Közművek

 Nos, igen! Ha valamire nem számítottam akkor az a közművekkel kapcsolatos nehézségek. Azonban ezzel is csak elkényeztetett európai képét adom. Nem is tudom mire számítottam, hiszen mégis csak Dél-Amerikába jöttünk, egy másik kontinensre...

Az első meglepetésem a folyóvízellátás megoldása volt! Argentínában nincs vezetékes víz. Azaz van, de nem olyan formában mint ahogy azt gondolná az Európából útrakelt.  A települések csatornázva vannak, de valahogy mégis kicsit minden más. Nincsen a településeknek saját víztornyuk, vagy vízellátó rendszerük. Azaz van, csak valahogy nem tudják kiszolgálni az igényeket, nem megfelelő a nyomás. Ennek kiküszöbölése véget minden háznak van 

Víztartály a ház tetején!

egy kis saját gyűjtője amibe beletesznek egy szivattyút a ház tetejére felszerelnek egy nagy vizestankot és már kész is a házi megoldás a megfelelő nyomású folyóvíz biztosítására. 

Már csak azt kell észben tartanod, hogy ne felejts el vizet szivattyúzni a tartályba, mert különben zuhanyzás közben igencsak pórul jár az ember.

Mikor Lászlóék kivették a házat, gyorsan kiderült, hogy a régi szivattyú nem működik. Valahol itt kezdhették el érezni azt is, hogy nem olyan egyszerű ám egy-egy problémát megoldani. Hiában szóltak a tulajdonosnak nem sietett nagyon, hogy új eszközt hozzon. Azért az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy itt se olyan könnyű jó és megfizethető szakembert találni! Nem tudom meddig voltak víz nélkül, de mire mi megérkeztünk már nagyon jól működött a rendszer. Néha ugyan kicsit levegős lesz, olyankor nem jut fel a víz a tartályba és fel kell tölteni a rendszert kívülről, de mégis csak működik!

A másik meglepetés: élet áram nélkül. Azért itt a föld ezen oldalán elég gyakran előfordul, hogy valamiért nincs áram, ezek nem túl hosszú áramkimaradások, de annál idegesítőbbek. Mert biztos pont olyankor lesz, amikor az ember épp valami olyat csinálna amihez szükséges az áram... Ezeket a kellemetlenségeket azonban egész gyorsan megszoktuk. Mígnem egyik hajnalban arra nem ébredtem, hogy nincs áram. Mivel aznap  több megbeszélésem is volt, elmentem (hajnali 6-kor) a benzinkútra, hogy majd onnan dolgozok. Mert persze nekik van generátoruk és ott észre sem veszed, hogy nincs áram. Mikor délben mindenki hazaért az iskolából, benzinkútról és egyéb helyekről még mindig nem volt áram... Ekkor kezdtünk gyanakodni, hogy mi is van... Szép lassan kiderült, hogy a környező házakban van áram, csak nálunk nincs. Ekkor legnagyobb gyerekünk felvetette, hogy nem kapcsolták-e ki az áramot, erről Lászlónak eszébe jutott, hogy az elején az tulajdonos azt mondta, most még nem kell áramot fizetni, de majd szól ha már lejár az eddig befizetett összeg és azóta se szólt. Estére kiderült, hogy valóban lekapcsolták az áramot. Ez itt nem nagy ügy, jött egy barátunk és visszakötötte. Rögtön tudták mi történt, ez itt ilyen egyszerű. Nem fizetsz, jönnek lekapcsolják... 

Ennek tudatában próbáltuk elérni a tulajdonost, hogy segítsen megoldani ezt az ügyet - ez idáig nem jelzett - viszont az áramot lekapcsolták, de nélküle nem tudjuk befizetni a számlát. Mert hozzánk nem jön róla értesítés, számla és csak a vevőkód büszke tulajdonosa, tudója fizethet számlát. A tulajdonos azóta se jelentkezett... Próbáltuk hívni, üzenni neki de semmi és azóta sem jelzett vissza!

Ahogy teltek a napok kicsit aggódni kezdtünk, hogy mikor fogják újra kikapcsolni az áramot, és hogy is tudjuk majd kifizetni. Próbáltuk alternatív módokon elérni a családot akitől a házat béreljük, de nem kaptunk segítséget sehonnan. Végül az itteni Magyar Szövetség elnöke (akit a városban mindenki ismer, tisztel) elment Lászlóval a hivatalba, ahol neki végül nagy nehezen megmondták mennyit kell fizetni és kifizethettük. Azóta is van áramunk....

Ilyen izgalmak is mindig vannak errefelé!

Mate

Csodálkozom, hogy a fiúk nem írtak még erről a dél-amerikai szokásról. Így rám maradt a feladat, hogy beszámoljak róla nektek.

Európában is hallottuk már a "Mate" szót, leginkább menő kávézókban, teázókban talkozhatunk az európai pohárból iható változatával, ahol adnak "Matcha"-t, ott általábaon a "Mate" is megtalálható. Valószínűleg az argentínok jót nevetnek Európában amikor meglátnak egy mate teát... Itt nem egészen úgy néz ki mint nálunk, nem is úgy fogyasztják!

Ez itt a mindennapi élet része, szinte minden boltban (de tényleg minden boltban) beszerezhetők a hozzá szükséges dolgok! Mert ez nem egy egyszerű pohárban elkészített tea, de még közel sem. A "mate" fogyasztása itt egy életérzés, egy közösségi esemény, egy szükséglet - rengetegféleképpen készítheted a mate-dat, de egy dolog biztos valamilyen formában innod kell. Lehet forró, meleg, hideg, lehetnek benne különböző teafüvek, ízestők. Azt itt nem tudják értelmezni, hogy valaki nem issza!

Valahogy így néz ki egy átlagos argentín táska melletti táskája. Azaz a matéjának van egy táskája, ebben tartja a termoszt a forró vizzel, egy máté tök (calabaza), amihez tartozik egy szűrős kanálszerű szívószál (bombilla) amivel fel tudják szívni a teát és természetesen a fő hozzávaló a teafű. Az italt nagyon egyszerű elkészíteni veszel egy nagy adagot a teafüvedből (azaz yerba mate - teafű - hagyományosan magyal levelekből készítették, ma már mindenféle változatot lehet kapni.). Ha ezt ügyesen megtetted akkor már csak a forró vizet kell a termoszból ráönteni a füvekre és már lehet is szivogatni az éltető nedüt. Természetesen nem mindegy, hogyan töltöd meg a tököt, ahhoz hogy jól lehessen aztán felszívni a nedüt, én nem igazán értem a csízióját a dolognak. A két fiam viszont már egészen ügyes vele.

Tényleg mindenki, mindenhová magával viszi a kis készletét. Látod az eladóknál, pénztárosoknál, konferenciákon az asztalokon, viszik magukkal a kirándulásra. Ha valaki előveszi a mate-ját akkor azzal körbekínál mindenkit - természetesen nem illik ezt a kedvességet visszautasítani, legalább az első körben neked is meg kell innod az adagodat. Ha viszont már nem szeretnének többet inni belőle, azt azzal jelzik, hogy megköszönik. Ez a furcsa szokás a külföldieket eleinte mindig furcsa helyzetek elé állítja, mikor először kínálják meg őket mate-val, és ők jólnevelten megköszönik... Mindig mikor tovább adják, újra feltöltik forró vizzel. A benzinkutakon lehet jeget kapni és forró vizes automata is van a mate-záshoz.

Nyáron hideg vízzel isszák, a fiatalok ilyenkor valamilyen ízesített vízzel öntik fel. Van aki forrón szereti, ilyenkor a legerősebb a főzet, van aki langyos vízzel szereti. Már olyat is láttunk, hogy pomelóba teszik és abból isszák:

Ha bemész egy boltba, legyen az bármilyen pici yerba mate-t biztos árul. Ha a bolt nagyobb akkor hatalmas kínálat van, ez egy szupermarket kínálata:

Azonban ez a hagyomány nem terjedt el egész Dél-Amerikában. Csak Brazilibán, Paraguayban és Argentínában van hagyománya. Természetesen mindenki azt mondja, hogy itt a legelterjedtebb!

A család nálunk megosztott van aki nagyon szereti, van aki kevésbé de biztos hogy senki sem közömbös az itallal kapcsolatban. 

Az ezen a területen őshonos guaraní és tupi indiánok hagyományos itala volt. A jezsuiták hozták át Európába, mert megfigyelték, hogy akik ezt isszák kevésbé lesznek skorbutosak. Ezért néhol jezsuita tea néven ismerik.

Doma

 Nem olyan könnyű itt érdekes programokat találni. Ennek több oka is van: ez egy kisváros, ráadásul nagyon dolgos. Éppen szüreti időszak van, mint azt már többször említettem ez egy mezőgazdasági terület, aki nem marhát tart annak gyapot ültetvénye van! Szóval van munka bőven! Azért valahogy mégis megtalálnak a programok minket is, mint ahogy már nem is tudom hogy, de értesültünk a kb. két hete tartott Doma-ról.

Ja, hogy mi is az a Doma? - Hát az argentín Rodeo, nem kell valami fényes amerikai eseményre gondolni, de valahogy az itteni cowboyok - itteni nevükön gaucho-knak - is kellett szórakozniuk.

Önmagában az még itt nem elég, hogy értesülsz róla, van egy Doma, ugyanis az információ annyi, hogy Villa Angela-ban rodeo van... Igen ám, de az nem csak úgy van valamelyik parkban, hanem természetesen egy ranch-on.. .A helyiek el is mondják, hogy persze itt a város mellett. Kimész és ott lesz.... Oké, de melyik irányba induljunk és hol lesz... Na ezek azok a kérdések amiket már sokkal nehezebb megtudni. László azonban kitartó volt és végül kaptunk egy pontot a térképen, ahova el lehetett menni. Azonban ott egy iskola és egy templom volt. Nem láttunk lovakat, marhákat. Már kezdtünk elkeseredni, amikor emberekkel találkoztunk, szerencsére ők tudták merre kell menni...

Így érkeztünk a Domára! Már csak a bejutás nehézségeit kellett leküzdenünk, ugyanis belépőt kellett fizetni. Gondolhatjátok, hogy a puszta közepén nem nagyon van térerő, így a szokás pénzutalást nem alkalmazzák (mi meg úgy általában készpénz hiányban szenvedünk - lévén, hogy Argentína ezen eldugott kisvárosában még nem láttak pénzváltót, talán turistát se). Azért a távolról érkezésnek is megvannak az előnyei, mert nem akarnak elküldeni, meg amúgy is kedvesek és próbálják megoldani a dolgokat. Így rövid szervezkedés után sikerült bejutnunk az eseményre. És csak a tisztánlátás véget fizettünk belépőt...

Mivel ez még a nagyon hideg napok alatt történt, ráadásul ez a hideg napok közül is egyk különösen hűvös szeles volt. Megkérdeztük mikor kezdődik (nem is tudom minek, de tényleg, mert minden eseménynek van egy kezdési időpontja, aztán majd órák múlva el is kezdődik) mondták, hogy mindjárt. Még kb. 1,5 óra volt a tényleges kezdéshez... 

Addig megnéztük, milyen finomságokat adnak és vettünk egy tortát (amiről azt gondolnád, hogy valami finom süti, de persze nem! Legjobban az arab laposkenyérre emlékeztet, ezt frissen sütik a parázson és mindenki nagyon szereti - mondtam már, hogy a hely nem a gluténérzékenyek paradicsoma?) Aztán megnéztük a lovakat. Miközben a  szervezők és résztvevők fel le lovagoltak körülöttünk.  A lovakon 4-99 éves korig láttunk embereket. Szóval ők itt a chacoi valódi gaucho-k voltak, akik tényleg lóvon születtek. Nagyon érdekes az argentín nyereg is de erről most nem írok részletesen.  

A rendezvény elején felvonultak a különböző helyekről érkező gaucho-k, hozták magukkal Szűz Mária szobrát is. Aztán megálltak a színpad előtt ahol beszédekkel, hímnuszal, zászlófelvonással ami alatt az aurora dalt éneklik (ez az argentín zászló hivatalos éneke, a gyerekek is ezt éneklik minden reggel a zászlófelvonáskor, mert itt ilyen is van az iskolában), kezdtek neki a rodeónak. Aztán már kezdődhettek is futamok. Két oszlophoz voltak kikötve a lovak, melyeken a gaucho-k tehették próbára lovas tudásukat:

Már magára a lóra való feljutás is egy kisebb küzdelem volt, a második lovast például a mentőnek kellett elvinni, mert a még póznához kikötött ló (amin már fenn volt a lovas) lefeküdt, és ahogy próbált leszállni a lovas a ló meg felállni, sikeresen belerugott a gaucho bokájába. Ő aznap már nem tudta megmutatni lovas tudását. Ha valakinek sikerült felülni és a jól feltüzelt lovat is sikerül elengedni, akkor két csengőszó között kell fennmaradni a lovasnak a ló hátán! 

Ez a látvány azért mindannyiunkat megérintett....

Ennek a lovas számnak, különböző kategóriái vannak: van amikor szőrén ülnek a lóra, van amikor valamilyen fura nyeregszerű kiegészítővel, de ezeket rövid tartózkodásunk alatt nem tudtuk felderíteni.

Az viszont nagyon érdekes, hogy még folynak a versenyek egy szál gitárral a kezükben folyamatosan kántálva kommentálják az eseményeket. Arról énekelve, hogy az aktuálisan versenyző gaucho mennyire ügyes, gyors, erős és hasonlók! 

Más szám ezen a napon nem volt, nem tudom, tartanak-e másmilyen ügyességi megmérettetéseket, de itt csak ezt az egy számot láttuk!

Még a közönség is megér egy említést, akik hoztak magukkal kis székeket és arról figyelték az eseményeket. Mindenkinél ott volt a kis mate-s készlete, amiből egy kis melegséget tudott szürcsölni, hogy ne fagyjon meg. Nagyjából szerintem rajtunk kívül mindenki ismert mindenkit.

Nézzük az egészségünket...

Na igen, a fiúk már itt vannak február óta és még nem jártak orvosnál. Az elején a kontinensváltás kicsit megviselte őket, de aztán kisebb megfázásokat eltekintve nem sok bajuk volt. Bezzeg mióta megérkeztek a lányok. Az én asztmám nem szereti Villa Angela-t. Ezen a helyiek nem csodálkoznak egyáltalán, mivel elmondásuk szerint a gyapot termesztés nagyon koszos, sok szennyezéssel jár. Így náluk ezek a tüdő tünetek teljesen normálisak. Én felelős szülőként sikeresen megérkeztem mindenféle gyógyszer nélkül, így egy hét után, már az orvos ismerősök segítségét kértük. Kb. újabb egy hét volt míg eljutottam a kórházba. Ahol azonnal tudták milyen kezelésre van szükségem. Úgy tűnik a kezelés hat és csak remélni tudom, hogy ez még egy pár hónapig kitart. (Most ne merüljünk bele mélyebben, hogy télen általában jobban vagyok, minden gyógyszer nélkül...)

De ez még csak a kezdet volt... Kitaláljátok kivel és mi történt?

Akik arra tippelnek, hogy legkisebb gyönyörűséges gyermekünkkel történ valami azok mind nyertek! Igen, Lea lányunk kapott egy szép merevítőt. Egy izgalmas és jól sikerült iskolai kirándulás alkalmával, olyan rosszul fordult ki a lába, hogy lett egy kis repedés az egyik lábfejcsontján.

Az úgy történt, hogy Zsombor azt kérte menjek értük, mert valami papírokat alá kell írnom. Ennyit mondott, aztán kiderült, hogy azért, mert Leát nem ártana kórházba vinni és mivel az iskolának van biztosítása adnak igazolást, hogy megnézessük a lábát. Mivel délután már nem fájt neki anyira, nem volt túl csúnya sem, és nem is volt a daganat se nagy, így úgy gondoltuk nem visszük orvoshoz. Bezzeg reggelre már volt fájdalom, pirosság, daganat, így mi is újragondoltuk a dolgot. Traumatológus orvos barátunk, épp ezidőtájt érkezett magyarországra, így csak távsegítséget tudott adni, hogy hova menjünk. Így ismét egy kórház szerű (itteni nevén Sanatorio) helyen találtuk magunkat. Kinézettre semmivel sem bizalomgerjesztőbb mint otthon bármelyik kórház. Cserébe a belépéstől kedvesek az emberrel. Azt nem tudom, máskor hogy van, de nekünk időpontunk volt és nem kellett várnunk. Az orvos megvizsgálta, kikérdezte Leát, majd elküldte röntgenre. Aminek kb. 2 perc alatt volt eredménye. Visszahívtuk az orvost, aki azonnal el is magyarázta, megmutatta, hol van megrepedve a csont. Felírta a merevítőt, elmagyarázta hol tudjuk kibérelni, mert nem muszáj megvenni. Megkérdezte kérünk-e fájdalomcsillapítot. Majd amikor már mindent megkérdeztünk tőle. Elbúcsúztunk. 

Mind a két alkalommal nagyon megnyugtatóan zajlott az egész vizsgálat. Az orvosok meghallgatták a problémát és válaszoltak a kérdéseinkre. Szóval lehet másképp is...

Azért elég gonoszság, hogy pont azzal történjen ilyen aki talán a legtöbb mozgásra jár már rövid itléte után is... Nem tudom hogy fogja bírni, hogy 20 napig nem mehet röplabdázni, lovagolni...(Persze azt se tudom mi hogy fogjuk bírni) Eddig is elég sok mesét nézet, mi lesz ez után... 20 nap múlva megnézik újra, hogy rendbe jött-e. Most orvosi utasításra sok tejet iszik! 3 nap szigorú pihenést írtak elő, aztán ezzel a szerkezettel már mehet iskolába!