Bár mostmár több hete, hogy utoljára jártunk ott, nemsokára megint szeretnénk menni, ezért ezt a régen megírt posztot ideje már kitenni. (Legalább mondhatom, hogy volt ideje leülepedni az emlékeknek, és eldönteni mi is volt fontos.)
Szóval, mint Apa is írta már, jártunk a Pastorilban. Apa büszkén újságolja azóta, hogy megtaláltuk a Villa Ángelai állatkertet (spanyolul: zoológico). A képen ez a bizonyos “állatkert” látható, etetéskor. Sajnos a pulykákat nem fotóztuk le, de azok is elég különlegesnek számítottak ezen a vidéken. Ugyanennél a háznál láttunk egy másik egészen furcsa jelenetet. A kert egyik végében kis tüzet raktak (ebben a melegben igazán nem kell nagy tűz), körbe téglákat helyeztek, majd a téglák tetejére egy fémlapot, pont úgy, mint mikor Apa sütöget… Ami meglepő volt az egészben. Hogy ők nem kis virsliket és sajtokat tettek rá, hanem egy modern alumínium fazekat, amiben éppen levest főztek. Bár nem fotóztuk le, de bennem élénken megmaradt ez a sokaknak talán nem annyira különösnek tűnő jelenet.
A “pueblo”-ban sétálgatva taállkoztunk ezzel a másik érdekes emberrel. Ő a helyi téglakészítő, akinek sok megrendelése van, hiszen itt még több a fiatal, mint az idős, ezért sok új házat kell még építeni – és nála van a legolcsóbb tégla a környéken. A módszere tényleg egyszerűbb, mint egy nagy gyár, először azt is hittük, hogy csak vályogvető. Azonban később kiderült, hogy annak ellenére, hogy a csak saját háza előtti földből dolgozik, meglepően jó téglákat tud készíteni, annyira agyagos itt a föld. Az utolsó képen a kemencéje látható. Igen, tényleg nincs kemence a képen, de nem is kell neki, mivel a gúlába állított téglák (ez látható a képen) alá rakja a tüzet, amit ha begyújt, rendesen kiégeti a téglákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése