Tüdőgyulladás

Sokat törtük a fejünket, hogy mit kapjon Kolos az első születésnapjára, de végül nekünk is meglepetés lett, mert tüdőgyulladást kapott. 

Mint a legtöbb baj, ez is péntek délután történt. Volt némi előszele, el is mentünk csütörtökön doktor nénihez, aki megállapította, hogy valami szokásos vírusos nátha. Szerencsére nagyon jó orvosról van szó, aki megjegyezte, hogy a tüdeje kicsit gyanús, vigyük el holnap is. Másnap meghallgatta, és azt mondta, hogy ez ugyan vírus, de ő felír egy antibiotikumot, és azt adjuk, ha rosszabbra fordulna a helyzet, mert mégiscsak jobb, mint a kórház. Ez volt péntek este 6-7 óra felé, és innentől felgyorsultak az események. A következő 24 órát azzal töltöttük, hogy kiderítsük, micsoda legyen mennyivel rosszabb ahhoz, hogy antibiotikumot adjunk (amitől egyébként viszolyogtunk). Ehhez kb. 8 különböző orvost riasztottunk fel hétvégi/éjszakai nyugalmából, akik mind egymástól eltérő véleményen voltak, csak két dologban értettek egyet: 

- Hogy távolból nem lehet diagnosztizálni egy ilyen esetet, a gyereket látni kell 

- Ne vigyük a gyereket levegőre, maradjunk otthon

A kettőt egyszerre nehéz volt teljesíteni. 

A nyolcadik orvos (Budai Gyermekkórház, ügyelet) végül elmondta a tüdőgyulladás csecsemőkorban is észrevehető tüneteit, amiket Kolos addigra már kivétel nélkül mutatott is. Ezek a tünetek pedig a következők (azok figyelmébe, akik csak a praktikus tudás megszerzése végett olvassák a blogokat): 

1. Szapora légzés 

Kolos konkrétan úgy lélegzett, mint egy izgatott kiskutya, de annyira az izgatottság miatt, hanem mert nem volt tüdő kapacitása.

2. Tüdő hangok 

Sohasem tudtam, hogy mit kellene hallgatni a sztetoszkóppal, vagy ha a fülemet a gyermek hátára tapasztva hallgatnám a légzését. Most azonban nem kellett a fülemet sehová sem tapasztanom, mert ringatáskor Kolos tüdeje konkrétan olyan hangot hallatott, mintha egy vázát rázogatnék, amiben lötyög a víz. 

3. Köhögés 

Biztos ismerős neked az a hang, ha folyik az orrod, és kifújod, és olyan bugyogó hangja van. Na, Kolos köhögésének ilyen bugyogó orrfújás - hangja volt. Ilyent még nem hallottam. Nem hasonlított sem a száraz, sem a hurutos köhögésre. 

Szerencsére, ez a doktornő (talán mert fáradt is volt, éjjel volt) egyáltalán nem ijedt meg, ami minket is megnyugtatott. Azt mondta, hogy az antibiotikum, amit kaptunk, az pont erre (pl. tüdőgyulladásra) van kifejlesztve, és azt is lemondta, hogy mikor kell a gyereket kórházba vinni: 

ha mulya lesz és étvágytalan. 

Szerencsére, ez nem következett be. Bár Kolos vasárnap még csak félárbocon játszott és evett, mégsem tűnt egy kiégett rokkernek. Hétfőn (a szülinapján) már látható volt a javulás. 

Praktikus receptet is kaptunk, hogy mi kell a gyógyuláshoz:  

Folyadék, folyadék, folyadék, probiotikum, antibiotikum és vitaminok, főleg C. 

Meg pihenés és pozitív élmények kombinációja, pl. ideje, hogy bevezessük a csokit a táplálkozásába. 

Kedden a Mikulás hozott is neki egy egész kockát.