A repülős út végállomása Barcelona volt... egy hétre mentünk, volt benne egy kis munka, egy kis tél elől való menekülés, egy kis kalandvágy családos módra, és egy kis pihenés!
Maci nagyon-nagyon szerette az egészet! Barátoknál laktunk ahol mindenkire mosolygott, mindenkivel jól érezte magát. Ha kimozdultunk akkor nézelődött és vidám volt, ha otthon voltunk azt sem bánta. Szóval minden előzetes aggódást megcáfolt a fiunk és így egy nagyon kellemes hetet tölthettünk el kedvenc városunkban.
Az idő csodálatos volt, a tenger hűvös - persze a család bátor tagja azért megmártózott benne - a szél kellemes... szóval nem is ragozom tovább.
Végre volt időnk rá, hogy bemenjünk a Casa Batlló-ba , ez a kedvenc Gaudí házam. Belülről is nagyon-nagyon csodás! Milyen jó is lenne, ha lehetne ilyenekben gondolkodni itthon is... Annyira tetszett mindkettőnknek a lépcsőfeljáró (csigalépcsős, mézeskalácsház) itthon erre mindenki azt mondja, hogy nem lehet megcsinálni, mert nem szabványos... de könyörgök az eredetiség hol marad?...
Voltunk a Montjuic hegyen, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra és a tengerre és egy egészen furcsán közlekedő libegővel jöttünk le róla..., merthogy útközben bevesz egy kilencven fokos kanyart... igazán izgalmas volt!
Aztán voltunk még egy antikpiacon is... ez a program nem volt sikeres, mert egyrészt nem volt sok időnk, mert Maci kezdett éhes lenni, másrászt meg anya elkezdett aggódni, hogy a sok ember között a kisfiam nincs biztonságba.
Meg két éjszakát egy Barcelonai agglomerációs kis faluban San Cugat-ban töltöttünk... ez egy kedves kis aranyos hely, ahova főleg fiatal kisgyermekes családok költöznek, úgyhogy rengeteg gyereket lehet mindenhol látni és sok üzlet specializálódott rájuk!
Aztán L. dolgozott egy kicsit, aztán sajnos indultunk is haza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése