Annyira jól beszél már, hogy szerintem mindent mond... Ezen L. mindig jót mosolyog... így aztán mindig hozzáteszem, hogy az ő szintjén.
November körül kezdett beszélni, akkor még csak egy-két szót mondott, most meg már összetett mondatokat mond...
Korábban az volt a kedvencünk, ahogy ragozott. Nyilván nem tudta még melyik mire való, mikor mit kell használni, de azt már levette, hogy valamit oda kell ragasztani a szó végére. Így aztán minden ragozandó szó végén azt lehetett hallani "aja". Aztán nekünk kellett megfejteni, hogy az éppen mit jelent. pl. Nonoaja az lehetett anyának, vagy anyához
Még most is van egy-két szó ahol használja, de már szinte teljesen eltűnik
A másik nagyon édes az amikor nem ejti tisztán a szavakat pl.: zokni - szoszni, és én megismétlem, hogy szoszni, mire ő felháborodottan válaszol: nem szoszni, szoszni. Mert ugyebár ő jól mondja, és csak ne akarjuk meggyőzni őt hogy az másképpen van.
De már nagyon mosolyogtató dolgokat is mond:
L. mesélte, hogy beszélgettek és Zsombor egy kérdésére azt válaszolta: ez milyen már? , ami teljesen Anyás. Mostanában sokszor mondom, ezt ha valami nem tetszik, vagy furának találom, vagy csodálkozom rajta. Mindenesetre nagyon vicces ezt az ő szájából hallani...
Másik beszélgetésünk, itt aludt a Nagyapó és reggel próbáltam magamnak plusz alvásidőt szerezni. Így amikor reggel felébred mondtam, hogy nézze meg Nagyapót! Mire ő:
Jó, megnézem. Elindult, majd félútról visszaszaladt, felemelte a mutatóujját és annyit mondott:
Egy perc és jövök vissza! (és tényleg visszajött, nevetve újságolta, hogy megnézte a Nagyapót...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése