt és nagyon rossz volt úgy feküdni, hogy a gép is a kezemben van. L. anyukája rengeteget segített hiszen minden nap jött és egész nap mindent megcsinált Zsombor körül és rengeteget játszott vele, még a házi dolgokban is segített, így én tényleg tudtam pihenni. Csak a fejfájós napon kínlódtam elviselhetetlenül, de itt megint csak dícséretet érdemel a hihetetlenül toleráns és türelmes családom! Egyébként nem tudom mások hogy viselik ha kiszolgáltatot helyzetben vannak, de én nagyon, nagyon, nagyon rosszul! Rikácsolok egész nap mindenkivel és semmi sem jó, és senki sem tudja jól csinálni a dolgokat rajtam kívül, és mindenki velem gonoszkodik. Szóval nem egyszerű...
Aztán néha észreveszem magam és rettenetes elszégyellem magam... dehát az azért mégis csak későn van már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése