Múzeum

Szóval tegnap a kisfiú életében először múzeumban járt (na inkább úgy mondanám, hogy mióta megszületett), és rögtön a Nemzeti Múzeummal kezdtük. Mert a héten még nyitva van a Szkíta aranykincsek című kiállítás, amit nagyon szerettünk volna megnézni. A csillagok szerencsés együttállásának és egykét véletlennek köszönhetően L. tegnap kora délután ért haza és rögtön ki is ragadott minket a megszokott tespedésünkből és elcipelt minket a kiállításra, az én heves ellenkezésem ellenére (ne menjünk oda, hogy fogom megetetni ott a gyermeket...). Nagyon jó, hogy ilyen erőszakos tud lenni, mert nagyon megérte megnézni. A kiállítás nem áll túl sok teremből, de rengeteg információt tartalmaz, ókori leírásokkal együtt. Úgyhogy a végén így is úgy érzi magát az ember, mintha kicsavarták volna. Viszont a kincsek gyönyörűek... én valójában szkíta nő szeretnék lenni, olyan szépséges ékszereik és ruhadíszek voltak! Ajánlom mindenkinek, hogyha a héten még van ideje, gyorsan szaladjon és nézze meg, nem fogja megbánni!

Barátok

Tegnap nagy vendégség volt nálunk, Maci nagyon élvezte. Eleinte csak vizsgálgatta a sok idegen embert (ugyanis a barátaim Maci születése óta most voltak itt először), aztán elkezdett mindenkivel ismerkedni, és persze mindenki elkezdett ismerkedni Zsomával. A kisfiú nagyon elemében volt, végig játszott, hagyta hogy emelgessék, fényképezzék.

Mivel ennyien foglalkoztak vele, így Anya is tudott kicsit beszélgetni a rég nem látott barátokkal, akik annyira rendesek voltak, hogy hoztak egy hadseregnek elegendő sütit, amiből jócskán fogyasztottunk (nehogymá esélyem legyen rá, hogy valamikor is visszanyerem a régi formám)

6 hónap

Uram Atyám! Hat hónap és tényleg annyi, a gyermekem már fél éves...

Rengeteg dolog történt velünk ez alatt az idő alatt! Egy egészen jól működő kis családdá váltunk. Mindannyian sokat változtunk, talán még fejlődtünk is (ebben Zsombor van az élen). Elképesztően élvezzük az új helyzetet, néha kétségbe esünk (legalábbis én), aztán ismét talpra állunk és együtt küzdünk tovább!

Az elmúlt egy hónap alatt ismét nem hízott egy grammot sem a fiacskám, viszont egy fél centit még így is nőtt. Engem természetesen ez még akkor is aggaszt, ha a doktor néni azt mondta, hogy örüljünk neki hogy nem fogyott, mert az öt fog növesztése elég megviselő és korábban meg elég nagyot nőtt..

Már elkezdtük a hozzátáplálást is... Minden újdonság megkóstolásakor meg tudnám zabálni Zsoma Macit. Ugyanis az első falatokat iszonyatos fintorgások közepette küzdi le, és a második kanál után megálljt parancsol. Így volt ez az almánál is, amiből ma már nem tudom elég gyorsan a szájába nyomni a falatokat és egy egész almát is elnyammog, és a krumpli kapcsán is ez történt, bár abból még mindig csak kicsi adagnál tartunk. Az ebéd utáni és az uzsonnás szoptatás között szoktam neki adni az újdonságot, a következő a cseresznye lesz... A tízórai előtt pedig egyenlőre almát kap, mert azt tervezem először kiváltani, majd az almát keverem a krumplival talán így jól is lakik majd tőle... és remélem, hogy így ismét hízásnak fog indulni a nagyfiú!

A kúszásból lassan mászás lesz, még a kezét néha elfelejti használni és ilyenkor abban orra bukik, de egyre gyorsabban jut el mindenhova és most már a küszöb sem jelent akadályt. Ismét nézegeti a kezét, fura mozdulatokat csinál vele közben, szerintem most fedezi fel hogy valójában ő irányítja. A lábát szokta a szájába húzkodni, evés közben pedig a zoknit húzza le a lábáról. A játékai egyre kevésbé érdeklik viszont minden ami nem játék az nagyon le tudja kötni. Megtanulta a kisautót kipiszkálni a játszószönyegből. Rengeteg mindent mond, leginkább a edeedeede, hebebebe, gu, és a kiabálások vannak napirenden... A gát már csak nagyon ritkán mondja...

A nagykádban fürdetjük, amit nagyon élvez: csak kicsi vizet engedünk és hason tesszük bele a gyermeket, játékokat is kap és a nagy kádban jól tud kúszni utánuk, ha elfárad megpróbálja letenni a fejét. A masszírozást egyre kevésbé hagyja, mert nem tud egy helyben megmaradni huzamosabb ideig, de már hason fekve is tudom a lábát masszírozni és egykét dalocska hatására azért hajlandó felém fordulni. Esti szoptatáskor rendszeresen elalszik és utána reggelig húzza is a lóbőrt. Délelőtt még akár többször is alszik, de délután már csak keveset..

Az öltözés és pelenkázás nagyon rossz dolog! Nagyon utálja ha főzök, még ha addig jól el is játszott, amikor elkezdek valamit sütni biztos hogy elkezd sírni, nehogy be tudjam már nyugodtan fejezni.

Reggeli idill

Kincsesláda

Apa kincsesládájának lassan minden egyes szögét megnyalogatta a kisfiú lassan, a saját külön bejáratú kincsesládáját azonban még mindig nem fedezte fel. Pedig már belepakoltam egy-két használati dolgot is, hátha akkor érdekesebb lesz de nem ilyen egyszerű átverni az énfiamat!

Annyit ügyesedet mostanában, hogy arról órákat tudnék mesélni, de inkább csak egy példa. A játszószőnyegből ki lehet szedni két kis autót, ezeket már nagyon ügyesen ki tudja piszkálni az újával és utána amint látható egy egész puzzle darabot sikerült kiszakítani a szőnyegből.

Hosszú hétvége

A terv az volt, hogy elutazunk pár napra pihenni.... aztán mégis inkább maradtunk kicsi otthonunkban...

Pénteken Anya nap volt, azaz a szoptatási időn kívül azt csináltam amit csak akartam! Ez nagyon szupi volt, aludtam, olvastam, puzzle-t raktam és tervezgettük, hogy mit is fogunk csinálni a hétvégén...

Szombat:

Reggel elmentünk megnézni, hogy milyen is a babaúszás... azonban csak annyira emlékezet L. hogy fél valamikor van... így fél tízre oda is mentünk. Természetesen nem akkor volt, hanem egy órával hamarabb. Úgyhogy ezt a programot inkább áttettük jövő hétre. Így azonban elmentünk bevásárolni (micsoda csodás program), és végre vettünk játéktartó dobozt :)) Sőt Zsoma is kapott kincses ládát, mert nagyon tetszik neki az apjáé, aki nem adta neki a sajátját, inkább vettünk neki egy sajátot.

Aztán keresztelőre mentünk, kis barátját Dominikot keresztelték (szerettem volna jó sok fényképet feltenni ebbe a postba, de sajnos a fényképező gép szombaton az itthon maradást program mellett döntött) kis eltévedéssel együtt sem sikerült elkésnünk...

Majd innen egyenesen az én barátnőimmel és azok kedves családjával találkoztunk, majd ezek után még a keresztelő utáni partira is benéztünk, hogy átadjuk az ajándékunkat és gratuláljunk mindenkinek.

Utána alig bírtunk felmászni az utcánkba is... És hogy biztos jól kialudjuk magunkat a front miatt Zsoma már 4-kor fent volt és szegény nagyon el volt keseredve. A cici egyáltalán nem kellett neki és csak olyankor nyugodott meg amikor elaludt egy-egy fél órára. Aztán olyan nyolc körül mikor újra ébredezett odabújtam mellé és sikerült megetetnem és után egy hatalmasat aludt. Majd elindultunk kirándulni, Nagyapóstól. Maci az út nagy részét alvással töltötte a babakocsiban, amit pedig szigorúan csak a Nagyapó tolhatott. A kirándulás inkább érdekes volt mint jó, de végre sok év után ismét ültem a fogaskerekűn.

Vajon Mit Csinál?

Na igen, mivel hónapok óta nem sikerült eljutnom az IKEA-ba, hogy a játékoknak vegyek egy tárolódobozt, az ideiglenes megoldás látszik a képen.

Hosszas munka után sikerült felborítani a dobozt, majd egyszercsak eltűnt benne, és egy idő után az alábbi elégedett képpel bújt elő:

Céges Hétvége

Bizony szombat és vasárnap céges hétvégén voltunk, hogy együtt legyünk, meg hogy én se maradjak ki teljesen a történtekből. Igaz az estékben nem nagyon vettem részt, pedig az izgalmas és érdekes dolog olyankor történnek, de napközben én is belehallgattam a végeláthatatlannak tűnő előadásokba és még a játékok egy igen pici részébe is be tudtam kapcsolódni.

A képválogatás nem teljes, csak egy kis izelítő, hogy milyen is amikor sok ember sok helyről egy pár napig együttműködik, amolyan tettes módra:

Ennek kapcsán kicsit elgondolkodtatott az a felvetés, hogy nekünk milyen könnyű is, hiszen mindenhova együtt megyünk. Azért ez leginkább csak a látszat, hiszen mindkettőnk részéről sok szervezést, esetenként lemondást jelent az, hogy együtt utazzunk. Ha lenne egy-egy 'normális' munkahelyünk akkor a munkaidő letelte után, mind a ketten fognánk magunkat hazamennénk és csak egymásnak, a családnak és a barátoknak élnénk. Így azonban ha hazaérünk sokszor még azon dolgozunk hogy hogyan lehetne jobb minden. A barátok helyett néha a cégtársakat választjuk és próbálunk emberi kapcsolatokat építeni, hogy ez a hely egy kicsit több legyen a megszokott munkahelynél. Megmondom nem könnyű, sőt sokszor iszonyú fárasztó... de ezt L-el együtt kaptam, és én így szeretem. Az igazán fontos és jó barátok örülnek ennek. Ez azt is jelenti, hogy talán jobban felveszem a cégből érkező kritikákat, megjegyzéseket. Vagy legalábbis többet gondolkodom, gondokodunk rajta mint máson, próbálunk megoldást találni, vagy elfogadni a megváltoztathatlant és a szerint tovább menni...

