A napnak ettől az időszakától féltem a legjobban. Hiszen hogyan is lehet elképzelni, hogy a pici baba nem pont akkor akar majd szopizni, nyűgösködni, bepisilni, bekakilni amikor éppen Zsombort próbálom altatni! Nálunk a délutáni alvás csak akkor működik, ha minden rendben van, azaz ebédeltünk, meséltünk és kb. 1 óra felé jár az idő. Ha nem sikerül hazaérnünk, vagy valami miatt borul ez a rendszer akkor a délutánok nagyon nehezek. Szóval féltem tőle rendesen, hogy majd Zsombor leszokik a délutáni alvásról.
Minden félelmem ellenére mégis jól sült el a dolog, mert vagy alszik Kolos amikor Zsombort kell altatni,
 |
| Felirat hozzáadása |
vagy elvan az ágyában.
Mégis az lett a kedvencem amikor éppen akkor kell megetetnem mikor Zsombort lefektetem. Ilyenkor hárman fekszünk a pici ágyban. Attól függően, hogy melyik oldalamra kell éppen tenni Kolost vagy közöttük fekszem vagy az ágy szélén. Mikor mindenki elhelyezkedik és a mesekönyv is bekerül az ágyba, a pici szájacska rácsatlakozik a táplálékiadó automatára és édesen elkezd cuppogni, Anya elkezd mesét olvasni, majd végül Zsombor is elalszik és a legédesebb az amikor a legvégén Kolos is eltentézik.
Ezek annyira meghitt és örömteli pillanatok, amiről nem is tudtam, hogy létezhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése