Madárkák

Annyira csodálatos kis kertünk van (amit természetesen igaziból nem lehet kertnek nevezni, de ennyi elfogultság engedtessék meg nekem) teli van csodálatos kicsi madárkákkal! Még a tél elején beszereztünk egy madáretetőt, ami azóta L. kedvenc játéka lett! Úgy kell leállítani néha, hogy nehogy egy nap harmadszor is kirakjon a kis siserehadnak enni (mert én meg aggódok - mint egy jó anyuka - hogy ha elmegyünk valahova nem lesz mit enniük..)! Azóta kapott egy könyvet is, hogy ki tudja okoskodni, milyen új madár tűnik fel nálunk, és azóta már vizet is adunk nekik, a kényesebb madarak kaptak almát, sőt a bokor alá is került morzsa, hogy az se éhezzen aki nem mer bemenni az etetőházba..

Én is nagyon szeretem ám őket! Néha az ajtó előtt felejtem magam hosszú percekig, hogy nézegessem, ahogy a kis cinkék ki-ki kapkodnak egy-egy szotyi szemet, vagy az is vidám, mikor szoptatás közben az ablakon kinézve, az őszapok csapatát látom a szalonnán legelni!

De hogy is kezdődött az egész:

Először megjelentek a cinegék, rögtön két fajta is, és velük együtt jött a feketerigó, aki hozta magával a tojót is (erre eleinte azt hittük, hogy énekesrigó, de mikor megkapta L. a könyvet akkor kiderült, hogy mi is az igazság)

Aztán már kezdtünk elkeseredni, hogy ennyi az összes madár nálunk, mikor is beköszöntöttek a nagy hidegek... ekkor az erdőből megjelent egy két bátrabb madár, mint az őszapó és a kormosfejű!
Valamint van egy kedves szarkánk meg egy nagy szajkónk, ami már annyira ügyes lett, hogy valami akrobatikus mutatvánnyal tud enni a kiakasztott szalonnából!