És, hogy miért is jöttünk ebbe a messzi tartományba? László a Misiones tartománybeli KCSP ösztöndíjjassal összebeszélt, hogy 2 hétre cserélnek. Így mire elindultunk már kész volt az intenzív nyelvtanfolyam tervével, az esti beszélgetések témáival. Kolossal készültek arra, hogyan fognak táncot és éneket tanítani. Zsombor volt a zene felelős. Mindenki a maga módján készült. Mi Leával azt gondoltuk, hogy nem lesz sok dolgunk, csak támogatjuk fiúkat. Azonban nem így lett.
Első állomásunkon Jardín Americában, majd később Posadasban is az volt a terv, hogy 5 alkalmas (4 napos) tanfolyam esti kikapcsolódós programokkal. Szerda délutántól László minden nap magyar órát tartott az érdeklődő néhány helyi magyarnak, nagyon örült ha fiatalok is jöttek, de igazából mindenkinek nagyon örültünk. Mikor 6-7 óra felé befejezte az oktatást addigra mi is megérkeztünk vittük a hangszereket és készültünk az esti etapra. Első éjszaka összeállt a Letenyei Banda, melynek a repertóárjában egyenlőre moldvai muzsikák vannak. És kikből áll a zenekar? Zsombor és László a furulyás, Lea lett a dobos, Kolos általában táncot tanít, de őt is lehet néha látni a dob mögött. Én mivel nem értek semmihez leginkább a manager lehetek, de ha a dobos kidől akkor befognak dobolni, ha énekhang kell akkor énekelek (gondolhatjátok milyen az), sokszor a videós vagyok (azt lejjebb megnézhetitek milyen - a családi szakértőktől csak az építő kritkát kérem...). (Hát szuper, milyen lenne? - a család megjegyzése...) Szerencsére a zenészek és a közönség is megértő, amikor én is beszáll
ok!
Nélkülem pedig tényleg nagyon ügyesek! Van, hogy Zsombor megy táncot oktatni. Szóval tényleg mindenre befoghatók. Ez az abszolút pozitív hozadéka ittlétünknek. Amúgy is közelebb került egymáshoz mindenki, hiszen ha nem iskolában vannak akkor sokat vagyunk együtt. De ezek az itteni magyarok érdeklődését felkeltő események amelyek során mindenki úgy érzi nem maradhat ki. Mindenki szeretne egy kicsit tenni az itteni magyarokért.
Nagyon jó látni a gyermekeink ilyen irányú fejlődését!
A táncoktatás előtt és a magyaróra után én (Lea) és Zsombor dobot gyakorolnak. Arról sajnos nincs videó, ezért be kell érnetek szerény beszámolómmal: Egy "dobóra˝ úgy néz ki, hogy először átbeszéljük az alap dob ütéseket (ti-ti, ti-ti, ti-ti) (ti, ti, ti, ti) majd az egyszerű ritmusoktól haladunk a nehezebbek felé. Eközben az is változik, hogy épp fütyüljük közben a dallamot vagy furulyázunk vagy csak dobolunk. (Többesszámban írtam, de csak én doboltam.) Mindig egyre nehezebb ritmusokkal doboljuk a már jól ismert dallamokat. A többiek is fel szoktak készülni az ilyen táncoktatásokra (tudom milyen hihetetlen hogy nem csak nekem van szükségem felkészülésre😄), de azt nem én fogom elárulni, hogy hogyan.🙎🤫
Én (Zsombor), a furulyázásra készülök. A legnépszerűbb moldvai dallamokat már mind el tudom játszani. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szükségem gyakorlásra. Apával például sokat szoktunk mostanában közösen is gyakorolni, hogy jobban szóljon. Sőt, mikor Leával tanulunk dobolni, akkor is azért furulyázok, hogy gyakoroljak (de ezt azért ne mondjátok el neki 😉). Persze bőven van még mit tanulni, de arra nagyon büszke vagyok, hogy Bebi kedvenc nótáját, a Jegenyefán fészket rak a csóka... kezdetűt megtanultam eljátszani furulyán. Ez azért különösen nehéz, mert a népi furulyán, azért hogy hangosabb legyen, a készítők ritkán figyelnek oda a félhangok kijátszhatóságára, viszont Bebi nótájához elengedhetetlen néhány helyen félhangokat használni.
Én (Kolos) a tánctanításért felelek. A moldvai táncokat oktatom itt, mert azok viszonylag egyszerűek és így mindenki hamar meg tudja tanulni ezeket. Szerintem nekem a legjobb a csoportból, mert én nem szoktam gyakorolni... Na jó, ez így nem igaz, de az tény, hogy én gyakorlom a legkevesebbet, hiszen én leginkább csak, youtube videókról letanulom azokat a táncokat amiket nem ismerek, és onnantól fogva azokat tudom, ezért nem kell gyakorolni őket.
Én, (László)
én csak annyit teszek hozzá, hogy
én mindig pont ilyen gyerekekre vágytam, mint Lea, Kolos és Zsombor.
Hálás vagyok Nonónak, hogy világra hozta és felnevelte őket. Ez utóbbihoz persze nekem is volt közöm. Meg a világrahozás előtti dolgokba is beszálltam, de most nem ez a lényeg: a lényeg, hogy a családunk új minőségében mutatkozhatott meg, valódi összefogásban segíthetjük a helyi magyar közösséget. Most úgy érzem, hogy minden nehézség ellenére, (amiből szintén volt részünk bőven), Misiones, és általában Argentína, és a Kőrösi Csoma Sándor Program szellemisége mégiscsak egyedülálló lehetőséget adott arra, hogy úgy segíthessünk másoknak, hogy attól mi is jobb emberekké, egy kicsit jobb családdá válhattunk. Hát, ennyit a Letenyei Bandáról :)
És egy kis ízelítő, még az első próbálkozásokból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése