Doma

 Nem olyan könnyű itt érdekes programokat találni. Ennek több oka is van: ez egy kisváros, ráadásul nagyon dolgos. Éppen szüreti időszak van, mint azt már többször említettem ez egy mezőgazdasági terület, aki nem marhát tart annak gyapot ültetvénye van! Szóval van munka bőven! Azért valahogy mégis megtalálnak a programok minket is, mint ahogy már nem is tudom hogy, de értesültünk a kb. két hete tartott Doma-ról.

Ja, hogy mi is az a Doma? - Hát az argentín Rodeo, nem kell valami fényes amerikai eseményre gondolni, de valahogy az itteni cowboyok - itteni nevükön gaucho-knak - is kellett szórakozniuk.

Önmagában az még itt nem elég, hogy értesülsz róla, van egy Doma, ugyanis az információ annyi, hogy Villa Angela-ban rodeo van... Igen ám, de az nem csak úgy van valamelyik parkban, hanem természetesen egy ranch-on.. .A helyiek el is mondják, hogy persze itt a város mellett. Kimész és ott lesz.... Oké, de melyik irányba induljunk és hol lesz... Na ezek azok a kérdések amiket már sokkal nehezebb megtudni. László azonban kitartó volt és végül kaptunk egy pontot a térképen, ahova el lehetett menni. Azonban ott egy iskola és egy templom volt. Nem láttunk lovakat, marhákat. Már kezdtünk elkeseredni, amikor emberekkel találkoztunk, szerencsére ők tudták merre kell menni...

Így érkeztünk a Domára! Már csak a bejutás nehézségeit kellett leküzdenünk, ugyanis belépőt kellett fizetni. Gondolhatjátok, hogy a puszta közepén nem nagyon van térerő, így a szokás pénzutalást nem alkalmazzák (mi meg úgy általában készpénz hiányban szenvedünk - lévén, hogy Argentína ezen eldugott kisvárosában még nem láttak pénzváltót, talán turistát se). Azért a távolról érkezésnek is megvannak az előnyei, mert nem akarnak elküldeni, meg amúgy is kedvesek és próbálják megoldani a dolgokat. Így rövid szervezkedés után sikerült bejutnunk az eseményre. És csak a tisztánlátás véget fizettünk belépőt...

Mivel ez még a nagyon hideg napok alatt történt, ráadásul ez a hideg napok közül is egyk különösen hűvös szeles volt. Megkérdeztük mikor kezdődik (nem is tudom minek, de tényleg, mert minden eseménynek van egy kezdési időpontja, aztán majd órák múlva el is kezdődik) mondták, hogy mindjárt. Még kb. 1,5 óra volt a tényleges kezdéshez... 

Addig megnéztük, milyen finomságokat adnak és vettünk egy tortát (amiről azt gondolnád, hogy valami finom süti, de persze nem! Legjobban az arab laposkenyérre emlékeztet, ezt frissen sütik a parázson és mindenki nagyon szereti - mondtam már, hogy a hely nem a gluténérzékenyek paradicsoma?) Aztán megnéztük a lovakat. Miközben a  szervezők és résztvevők fel le lovagoltak körülöttünk.  A lovakon 4-99 éves korig láttunk embereket. Szóval ők itt a chacoi valódi gaucho-k voltak, akik tényleg lóvon születtek. Nagyon érdekes az argentín nyereg is de erről most nem írok részletesen.  

A rendezvény elején felvonultak a különböző helyekről érkező gaucho-k, hozták magukkal Szűz Mária szobrát is. Aztán megálltak a színpad előtt ahol beszédekkel, hímnuszal, zászlófelvonással ami alatt az aurora dalt éneklik (ez az argentín zászló hivatalos éneke, a gyerekek is ezt éneklik minden reggel a zászlófelvonáskor, mert itt ilyen is van az iskolában), kezdtek neki a rodeónak. Aztán már kezdődhettek is futamok. Két oszlophoz voltak kikötve a lovak, melyeken a gaucho-k tehették próbára lovas tudásukat:

Már magára a lóra való feljutás is egy kisebb küzdelem volt, a második lovast például a mentőnek kellett elvinni, mert a még póznához kikötött ló (amin már fenn volt a lovas) lefeküdt, és ahogy próbált leszállni a lovas a ló meg felállni, sikeresen belerugott a gaucho bokájába. Ő aznap már nem tudta megmutatni lovas tudását. Ha valakinek sikerült felülni és a jól feltüzelt lovat is sikerül elengedni, akkor két csengőszó között kell fennmaradni a lovasnak a ló hátán! 

Ez a látvány azért mindannyiunkat megérintett....

Ennek a lovas számnak, különböző kategóriái vannak: van amikor szőrén ülnek a lóra, van amikor valamilyen fura nyeregszerű kiegészítővel, de ezeket rövid tartózkodásunk alatt nem tudtuk felderíteni.

Az viszont nagyon érdekes, hogy még folynak a versenyek egy szál gitárral a kezükben folyamatosan kántálva kommentálják az eseményeket. Arról énekelve, hogy az aktuálisan versenyző gaucho mennyire ügyes, gyors, erős és hasonlók! 

Más szám ezen a napon nem volt, nem tudom, tartanak-e másmilyen ügyességi megmérettetéseket, de itt csak ezt az egy számot láttuk!

Még a közönség is megér egy említést, akik hoztak magukkal kis székeket és arról figyelték az eseményeket. Mindenkinél ott volt a kis mate-s készlete, amiből egy kis melegséget tudott szürcsölni, hogy ne fagyjon meg. Nagyjából szerintem rajtunk kívül mindenki ismert mindenkit.