3 hónaposan

Annyira rohan az idő, hogy most vettem észre hogy a 2 hónapos koráról nem is készítettem bejegyzést, és már mindjárt 4 hónapos lesz, úgyhogy gyorsan most felvázolom, hogy milyenek is vagyunk 3 hónaposan:

Méretek:

62 cm, 6200 gramm

Amint látjátok most már nagyokat tud nevetni, vigyorogni, sőt kacagni is képes. Engem nagyon sokat kényeztet a mosolyával, amihez nagyon kedves hangokat is tud produkálni. A hangjai közül a kedvencem az amikor morogva magyaráz!

Továbbra is olyan rendes baba, hogy éjjel alszik, cserébe viszont nappal a leghosszabb alvásideje 1 óra. Általában csak egy negyedóra, félórára szundikál el, aztán folytatja a nézelődést.

Minden érdekli nagyon. Már olyan ügyesen használja a kezeit. Mind a kettőt képes az arca elé emelni, aztán zsupsz betömi a szájába. Ha elég közel vannak a játékai, akkor valamit megragad közülük és már próbálja is a szájába landoltatni. Na, ez még nem mindig sikerül, néha szemen vágja magát, vagy fejbe, vagy arcon csapja saját magát. Egy pelenkát szoktam a feje alá tenni, ha leteszem, ezt nagyon ügyesen tudja mindenféle módokon begyűrögetni a szájába. Ezért mostanában úgy altatom, hogy a kezébe is teszek egy másik textil pelenkát és azzal tud babrálni, aztán ebbe belealszik, vagy éppen nem.

Enni már nagyjából csak 4 óránként eszik, aztán persze van hogy eltérünk ettől, szóval nincs valami katonás rend, a lényeg hogy növekedjen. 

Már képes a hátáról az oldalára fordulni, ezzel aztán meg is elégszik is ebből a pozícióból nézelődik vígan tovább. A fejét már nagyon szépen emeli, de még nem nyomja ki magát! Persze az is igaz, hogy hason lenni nagyon utál, csak kivételes alkalmakkor marad meg pár percnél tovább így. Szóval nem sok alkalma van kísérletezni. 

Nem igazán szeret a hordozóban lenni, vagyis csak úgy szereti, ha előrefelé fordítjuk és ő kedvére nézelődhet. Csak én attól rosszul vagyok, mert szerintem még kicsi hozzá, L. meg azt mondja, hogy nézzem meg mennyire élvezi, ez nem lehet rossz neki...  Mondjuk a babakocsiban se szeret lenni, csak ha mozog a kocsi. Szóval azt még nem tudom, hogy lesz, hogy Zsombor játszik a játszótéren én meg megyek körbe-körbe mert még alvás közben is képes felébredni ha egy bizonyos időn túl áll a kocsi.

A társaságot nagyon szereti, ha kihagynánk véletlen valamiből akkor azonnal hangosan jelzi, hogy ő is ott akar lenni!  

Zsomborságok

Mostanra, hogy folyamatosan beszél, szinte minden napra jut egy-egy aranyosság tőle:

Egyik kedvencem: Reggel készítem a reggelit, szólok neki, hogy lassan jöhet. Majd pár perc múlva szólok újra, hogy most már hagyja abba a játékot és jöjjön! Mire ő:

- Anya, ne sürgess! és kalapál tovább...

Vettem neki Kubu italt az egyik bevásárlásunk alkalmával. Itthon nézegeti az üveget:

- Van rajta egy maci, meg egy másik maci is. Két maci van rajta!

Szóval ilyenkor én aztán teljesen kész vagyok, hogy ez a gyerek már miket tud!

Beszélget az apjával, nem is figyeltem hogy mi a téma csak ez a mondat ütötte meg a fülem:

- Az meg milyen már? (ez teljes Nonoság, én szoktam ezt mondani ha valami tetszik vagy éppen nagyon nem tetszik)

No Comment

Zsombor Száj

Annyira jól beszél már, hogy szerintem mindent mond... Ezen L. mindig jót mosolyog... így aztán mindig hozzáteszem, hogy az ő szintjén. 

November körül kezdett beszélni, akkor még csak egy-két szót mondott, most meg már összetett mondatokat mond... 

Korábban az volt a kedvencünk, ahogy ragozott. Nyilván nem tudta még melyik mire való, mikor mit kell használni, de azt már levette, hogy valamit oda kell ragasztani a szó végére. Így aztán minden ragozandó szó végén azt lehetett hallani "aja". Aztán nekünk kellett megfejteni, hogy az éppen mit jelent. pl. Nonoaja az lehetett anyának, vagy anyához

Még most is van egy-két szó ahol használja, de már szinte teljesen eltűnik

A másik nagyon édes az amikor nem ejti tisztán a szavakat pl.: zokni - szoszni, és én megismétlem, hogy szoszni, mire ő felháborodottan válaszol: nem szoszni, szoszni. Mert ugyebár ő jól mondja, és csak ne akarjuk meggyőzni őt hogy az másképpen van.

De már nagyon mosolyogtató dolgokat is mond:

L. mesélte, hogy beszélgettek és Zsombor egy kérdésére azt válaszolta: ez milyen már? , ami teljesen Anyás. Mostanában sokszor mondom, ezt ha valami nem tetszik, vagy furának találom, vagy csodálkozom rajta. Mindenesetre nagyon vicces ezt az ő szájából hallani...

Másik beszélgetésünk, itt aludt a Nagyapó és reggel próbáltam magamnak plusz alvásidőt szerezni. Így amikor reggel felébred mondtam, hogy nézze meg Nagyapót! Mire ő:

Jó, megnézem. Elindult, majd félútról visszaszaladt, felemelte a mutatóujját és annyit mondott: 

Egy perc és jövök vissza! (és tényleg visszajött, nevetve újságolta, hogy megnézte a Nagyapót...)

Délutáni Alvások

A napnak ettől az időszakától féltem a legjobban. Hiszen hogyan is lehet elképzelni, hogy a pici baba nem pont akkor akar majd szopizni, nyűgösködni, bepisilni, bekakilni amikor éppen Zsombort próbálom  altatni! Nálunk a délutáni alvás csak akkor működik, ha minden rendben van, azaz ebédeltünk, meséltünk és kb. 1 óra felé jár az idő. Ha nem sikerül hazaérnünk, vagy valami miatt borul ez a rendszer akkor a délutánok nagyon nehezek. Szóval féltem tőle rendesen, hogy majd Zsombor leszokik a délutáni alvásról.

Minden félelmem ellenére mégis jól sült el a dolog, mert vagy alszik Kolos amikor Zsombort kell altatni, 

Felirat hozzáadása

vagy elvan az ágyában.

Mégis az lett a kedvencem amikor éppen akkor kell megetetnem mikor Zsombort lefektetem. Ilyenkor hárman fekszünk a pici ágyban. Attól függően, hogy melyik oldalamra kell éppen tenni Kolost vagy közöttük fekszem vagy az ágy szélén. Mikor mindenki elhelyezkedik és a mesekönyv is bekerül az ágyba, a pici szájacska rácsatlakozik a táplálékiadó automatára és édesen elkezd cuppogni, Anya elkezd mesét olvasni, majd végül Zsombor is elalszik és a legédesebb az amikor a legvégén Kolos is eltentézik. 

Ezek annyira meghitt és örömteli pillanatok, amiről nem is tudtam, hogy létezhet.

Kolos Tente

Aludni a nagyágyban a legjobb:

Mindig szeretek a többiekkel lenni, úgyhogy elég sokat vagyok a hordozóban:

 Néha anyán is sikerül elaludnom:

És a játékok között is nagyon jó szundítani

Betegen

Ezen a héten kipróbáltuk milyen is az amikor végigfertőzzük egymást. Nem volt valami szép a dolog. Azt hiszem én lettem először beteg, majd szépen mindenki átesett rajta. Valami vírusos cucc volt a torkunkon.

Azért az nagyon kemény volt, hogy apa dolgozóba, anya beteg, Kolos beteg, Zsombor beteg, de azért egész nap játszana...  Mondjuk neki sem volt könnyű két napig állandóan folyt az orra, már olyan ügyesen tudja fújni, hogy csak néha kellett porszívózni! Aztán egész éjszaka köhögés...

Volt egy éjszaka amikor úgy 11-től hajnali 4-ig hallgattam, hogy mind a két gyerekem lélegzik-e még. Mert Kolosnak egész éjjel folyt az orra, L. porszívózta is szorgosan de még így is szörcsögve aludt, Zsombor pedig folyamatosan köhögött. Én meg azon gondolkodtam, hogy milyen szörnyűséges anyuka is vagyok...

Mikor kedden voltunk a doktor néninél, azt mondta, hogy Kolosnál nem lát semmit, a Zsombornak meg egy picit piros a torka.... ehhez képest napokig lábadoztak csak. 

Nekem annyira fájt a torkom, hogy rendesen megvolt a "gombócérzés",  a dokim fel is írt valami torokfertőtlenítő cuccot. Azért én megkérdeztem a gyerekek homeopátiás doktor nénijét, hogy mit javasol, aki azt mondta, hogy este nyomjak le a fokhagyma nyomón három fokhagymát és azt mézzel keverjem össze majd fogyasszam el, reggel pedig egy kávéskanál fahéjat keverjek el mézzel és ezt is fogyasszam el jóízűen. Hát nem túl vidáman de ezt is megtettem... és másnapra jobban is lett a torokfájásom, megittam még vagy 5 liter mézes teát, kamillát, hársfát és gőzöltem is magam... Szóval mindent megtettem a gyógyulás érdekében és még mindig nem vagyok 100-as. Zsombor kapta a homeopátiás bogyókat és teát és már ő is elég jól van. Ja és a c- vitamint is nyomjuk magunkba ezerrel. Most már Kolosnak is adom, ő is egész jól van már, bár még folyik az orra, de szerencsére nála volt a legenyhébb a betegség.

Most éppen L. haldoklik. Ez a második napja, hogy szarul van, szerintem ő van a legrosszabbul... Viccesnek találta, hogy ő az egyetlen aki társaságba jár közülünk és mégis itthon kapja el a betegséget :) Ma már ott tart, hogy még viccesnek sem talál dolgokat, csak fekszik és alszik...

És megállapítottam, hogy igaza volt a Nők Lapjában annak a Lola cikknek amelyikben azt írja, hogy az anyukák szerződésében nincs benne a betegség lehetősége. Zsombor már megvolt amikor ezt olvastam és meg is értettem, de úgy igazából most tudom, hogy mire is gondolt a szerző.... Mert olyankor amikor legszívesebben állig betakarózva, teát kortyolgatva feküdnél és szenvednél,egy kétéves kívánságait kell egész nap teljesíteni... úgy hogy van egy 3 hónapos is akinek meg etetni kell 3-4 óránkét, ja és az is jó lenne ha tej sem apadna el a betegség alatt.... szóval ezek azért kihívások. JELENTEM: NEM SZERETNÉK A KÖVETKEZŐ 10-15 ÉVBEN MÉG EGYSZER BETEG LENNI.

Azért volt egy olyan délelőtt, amikor Zsombor is az ágyban feküdt és csak meséltünk és meséltünk... na azt én is élveztem, de aztán már délután építettük a legó állatkertet....