Repülőszőnyegy

L. pár napja találta ki ezt a játékot, és igazi sikert aratott Zsombornál. Amit látható a játék elég egyszerű, csak egy futó Tarantáli szőnyegre van szükség, na meg egy lelkes apukára, aki elég sokáig képes ide-oda húzogatni a szőnyeget és a gyermek máris nagyon jól érzi magát. Ha túl gyors a tempó akkor hasra fekszik, mert úgy sokkal biztonságosabb. Néha csak leül, aztán hirtelen felpattan és hozza a két Maci barátot, bedobálja maga mellé és hárman száguldanak tovább. Közben L. énekel is és ha esetleg kis szünetet tartana, akkor Zsoma veszi át a dúdolást. Néha annyira felbátorodik, hogy megpróbál állva megmaradni a szőnyegen. Ilyen nálunk az esti idill...

Sajnos videózni meg nem sikerült, mert a fényképezőgépem videója nem annyira profi, hogy este is jó felvételeket készítsen.

Rossz paszban

Elég régen nem került már savanyú bejegyzés a postjaim közé. Nem mintha nem lettek volna eddig is szörnyű napjaim, de valahogy a mérleg a nap végére mindig pozitívba került. A mostani hosszabb írás mentesség azonban annak is köszönhető hogy nem igazán tudtam sehogysem pozitívba kerülni. Még most sincs minden rendben körülöttem, de most már úgy érzem itt az ideje, hogy legalább írjak róla. Tudom, hogy a blogokban nem szokás nyavalyogni valahogy mindenkinek csodás az élete akárhány gyerekkel együtt is, de akkor is most úgy érzem jó lenne ha írnék erről is.

Az embernek akkor is vannak nehezebb időszakai amikor egyedül van, vagy talán ilyenkor voltak a legnehezebb időszakaim, de valahogy ezek nyom nélkül múltak el bennem. Egyedül voltam megküzdöttem a bánattal, fájdalommal, fáradtsággal, csalódotsággal egyedül. Talán néha a család és egy-két barát érezte mi zajlik bennem, esetenként őket bántottam magam helyett. Mióta L. mellettem van, még igazán nehéz időszakom nem is volt. Hiszen annyi minden történt velünk, néha iszonyatosan elfáradtam, de azt L. elég hamar észrevette (vagy én jeleztem elég hangosan) és gyorsan tartottunk egy kis szünetet. Így minden nagyon olajozottan működött. A terhesség alatt természetesen néha előjött bennem a félelem, hogy Macival majd hogyan éljük meg a nehéz napokat. Hiszen akkor már egy család leszünk, felelősségekkel és egy aprósággal aki nem tudja tolerálni a nehéz napokat. De ez akkor még távoli volt...

A realitással azonban csak a napokban kellett igazán komolyan szembenéznem. Itt vagyunk hárman, egy kis család, szeretjük egymást és az egyik kerék mégis döcög. Komolyabb ok nincs rá, hacsak nem a fáradtság (de hisz vannak akik sokkal nehezebb terheket cipelnek) mégis napok (talán már hetek óta) nehéz velem. L. próbál segíteni, néha nagyon jól esik és jobb lesz minden, máskor meg még rosszabb lesz tőle minden. Amikor meg kezdek kijönni belőle akkor nem is értem hogy lehetek ilyen. Hiszen felelős vagyok egy gyönyörű gyermekért és egy házasságért, nem lehet hogy a nehéz napokon ne tudjak felülkerekedni. És mégis ezek a nehéz napok csak jönnek és betemetnek, nincs megállás én meg összedőlnék, de mivel azt nem lehet kiabálok, mérgelődök, sírok... Aztán nem is értem az egészet!

Közben szerencsémre közeleg a karácsony, így a készülődés kicsit segít elfeledtetni a bajaim, így talán az ünnepekre az én mérlegem is pozitív lehet és az új évet frissülten tudom majd kezdeni.

kep:

Mikulás

L-el idáig ezt a napot mindig elsunnyogtuk, mert valahogy úgy érezzük mind a ketten, hogy a Mikulás a gyerekek ünnepe és ilyenkor minek álszenteskedjünk. Azért persze nekünk jól esett ha kaptunk egy-egy csoki mikulást a családban, de egymás között már kicsit sok lett volna. Igaz, hogy ezt nem fogalmaztuk meg eddig szóban, csak valahogy mindig elsunnyogtuk a dolgot. Idén, hogy már legálisan jöhetett hozzánk a Mikulás jól kiveséztük, hogy miért és hogyan nem szeretjük ezt.
Idén aztán rendesen felkészültünk rá, természetesen Zsombor cipőjét én pucoltam és tettem az ablakba. És én helyeztem bele a kicsi állatkákat is, a másik cipőt azonban már L. csempészte az ablakba és tömte ki. Természetesen nem volt könnyű, kitalálni, hogy mi is kerüljön a csizmába hiszen a mi kis Mackónk mindent nagyon szívesen felfal, így az édesség ki volt zárva:

Édes volt amikor reggel kiszúrta, hogy van valami az ablakban. Először a kis állatokat hozta egyesével, aztán lecsapott a banánra és hozta a zsákmányt, amit természetesen azonnal el is kellett fogyasztani...

Tejbajusz

Na igen, mióta betöltötte Zsoma Macink az egyéves kort, elkezdődött a tejpróba. És úgy tűnik jól vette az akadályt, az biztos hogy nagyon ízlik neki. Reggel ha meglátja a tejespoharat a kezembe már kiabál is hogy ő bizony kéri azt. Aztán amikor elkezdem átöltögetni a kicsi poharába (amiből már saját maga is tud inni) akkor bőszen mutogat, hogy neki bizony a nagy pohár kell és ne is próbáljam meg átverni semmiféle kicsi pohárral.

Tejfogyasztásilag úgy tűnik ez a gyermek az apjára ütött...

Azóta már adtam neki főzeléket is, amit tejjel készítettem, az is nagyon ízlett neki :) (persze ez nem nagy érdem, ha ismerjük Maci táplálkozási szokásait)

Az alsó kép - L. leverte a kenyeret a földre, a leggyorsabb versenyző elkapta és vidáman kezdte falatozni a könnyen szerzett zsákmányt!

Pakolászunk

Hinta

Szülinapra kaptuk barátoktól. Maci azóta állandóan hintázna. Korábban úgy hintáztattuk, hogy egyik plédünkbe belefeküdt vagy beleült és mi hintáztattuk. Mióta megkaptuk a felszerelhető hintát, azóta a dolog úgy működik, hogy először kéri, hogy a plédbe hintáztassuk, majd amikor anya elfáradt akkor be lehet ülni a másik hintába és ott folytatni. A műanyag hinta még azért is jó, mert lehet kifelé mutogatni, hogy melyik állatot kéne még bepakolni maga mellé, aztán ha már túl sokan vannak akkor ki is dobálja őket! Reggel amikor felkel ez az első dolog amit játszani kell....

Kedvenc Játék

Ezt a két bábfigurát a születése után kapta a csoporttársaimtól az egyetemről. Akkoriban még nem nagyon foglalkozott velük, meg később sem mutatott nagy érdeklődést irántuk. Azonban pár napja felfedezte őket.

Az mondjuk igaz, hogy én sokat szoktam neki a nyuszival és a báránnyal játszani, de ez idáig nem nagyon hatotta meg. Pár napja azonban ha meghallja a nyuszi hoppos éneket akkor hozza a nyuszi bábot és azzal játszunk. már odáig fejlesztette, hogy a saját kezére is fel tudja húzni és játszik vele. Aztán meg kiabál velem, hogy a másikat nem tudja felvenni a kezére és segítség neki. Hát mostanában így játszunk mi!

Szülinapi Buli

Vasárnap délután aztán folytatódott a dínom-dánom. Ekkor is volt egy nagy répatorta, amit viszont már nem én hanem egy kedves barátnőm követett el. Ez szép és nagyon finom is volt, mint az látszik a kisfiam is rendesen ette két kézzel ahogyan azt kell.


Sok kis leendő barát járt nálunk, a legkisebb egy gyönyörűséges kicsilány éppencsak két hónaposan, de már szülinapozik.

Készültünk mindenféle játékkal a gyerekeknek, de még túl kicsinek bizonyultak ezekhez, úgyhogy inkább csak hagytuk hogy felfedezzék a lakásunkat és elszöszöljönek Maci játékaival és az új szerzeményekkel.

Mi nagyon jól éreztük magunkat. Macinak kicsit sok volt a dolog, volt egy pont amikor L. és én sem voltunk a szobába, nem látott minket és eltört a mécses, olyan keservesen sírt. Aztán onnantól kezdve jött velünk mindenhova. Csodálta, hogy a nagyok már miket tudnak csinálni...

Remélem a vendégsereg is jól érezte magát....

Első szülinap

Egy napos készülődés előzte meg a nagy eseményt nálunk. Apa és Anya már nagyon készültek erre a napra. Az egész nap Macié volt, ajándékok helyett mi két nagy partit is rendeztünk neki. Egy családosat és egy barátosat! Ezért aztán kellett rendesen sütni főzni.

Először is olyan torta után kellett néznem amiben nincs tojás, merthogy az allergiám miatt azt még kerülni kell a gyermekkel. Így egy gesztenyés, meggyes torta győzött. Amit el is készítettem minden jól is sikerült volna (kivételesen minden krém a megfelelő

szilárdságúra szilárdult) ha a végén nem fordítva teszem az utolsó tortalapot a tetejére és ezt csak későn vettem észre. Így egy szokásos Nonó fajta csúnya, de ízletes torta kerekedett.

Zsombor nagyon aranyos volt, teljesen meg volt hatódva, egy darabig csak nézte a tortát, aztán már mosolygott, majd természetesen gyorsan elkezdte a meggyeket leeszegetni a tetejéről. A gyertya is nagyon tetszett neki, bár elfújni még nem sikerült, ami nem is csoda mert a levegőt nagyrészt szívta és nem fújta.

Aztán amikor odáig jutottunk, hogy vágtunk szeletet és kapott egyet, akkor kezdte észrevenni, hogy a szobában ajándékok is vannak, innentől a torta és az ajándékok között vezetett az útja. Egy falás torta, majd egy kis nézelődés! Minden nagyon tetszett neki, bár egy idő után szerintem már nem tudta feldolgozni a dolgokat.

Mint egy rendes szülinapon lenni szokott nálunk is volt vacsora is, de az csak a torta után következhetett. Ami egy egész libasült volt, bizony libát sütöttem és egész jó lett, volt benne gyümölcs meg minden földi jó! Aztán még volt csirkesaláta, amit anyukám követett el és természetesen osztatlan sikert aratott.

Miután az én egyszem éhező gyermekem a kisebb szelet tortáját benyomta, még az apukája ölében elnyammogott egy kisebb adag libát és

salátát. Majd kiabált amikor nem adtam neki több pogácsát....

Babajóga - Tévés Sztár

Na igen, hétfőn ellátogattunk az RTL Klub reggeli műsorába, igaziból én csak a babaanyagot szállítottam és a tornáztatását mutattam be, de Maci hamarosan átvette a főszerepet!

Ugyanis korábban már említettem a babajógát. Egészen pontosan jógaországot, ami egy gyerekjóga központ és nagyon kedves hely, és próbálnak valamit tenni a gyerekek testi, lelki egészségéért. Ezért nagyon örültek ennek a lehetőségnek, természetesen a műsor színvonala nem változott attól hogy valami mással foglalkozik, de legalább be tudott jógaország mutatkozni egy széles közönség előtt.

Természetesen amikor megérkeztünk, kiderült hogy semmi sem úgy lesz ahogy azt előre mondták. Természetesen nem hagyták a szóvivőt beszélni, sőt bemenetel előtt megkérdezték tőle, hogy tud-e egyszerre beszélni és jógázni a babájával...? Természetesen csak Ria talpraesettségén múlott hogy mindent el tudott mondani. Természetesen teljesen külön voltunk az elhelyezva mint a híresség vendégek (egészen pontosan a bejáratban) mert gondolom a hírességeket zavartuk volna a babákkal, vagy féltek hogy letámadjuk őket. Mi Macival nagyon jól éreztük magunkat mindezek ellenére, persze igaz mi voltunk a szerencsés megfigyelők.

Az autóban aztán Maci szépen benyomta a szunyát...

Ha érdekel itt tudod megnézni: http://www.rtlklub.hu/most/5445_csak_csajok_09-11-02 (egészen pontosan 9óra 29 percnél vagyunk mi)

Evés

Azt hiszem azt már említettem itt, hogy a kisfiam NAGYON szeret enni. Mostanában kicsit úgy érzem, hogy könnyebb lesz ruházni, mint etetni.

És minden rossz evő gyermek anyukájának rosszallását kiállva az én problémám igenis az, hogy ne egyen már az a gyerek olyan sokat. Mindig figyelnem kell, hogy mit és mennyit kapjon. Tudom, hogy fejlődik és kell neki az étel, de akkor is csak egy kicsi gyomra van. Nem szeretném túl terhelni és azt sem ha hirtelen meghízna az egyetlenem, már így is olyan kis pókhasa van. Néha szeretné megvizsgálni a kukisát, de nem látja a pocakjától.

Ha rajta múlna mindent megenne. Szóval állandóan keresem a tápláló sok vitamint tartalmazó és nem hizlalós ételeket. Rengeteg főzeléket eszünk, egyenlőre tejmentesen. Idáig egyetlen volt amit nem volt hajlandó megenni a sóska főzeléket, de az még szerintem is szörnyű volt tej nélkül. Utálja ha a levesben már csak a leve van meg. És nem tudsz neki annyit szedni hogy az elég legyen. Amikor kiviszem a tányért mérges és kiabál. Amint meglát egy gyümölcsöt, vagy valami étel félét kiabálja: mamamama és mutogat.

Szereti nagyon a gyümölcsöket, abból mindent szívesen eszik, zöldségekből is mindent megeszik, a húsból bármilyet és bármikor...

Az ebédet kb. 5 perc alatt nyomja be, a kenyérdarabokat nem merem a kezébe adni, mert egyszerre többet is betesz a szájába.

Az alsó képen az látszik, hogy ebéd után a szegény éhező gyermek még valakinek a tányérjából kikapta a csontot és jobb hijján azt nyalogatt vagy öt percig.

Eleinte a reggeli okozott komolyabb fejtörést, mert mit is lehet egy gyermeknek adni, ha a felvágottat és müzliket nem ehet. Nálunk a zabkása a menő valami gyümölccsel, de ezt egy kissé unalmasnak éreztem egy idő után, ezért elkezdtem csinálni mindenféle krémeket. Nagyon szeretjük a padlizsánkrémet, a csicseriborsósat, a lencséset. Valamint az utóbbi hetekben azt is megtanultam, hogy húskrémet hogyan lehet készíteni. Nagyon egyszerű és nagyon finom. Így aztán most már mindig tudok mit kenni a kenyérre.

Háztűznéző

Szombaton este, pedig végre egy nagyon kedves baráti házaspár lakását sikerült megtekintenünk. Természetesen Zsombort is vittük magunkal, akinek nagyon hamar megtetszett a hely, ugyanis rengeteg minden pakolni valót talált magának, a házigazdánk pedig olyan rendes volt hogy mindezt hagyta neki.

Ez egyben egy rögtönzött szülinapi köszöntés is volt. Sajnos arról nincs képem, mert annyira el volt foglalva a tortámmal és a gyertya elfújásával, hogy nem sikerült fényképeznem.


Egy másik kedves régi barátnő isteni finom csokis-csokis tortát készített ez alkalomból, amit sikerült nagyon gyorsan elpusztítanunk!

Szóval jó kis szülinapi szombatunk volt.

Autószerelés

Sajnos kedvenc kicsi kocsink bizonyos részei néha beadják az unalmast, ilyenkor elvisszük a telepre és egy barát megoldja minden problémáját a kis piros lakásunknak.

Szombaton is fel kellett keresnünk a műhelyt kisebb hibák miatt. Zsombornak ez volt az első autószerelése, a dolog egy részét átaludta, ott csináltam ezt az idilli képet.

Babajóga II.

Ahogy növekszik Zsombor úgy változik körülöttünk minden. Azonban már úgy 5 hónapos kora óta mindig járunk valamilyen mozgásra. Egyrészt nekem is jó volt kimozdulni az elején, másrészt szerintem fontos neki is, hogy az itt ért ingerek tovább fejlesszék őt.

Nálunk a közelben babajóga van, ezért ezt kezdtük el. Eleinte ugyebár a kisbabás jógára jártunk. Akik ismerik ezt a felosztást valamennyire (1 éve még azt se tudtam, hogy van jóga babáknak is), azok tudják, hogy a kisbabás 6 hetes kortól 8-9 hónapos korig van. Ez nagyon szupi volt. A babák előttünk feküdtek, voltak feladatok a mamáknak és a babákat pedig főleg masszíroztuk és egy-két játékos feladat volt nekik is. A babák nagyrészt előttünk egy helyben voltak és maximum meg kellett vigasztalni őket.

Mára azonban már kinőttünk belőle, így nagybabás jógára járunk. Ami elég izgalmas, hiszen itt a babák 2 éves korig lehetnek és ugyebár már mozognak a saját útjukat járják.

A hely ahova eredetileg jártunk, nagyon szimpatikus volt, csak autó nélkül megközelíthetetlen volt számunkra, viszont autóval nehéz volt parkolni és aztán a házba feljutni. Szóval így már egy ideje nem voltunk de kerestem valamilyen újabb lehetőséget, amikor is egy korábbi nagyon kedves babajógás ismerős (a képen Sofi baba a bal oldali hölgyemény) a figyelmembe ajánlott egy vadi új nagyon klassz helyet jógaországot. Mivel sokkal könnyebben megközelíthető ezért gyorsan ki is próbáltuk. Nagyon szupi! Csak gyerekekhez kapcsolódóan van jóga már ez is nagyon szimpi, illetve azok is akik csinálják...

A nagybabás jóga viszont leginkább egy kisebb zsúrra hasonlít. A gyerkőcök felfedeznek, futkosnak, felmásznak, ismerkednek, játszanak. Egy-egy baba mindig akad aki éppen bekapcsolódik a feladatokba, olyankor nagyon ügyesek és persze mi is nagyon örülünk. Így aztán nekünk van több feladat, amibe a csöppségek is bekapcsolódhatnak. Persze azért nem könnyű egy-egy jóga feladatot gyerekkel a kézben kivitelezni, vagy úgy hogy közben a gyermeked megmássza a hifi készülék állványát. Azonban a hangulat mindig nagyon jó. Mindig kerül valami tízórai is és mindig jut idő egy kis beszélgetésre.

Zsombor is mindig másképpen viselkedik. Legutóbb például pont a kezdés előtt ébredt fel, ezért az óra nagy részében csinálta velem a feladatokat. Előtte egész óran a különböző berendezési tárgyakra mászott fel, előtte pedig úgy elfáradt, hogy az óra végén inkább megszoptattam kicsit hogy el tudjon aludni. Már várjuk a következő alkalmat!

Ma történt

Térülök - fordulok vacsorakészítés közben egyszer csak ezt látom...

Rövidített hosszú hétvége

Na, igen mi a 3 napos hétvégén egy kétnapos kirándulást tettünk Máriahalomra. Félig pihenés, félig munka egy 600 lelkes kis faluban. Szakmai ártalomnak tekinthető, de ez volt Zsombor első falukutatása, és már rögtön részt vett az interjúkon is.

Egyébként a Pilis lábánál található a falucska. Ebben a szép kis panzióban voltunk elszállásolva, a biofalu határában. Ugyanis a falu arról ismert, hogy biofalut szeretnének létrehozni mellette, vagy inkább a falu részeként.

Egy vállalkozó megvett úgy kb. 50 hektárnyi területet, ahol alternatív életmódott kínál a modern életformától elforduló családoknak. Egyenlőre még csak páran laknak ott, de sose lehet tudni.

Nagyon szép úton jártunk, a falu környéken is szép, bár nagy kirándulásra nem volt időnk, azonban még a közeljövőben biztos ellátogatunk ide újra.

A panziót mindenkinek tudom ajánlani, mert tényleg kedves, csendes, rendes hangulatos. Az étel nagyon finom vegetáriánus, de ezt észre semmi veszi az ember, annyi finomság kerül a tányérokba.

Zsombornak nagyon jót tett az egész napi friss levegő, jó nagyokat aludt! Természetesen nem lettünk volna önmagunk, ha nem történik valami kaland. Este a fáradt gyermek szaladgálás közben hasra esett, természetesen úgy hogy a szájából ömlött a vér. Kicsi éles fogaival kiharapta a száját. Mi teljesen kikészültünk, rögtön felhívtuk a helyi orvost, kiderítettük az ügyelet helyét és aztán lefeküdtünk aludni. Ugyanis a vérzés elálltával láttuk mi történt, és egy orvos ismerős tanácsait követve, inkább pihentünk.

Vendegek

Ma a nagyapó látogatott el hozzánk, hogy gyönyörködjék az unokájában...

Ma az ünnepre való tekintettel nem fogtam fakanalat a kezembe, így aztán a közeli nagyi kifőzdéjében fogyasztottuk az ebédünket. Az egészen egyedi kiszolgálásnak köszönhetően megismerkedtünk egy finn házaspárral, akik szintén ott ettek, majd utána a türbéhez szerettek volna menni. Mivel L. nagyon barátkozós ezért meginvitáltuk őket egy kávére és egy rövid csevejre, ami nagyon kellemesre sikeredett!

Mostanában már ilyeneket tud csíntalankodni

Járok

Most már szinte mindenhova két lábán jut el a nagyfiú, időközben (kb. két hete) sikerült levideóznom a kis totyogót:

Feketetói vásár

Ez sem ma történt velünk. Igaz már régóta készülök megosztani veletek, csak mostanság kicsit nem jól menedzselem az időmet, vagy lehet hogy Zsombor menedzseli rosszul, ezt még nem találtam ki, hogy hogy is van...

A történet: mert hát ugye nálunk minden nagyon kalandosan zajlik, ez a vásár sem lehetett kivétel alóla. A feketetói vásárt (Negreni) minden évben október második hétvégéjén rendezik meg erdélyi Feketetón, a település már évszázadok óta rendezi ezt a vásárt, természetesen korábban állatvásár és mesterségek vására volt. Azaz mindenki itt tudta beszerezni az évre szükséges dolgokat. Ez a vásár a rendszerváltás előtt is mindig megrendezésre került, valahogy mindent sikerült átvészelnie, és még ma is vár minket. Igaz a kínálata alkalmazkodott a mostani elvárásokhoz, de az biztos hogy az oda látogatóknak felejthetetlen élményt nyújt. Mára már elég szép turistalátványosság lett belőle, ezért érdemes az első két nyitó napon felkeresni. azaz csütörtökön és pénteken, mert a hétvége igen zsufis. Az élmény akkor az igazi ha az ember a faluban alszik és az esti megmozdulásokon is részt tud venni.

L. aki már vagy 20 éve jár Erdélybe minden évben ellátogatott erre a vásárra. Mióta ismerjük egymást még egyszer sem sikerült eljutnunk ide...

Na igen és itt kezdődik a történet: megismerkedésünk évében egy ideig erdélyben laktunk, munkaügyben keresztbe kasul beautóztuk ezt a vidéket, ami azt jelenti, hogy nagyjából havi 20 ezer kilométert ültünk kicsi piros otthonunkba, ami napi szinten átlag 300 km-t jelent... októbert természetesen úgy ütemeztük, hogy a vásárra el tudjunk menni. Azonban csütörtök délután L. háta elkezdett fájni, de úgy hogy két napot a földön kellett feküdnie. Ekkor még reménykedtünk, nem baj majd a hétvégén azért kinézünk a vásárba, csakhogy péntek este én követtem őt a padlóra... így aztán kimaradt a vásár.

Ekkor még bizakodtunk nem baj majd jövőre... Aztán eltett egy év, közben házasság, terhesség és az ezzel járó nagypocak (október második hétvégéje), aki látott akkoriban tudja, hogy már igen méretes pocakkal rendelkeztem és akkoriban kezdtem azon aggódni, hogy lassan szülés lesz ebből a dologból. Persze én vállalkozó szellemű vagyok és azt mondtam indulás. Így aztán L. keresztlányáékkal neki is vágtunk az útnak. Este indultunk, az idő elég ködös volt én nagyjából Gyöngyös környékén besokalltam. Azt hiszem nem nagyon volt jó az autóban ülni és biztos aggódtam is mi lesz ha ott történik valami. Így aztán szégyenszemre megfutamodtunk.

Ezzel a csúnya vereséggel érkeztünk el az idei évhez, és hát nem hagyhattam hogy kalandjainkat ilyen szégyenfolt is gazdagítsa, úgyhogy idén ugyanaz a társaság egy 10 hónpossal bővülve ismét útnak indult és idén célba is értünk!

Csütörtökön indultunk, a vásárba pénteken érkeztünk és szombaton nagyváradot néztük, vasárnap pedig Nyíregyházán fürdőztünk... Isteni hétvége volt!

L. keresztlánya már nagylány ovis, de azért én aggódtam, hogy két ekkorka gyermekkel milyen lesz az út, szerintem simán zajlott, összesen két komolyabb hiszti roham volt, az egyiket az egyik a másikat a másik gyermek produkálta.

A vásár számomra felejthetetlen volt. Tényleg megéri elmenni és vásárolni, idén mi főleg anyagokat vettünk... de már kinéztem hogy jövőre a felújítás után miket kell majd feltétlenül megvásárolnom, mert persze jövőre is ott leszünk, és akkor már az esti programokban is részt veszünk...

Természetesen vittem fényképezőgépet az egész út alatt ezt az egy képet csináltam:

Barátság

A múlt héten itthon volt a Lipcsében élő barátnőm, persze nem vagyok túl naprakész manapság, mert azóta már haza is utazott. Azonban még itt volt olyan szerencsések voltunk Zsomborral, hogy kétszer is tudtunk találkozni. Az ő fia Bruno baba 2 hónappal fiatalabb Zsombornál, egy csodálatos szemű nagyon baba baba!

Első alkalommal náluk voltunk és akkor még olyan szép idő volt, hogy végig a kertben tudtunk lenni. Második alkalommal ők jártak nálunk, de akkor már igencsak esős volt az idő, úgyhogy a szobába szorultunk. B. baba nagyon édesen felfedezte a játékainkat, bár a legjobb szórakozás számára az volt hogy kapaszkodott a kanapékban és onnan szemlélődött.

Nagyon jó volt a gyerekekkel együtt találkozni, bár a beszélgetés kissé akadozva zajlott a gyermekek áldásos tevékenysége végett. De azért jó lenne ha minden héten lenne egy ilyen napunk!

A két baba még nem igazán foglalkozott egymással de amikor evésről volt szó, Zsombor olyan kedves volt, hogy mindenkinek adott egy kis kölesgolyót...

Azért Zsombor néha veszélyeztette Bruno testi épségét, de szerencsére mindig elég gyorsak voltunk!

10 hónaposan

Igaz jócskán betöltötte már a tíz hónapot, de most sikerült eljutnunk a doktornéninkhez.

10 hónaposan már 71 cm, és 8720 gr. a fiúcska. Ismét fogzik, most hátul jönnek a fogak, úgyhogy állandóan nyáladzik és ismét minden a szájában landol.

Elkezdett járni, amit most már szinte megállás nélkül gyakorol. Teljesen egyedül nagyjából 10 lépést tud megtenni. Ha nem jár akkor áll, vagy guggol, szóval folyamatosan a járáskészségét fejleszti. Nem tudom mire készül ennyi idősen ez a gyermek.

Nagyon aranyosan eljátszik egyedül, persze az kell hogy én a közelben legyek. Viszont az a helyzet, hogy felállok mellőle és ordít sokat javult. Így aztán én is kiegyensúlyozottabb vagyok mostanság. Imád ki és be pakolni dolgokat. Van a formabedobós játék, nekünk abból egy kockánk van és abból a formákat kiszedi, majd visszadobálja, néha megpróbálja formák szerint, de az még nem megy. Imádja tologatni az autókat, amibe lehetséges abba tesz valami kockát kisállatot. A járássegítőket nem nagyon használja mert nem szereti ha segítek neki irányítani és ott állok mögötte, egyedül azonban még nem tudja irányítani és kiabáll ha nem arra megy amerre ő szeretné. Az ágya aljában lévő két fiókot már simán kihúzza és imád bennük pakolni. Néha ő kezdeményezi, hogy kukucs-kukucsoljunk.

Továbbra is nagyon szeret enni. Bármikor képes még egy falatot bekapni. Igazából mindent szeret. Na jó idáig a sóska az egyetlen amit nem evett meg. A gyümölcsöket nagyon szereti. Már adtam neki szőlőt is (meghámozva) nagyon imádta, csakúgy mint a szilvának a húsát. Sütőtököt is csak most kapott először (mert tavasszal amikor elkezdtük a hozzátáplálást még nem lehetett kapni), és ki se lehetett venni a kezéből. Ha kis falatkákat adok neki, akkor azokat ügyesen beteszi már a szájába, kézzel is nagyon szívesen beleeszik a tányérjába. Néha már a kanalat is elkéri és maga próbál kanalazni, ilyenkor nem sok megy a kanálba, viszont segítséget nem fogad el, ha megpróbálom irányítani a kezét kiabál.

Most már igényli hogy minden nap menjünk ki az utcára, ha nem megyünk egy idő után odaáll az ajtóhoz és magyaráz. Kint aztán mindent megnéz magának, és most már egy idő után ki akar jönni a kocsiból, hiszen tud ő a saját lábán is jönni, ami persze az első kavicsig, fűszálig, szemétdarabig tart! Minden állatot hosszú időn keresztül tanulmányoz, a kutyák, galambok, cicák a kedvencei.
Ha elmegyünk a játszótérre, ott még nem sok érdekes dolgot talál magának, de szívesen ül a homokban és dobálja azt mindenfelé, természetesen magára is. Ha lecsúsztatom a csúszdán azt nagyon élvezi. Ja és a galambok után megy...

Egész nap be nem áll a szája, mindent kommentál a maga kis babanyelvén!

Sebesülten

A bal szeme alatt egy vastag véres piros csík, kb fél centiméter hosszúságban körülötte az arca piros. A szívem pedig megszakadt, az esés pillanatában szívrohamot kaptam, azonnal fel kellett hívni apát, és rájöttem hogy ezekre a nagy esésekre még nem vagyok felkészülve és nem biztos hogy kellő nyugalommal tudom őket kezelni!

Na igen, a nagyfiú már két lábon jár, viszont még nem valami biztos, de már nem is óvakodik annyira, így előfordul hogy előrefele megy, de hátrafele néz... na ma reggel is így volt ez ebből egy hatalmas esés lett! Szerencsétlenségére pont a kanapé szélére esett rá, viszont szerencséjére csak felhorzsolta a bőrt. Persze nagyon sírt, én meg nagyon aggódtam. Gyorsan megmostam, megpuszilgattam és már hívjuk is apát! Gyere haza mert nem tudom mit csináljak, ilyenkor szerencse hogy az iroda közel van :) Apa megnyugtatott hogy mindent jól csináltam és ennél többet nem tehetünk... aztán szépen karjaiba vette és elaltatta...

Zsufisan

Rengeteg munka van mifelénk, úgyhogy a hétvége elég zsúfoltra sikeredett. L és én dolgoztunk, egyik nap a nagymama másik nap a nagypapa kényeztették a gyermeket. Aki természetesen nagyon élvezte ezt. A nagypapa még a most megközelíthetetlen Margit-szigetre is elvitte, ahol egy hatalmasat sétált, így aztán mire visszaértek édesdeden aludt a kocsiba, és utána este is minden apelláta nélkül elszenderedett és reggelig egy pisszenése sem volt!

Mostanában nem nagyon fényképezek, úgyhogy nem tudok képet mutatni... de már előkészítettem a gépem, és ismét kezembe vesszem, hogy képekben is tudjam dokumentálni kicsi életünket...

Állatkertben

jártunk ma! Zsombor egészen addig mindent megnézett magának amig a kicsi szeme egyszer csak le nem csukódott, utána hazáig édesdeden aludt. Mindent meg akart nézni közelről és a saját lábán szeretett volna menni...

Tegnap Maciztunk

Az egész úgy kezdődött, hogy L-nek el kellett mennie Mogyoródra egy papírt aláíratni, csak nekem Gödöllőt mondott, mire én lecsaptam, hogy ha tud egy kávézóban dolgozni utána, akkor vigyen minket is, mert akkor mi tudunk egy nagyot sétálni a parkban. Ez neki is tetszett, úgyhogy rövid készülődés után már be is vetettük magunkat a kocsiba és meg sem álltunk (vagyis, de megálltunk, mert aláírattuk a papírt) Gödöllőig. Itt egy nagyot sétáltunk a parkba, majd amíg Apa dolgozott mi elnéztünk a kastélyhoz, de a kertet éppen felújítják, így nem sokat láttunk.

Haza felé L-nek támadt egy jó ötlete, hogy mutassuk meg Macinak, milyenek is a medvék! Merthogy Veresegyházon van egy medve farm, ahol meg lehet nézni a medvéket, így aztán izgalmasra sikerült a program.

A medvék egy elég kis területen vannak. Ami azért jó mert biztos láthatod őket. Bár a macik elég szomorúnak tűntek, de ez lehet hogy csak az esti fáradtság volt. Vannak fakanalak amivel lehet is etetni őket, lehet emlékérmet csináltatni, van egy játszótér a gyerekeknek. A medvék mellett vannak farkasok is, bár mi nem találtuk őket..., meg póni pacik és még egy csomó fejlesztést terveznek. Zsombor nagyon élvezte a medvék társaságát, szeretett volna minél közelebb menni hozzájuk...

Rögtön mellette pedig egy lovasiskola van, és ha már itt jártunk rögtön a lovakat is megmutattuk Zsombornak, aki nagyon élvezte ezt a programot is. Ezen a helyen a fogadót is kipróbáltuk, mert ekkor már rendesen belecsúsztunk a vacsi időbe, és igazán csak ajánlani tudom! Nagyon kedvesek voltak, az étel finom volt szóval minden a helyén volt!

Első lépések

Egészen pontosan az első elsőt augusztus 21-én tette meg Nyíregyházán a nagypapinál! Az még az az igazi remegős lábú első próbálkozás volt. Mi már akkor is nagyon büszkék voltunk rá, hogy már ilyen ügyes amifiunk. Azóta már vagy hat lépést is meg tud tenni egyhuzamban ám! Kedvenc játéka manapság, a járássegítő tologatása. Mióta mutattam a képet erről, azóta beszereztünk egy másikat is ami fa és ahogy mozog csörög, felváltva tologatjuk őket a lakásban, ami elég kalandos mert kormányozni és a küszöböket átlépni még nem tudja!
Azért ha valahova nagyon gyorsan akar eljutni akkor négykézláb közelít. Sajnos még nem tudtam lefilmezni, de majd igyekszem!

Esküvő

Szombaton egy újabb esküvőre voltunk hivatalosak, a helyszín nem éppen a közelben volt. Ugyanis egészen Gyimesekig kellett volna utaznunk. Igaz már hónapok óta készültünk rá, tudtuk hogy nagy buli lesz, nem is egy napos és még egy kis Kispál zenére is számítottunk.

Így aztán szerdán szépen összepakoltam a 'kis bőröndünket' - ja mert mint családosok, szert tettünk egy hatalmas utazó bőröndre - mindenkinek raktam szép ruhát és szép cipőt, kaját és minden a hosszú útra szükséges játékot! Csütörtökön délután el is indultunk, hogy egy kis Nyíregyházi pihenő után folytassuk az utunkat. Nyíregyházán meg is álltunk, még vendégségbe is elmentünk... majd egyszer csak L. feltett egy hihetetlen kérdést Zsombor útlevele???? Igen az Budán van egy szép bőrdzseki elfeledett zsebébe... hát idáig tartott az utunk, mert amit biztosan nagyon megnéznek a határon az a gyermek útlevele. És ha ez még nem lenne elég, L. másnap reggel lázasan és influenzásan ébredt...

Szóval szép kis négynapos ünnepünk volt... persze a nagypapa akinél kihúztuk ezt a pár napot nagyon örült a program változásnak.

Magyarázkodós

Az igazság az, hogy nem volt kedvem mostanában még a gép elé sem leülni. Ugyanis történt, hogy szépen megterveztünk egy felújítást a házunkon, aztán telt múlt az idő, végre úgy nézett ki, hogy az építési engedélyt is megkapjuk. Újra felvettük a kapcsolatot a kivitelezőkkel. Megterveztük, hogy mikortól kell üresnek lennie a háznak. Aztán hirtelen történt egy csomó minden, ami anyagilag és emberileg is igen komolyan érintette kis famíliánkat. Mi ekkor átterveztük a felújítást, nem baj az időpont marad, majd csak mondjuk a dolog felét csináljuk meg, hogy legalább ahol mi lakunk az legyen jó! Én annak rendje és módja szerint össze is pakoltam a lakást, majd másnap kisütötték, hogy mégsem lesz felújítás. Úgyhogy a szépen összerakott dobozokat, szatyrokat lehetett kipakolni. Ami azért is volt nagyon dühítő, mert Zsoma természetesen a be és a kipakolást is végig asszisztálta. Mondanom sem kell hogy mennyire, lendítette előre ez a munkát!

Ezek után már csak azért is eltűntünk a Balatonra a családhoz. Ami nagyon szupi kikapcsolódás volt, egész idő alatt egy képet nem csináltam....

Etetés

Mióta a gyermek elmúlt 6 hónapos szépen lassan elkezdtem a hozzátáplálást. Az elején nagyon lassan ment a dolog. Ennek két oka volt (volt több is, de ez volt a két fő):

1) Zsombor még nem ült, így egyedül szenvedés volt etetni,

2) Nem volt valami nagy étvágya, inkább csak kóstolgatott.

Azonban úgy kb. két hete ez teljesen megváltozott. A kisfiam egy evőgéppé alakult, ha egész nap adom a kezébe a különböző ételeket akkor egész nap eszik! Jóízűen addig rágcsál amíg a tányér ki nem ürül, és ha ez nem tetszik neki, akkor hangosan visítva jelzi ezt. Az elképzelhetetlen hogy úgy együnk, hogy az ő kezébe nincsen valami amit legalább jelképesen tud majszolni.

Ennek a változásnak az az egyik fő oka - legalábbis én így gondolom - hogy az anyatejet már csak ivási célból fogyasztja. Szopizzon (ezt a helyesírási javító szolizzonra javítaná....) bármilyen nagyot utána azért az ő kis kistányérni adagját ügyesen elpusztítja. Szoptatom továbbra is, de ez már nem ahhoz kell neki, hogy nagyokat nőjjön, hanem a kis lelkének és a szomjúsága miatt (mást még nem nagyon hajlandó meginni).

Amit a kis útmutatóm enged már szinte mind eszi. Mióta ül, elkezdett rágni nagyon jóízűen falatozik mindenből. Most már tudok úgy főzni, hogy nem kell neki teljesen külön csinálni mindent, de azért a napom jó részét az teszi ki, hogy Zsombor táplálásával foglalkozom.

Nekünk nagyon bejött a Zabkása, amit a Macikonyhán tanultam meg elkészíteni. Szerintem végtelen mennyiséget képes lenne belőle megenni. Nagyon szereti azt is, ha hagyom teljesen kihűlni és mondjuk répát teszek bele és kis gombócokat gyúrok belőle.

A répa az egyetlen olyan amit nem szeret annyira, de ha jó édes akkor szívesen megeszi azt is! Almás-répás italt szoktam neki csinálni, a répát a sütőben sütöm. Mégpedig úgy, hogy fóliába csomagolom és 180 fokon kb. fél óra alatt megpuhul (persze ez függ a répa méretétől), az almát pedig kompótnak készítem és ezután botmixerrel összenyomom őket. Még L. is szívesen issza, szerinte olyan mint a Kubu.

Most már nem győzőm bevezetni az újabb és újabb ételeket, mert ő is igényli és így mi sem ugyanazt az egy dolgot esszük. Idáig szerencsém volt, mert minden újdonság ízlett neki...

8 hónaposan

Nos, ismét eltelt egy hónap! Megint történt egy csomó minden és a gyermek egyre ügyesebb és ügyesebb. (fő az elfogulatlanság!)

Arról, hogy hány kiló és hány centi most nem tudok beszámolni, mert a hónapban nincs doktornénink és ezért nincs méreckedés.

Mondjuk az biztos, hogy nagyokat nőtt mostanság. Először is a kedvenc időtöltése az evés lett. Nem mondhatom hogy válogatós lenne a gyermek, legalábbis még nem mutatkoztak ilyenfajta jelek. Igaz mondjuk, hogy nagy általánosságban én főzök neki valami kaját, de ettől még utálhatná. És azokkal az alkalmakkor amikor bolti bébipapit kap sincs kiakadva... Szerintem ha egész nap lenne étel a kezében akkor egész nap enne. Néha aggódok hogy valóban lehetetlen, hogy az ember kipukkadjon. Ennek következtében Zsoma édes kis pocakot növesztett.

Mindezek mellett már nagyon ügyesen tudja magát felhúzni mindenhol, ahol csak megtud kapaszkodni valamiben. Aztán ha a helyzet engedi akkor oldalazva elbilleg ameddig lehet. Most már csak négykézláb közlekedik.

Mostanában többször voltunk fű közelben, amit nem szeretett annyira. Mármint a fű maga nagyon izgatja, viszont ha letesszük rá, akkor irány vissza a pléd, vagy a beton. Ha mégis a füvön kell tartózkodni, akkor legyen ott anya, vagy apa, vagy a nagyi lába amin lehet ácsorogni. Nehogy már a fű megszurkodja a talpát. Persze azért mindig közel kerül hozzá, mert meg kell vizsgálni...

Továbbra is a nagykádban fürdetjük, ahol most már leginkább ülve játszik!!!!... bár ha megunja akkor feláll és belekapaszkodik az ember ruhájába, jelezvén, hogy a jóból is megárt a sok.

Pelenkázás a világ legrosszabb dolga, viszont mióta a pólókat vonat hangokat adva adom rá, egész jól elviseli!

Nagyon édesen mondja, hogy baba, természetesen minden baba, vagy abababa, vagy habababa, mostanában kezd olyat is hogy apapa, pa, és a kedvencem a dzisz.

A zenét nagyon szereti, amint meghallja valahol elkezdi keresni és nagyon figyel! Így aztán sokat énekelünk neki.

Kertem

Nem nekünk van a legnagyobb és legszebb kertünk a világon. De azt a picit amink van nagyon szeretjük! Van benne két fa, és egy bokor, borostyán és rengeteg gaz! Idén mikor L. elültette Maci cseresznye fáját kigazolt, és a borostyánt is visszaszorította, természetesen azóta már a földet belepte a csalán és egyéb gazok. Így most erősen gondolkodom, hogy megpróbálkozok egy csalán leves készítésével...

Ami azonban tényleg meglepő, az ez a két kis sárga virágocska. Nem találnátok ki hogy hogyan is kerültek oda?!

Télen szorgosan etettük magokkal a kis madárkáinkat és nem dolgoztunk hiába, az elejtett magok bizony szárba szökkentek és van két kicsi napraforgónk. Még mondja valaki, hogy nem éri meg etetni a kis széphangú barátainkat!

Azért abban a kicsi kertünkben lakozik igazi szépség is:

hibiszkuszfa, nem tudom milyen fajta és azt se hogyan kéne vele bánni, de szeret nálunk...

Hétvégi ajándék

Ezekkel a kalandokkal azonban még mindig nem ért végett a hétvége. Ma délelőtt vendégségben voltunk L. egyik barátjáéknál, ahol egy 4 éves kislány és két kutya volt a játszótárs. A kutyákat kételkedően vizsgálta, a kislány társaságát nagyon élvezte. Kimondottan jól érezte magát amikor Dorka fogta a kezében, aki még azt is megengedte Zsombornak, hogy beleüljön a hintájába. A vendégségben egy csomó mindennel lettünk gazdagabbak és most nemcsak az elfogyasztott tea, süti, lekvár, gyümölcs mennyiségére gondolok. De kaptunk egy etetőszéket is, ugyhogy most már egyedül is rendesen tudom etetni Macit. Valamint kaptam egy csodajó, csodaszép teás teásbögrét is, amit a háziasszony készít saját kezüleg, és nagyon szép, és nagyon hasznos, és nagyon nagy!

Aztán Macit egy kicsit beadtuk L. anyukájához és mi elmentünk Vásárolni.... már egy jó ideje - azaz amióta Zsombor feláll - szeretnénk venni neki egy olyan tologatós szerkezetet, ami segít neki a járás elsajátításában. Vannak márkás darabok jó borsos áron, de azt kicsit túlzásnak éreztük volna, mivel nem hisszük, hogy évekig ez lesz a kedvenc játéka. Kinéztünk korábban, egy olcsóbbat (akkor még korainak gondoltuk és nem vettük meg) most meg nem lehetett az áruházban kapni. Viszont annyira beleéltük magunkat, hogy veszünk egy ilyen herkentyűt, hogy addig jártunk utána, amíg nem találtunk egy árban és stílusban is megfelelőt! Ez mondjuk nem jelentett nagy utat, mert a Budaőrsi üzletek között vesztünk el. Sikeresek voltunk, és a fenti kis játékot szermányoltuk. Szerintem egyenlöre nekünk jobban tetszik mint Macinak! De azt ő is nagyon élvezte, hogy feláll és tudja tolni...

Fürdés

A fürdés idáig is a jó programok közé tartozott. A mi csemeténk nagyon szeret a vízben játszani, amíg nem tudott ülni, addig előszeretettel mászott a kádban a játékok után, és így próbálta meg becserkészni őket, hogy utána gyorsan betömködhesse őket a szájába. Mióta tud valamelyest ülni, először próbáltuk meg így fürdetni. Ez is tetszett neki! Egyébként azért próbálkoztunk beültetni a kádba, mert mióta feláll, az az egy jó szórakozás maradt a kádban, hogy annak a szélén felhúzta magát, így azonban csak bokáig maradt benne a vízben... ami kicsit megnehezítette a fürdetést. Amint a képen is látszik, ülve a játékok is új értelmet kaptak, és így lehetett pakolni a kék vödörből is! Szóval igazi kis pancsolást csaptunk.

Babaúszás

Mióta Maci elmúlt 6 hónapos szinte minden szombaton megyünk babaúszásra, vagyis már majdnem 7 hónapos volt mikor elkezdtük. Az első két alkalmat nagyon élvezte. Nagyokat kacagott és mindent nagyon szeretett. Viszont azóta az úszást valamilyen relaxációs tanfolyamnak gondolja. Leginkább mint az az egyik képen is látszik betömi az ujját és eltűri, hogy az apja ide-oda húzogassa a medencében, énekeljen neki! Valószínűleg ez azért is van, mert az úszás reggel 9-kor van, és ez általában nálunk a délelőtti pihenő ideje, így a heti egyszeri úszás ebbe zavar be nála. Nem gondolom, hogy nem szereti, mert a vizet egyébként imádja. A fürdés itthon az egyik kedvenc időtöltés, és az itthoni gyakorlások során nagyon élvezi az egészet!

A múltkor már merült is, ami szerintem egész jól sikerült! Viszont most szombaton, nagyon elkeseredett, amikor a szokásos vízzel leöntős játék volt...

Ezért már gondoltunk arra, hogy esetleg egy másik hely után kéne nézni, csak hát ez alatt a rövid idő alatt nagyon megszerettük az oktató nénit, és a helyet is...

Nézd meg, ahogy feláll!

Hazafelé

Vasárnap Zalegerszegről hazafelé az autóban annyira felforrtunk, hogy inkább tartottunk egy rövid pihenőt a Balatonnál L. anyukájánál:

Hétvégi Esküvő

Pénteken Zalaegerszeg irányába indítottuk kicsi autónkat. Lakodalomba voltunk hivatalosak. L egyik barátjáéknak volt az esküvőjük, és ő elvállalta hogy ő lesz a lakodalmi videos. Így inkább dolgozni mint mulatni mentünk. Pont időben érkeztünk, hogy a polgári esküvőt is fel tudja venni, és onnantól kezdve vasárnap hajnalig nem is volt megállás, a film csak pörgött és pörgött...

Az anyag pedig a napokban kerül megvágásra, ami azért jó mert így legalább én is megtudom majd, hogy milyen is volt a lagzi... ugyanis az a terv, hogy majd Zsombort felvisszük a szállodai szobánkba és elalvás után visszamegyünk annyira nem működött jól...
A templomi esküvőt még én is tudtam követni, mert az én egyetlen drága jó kisfiam végig aludta a szertartást!

Rengeteg gyerek volt, akik végig nagyon pörögtek. Szóval a hangulat jó volt, a mennyasszony szép volt, így a buli is jól sikerült...