Végre

Vasárnapi megérkezésünk után mára sikerült túllenem az itthon uralkodó káoszon és szennyeshalmon. Belátom, hogy ez a tempó nem éppen hozzámméltó, de a gyermekem igen erőteljesen abba a korszakába lépett, hogy az élet csak akkor szép ha 10 cm-nél nem megyek messzebbre. Természetesen ez nagyon hízelgő és kedves... de vannak hátrányai... persze azokkal próbálok nem foglalkozni...

Csíkszeredai tartózkodásom óta nem írtam.... Utunk onnan Gyimesen keresztül Nagykárolyba vezetett, ahol egy kisebb konferencián vettünk rész. Szóval a gyermek igazán korán kezdi a konferenciázást:

Ismerkedés

Tegnap délután ismerkedni mentünk Zsomával.

Maci az első pillanattól beilleszkedett a társaságba, mondjuk nem volt nehéz neki: három játszó fiú közé került ugyanis. A legkisebbik hamar a példaképévé lett... A három fiú anyukáját is megkedvelte, mint azt a kép is mutatja. Persze nem volt nehéz hiszen folyamatosan újabb és újabb rágható játékokat adott a kezébe, majd a végén a képen látható kosarat tette elé, ami telis teli volt autókkal. Zsománk bőség zavarában szenvedett, megfogott egy autót felemelte, majd visszadobta és gyorsan egy újabb után kapott. Majd mikor ezt megunta akkor elkezdte a kosárból kifelé dobálni őket, mint azt az alsó kép mutatja.


Vicces volt, először tapasztalni, hogy hogyan is beszélget két felnőtt sok gyermekkel körülvéve. Encóka az Anyuka, minden elismerésemet és tiszteletemet kivívta, hogy összességében négy fiú ember életét képes igazgatni és közben még van ereje és enregiája más dolgokra.

Szóval a friss ismeretség ellenére nagyon bellopta magát a család a szívembe. A gyerekek csodálatosak és kedvesek, és egyáltalán nem zavarta őket, hogy egy pár órára megzavartuk a megszokott napi dolgokat. Zsomával nagyon jól éreztük magunkat és remélem még máskor is tudunk majd találkozni... és beszélgetni kicsit bővebben.
Az ismeretség még nagyon új keletű egy barátunktól kaptam meg az email címét, de azt hiszem végül is ő írt először. (ez akkor volt, amikor azon aggonizáltam, hogy mi is kell a fiamnak, és hogy mit kell vele majd csinálni) Aztán kiderült, hogy ő is ír blogot, amit azóta rendszeresen olvasok, közben én is elkezdtem a miénket, amit ő is elkezdett olvasni. Aztán most kiderült, hogy nem is L. barátjátcégtársát ismeri, hanem az ő férje urától származik az ismertség... de ez mind kezd túl bonyolult lenni....

Ismét Úton

Ezútal kelet felé vettük az irányt és délutánra megérkeztünk egyik szeretett városomba Ide:

Csíkszereda, amit nem a csodálatos házaiért szeretek, de életem családdá alakulásában van egy kisebb szerepe, a környéknek pedig nagyobb... na de ez egy másik történet!

Szokásunkhoz hűen hajnalban indultunk, hogy a városi dugókat ki tudjuk kerülni és normális időben érkezhessünk meg. A tervünk ezen a ponton bukott meg, mert L. hajnali két órakor még nem bírt felkelni, így egy másfél órával később indultunk! A dolgok Korondig egészen jól alakultak, itt azonban Macinak elege lett az autósülésből (ami szerintem teljesen érthető) és így az út vége elég izgalmasra sikeredett.

Az út végén barátok vártak minket, egy vendégszoba egy magas épület (van belőle egy pár) hatodik emeletén.

Utazásaink során én általában fényképen rögzítem az érdekesebb dolgokat, most nulla kép készült...(eddig azon dolgoztam, hogy szemléltessem az érdekes dolgokat egy kis videoval, de nem sikerült semmi érdemlegeset csinálnom, ezért feladtam marad csak a szöveg)

Én pedig most egyedül ücsörgök, L elvitte magával egy vacsorára a fiunkat....

Fürdés a NagyKádban

Amig tegnap én a barátnőimmal dumcsiztam, itthon nagy fürdés program volt... A Nagyapó és az Apa együtt a nagykádban egyedül fürösztötték a fiacskámat. Aki ezt nagyon élvezte, és még a kádban is megpróbált kúszni. Sőt azt is nagyon élvezte, hogy a kezéről egy kis fürdővizet tudott lenyelni. Bár szerintem a kép magáért beszél.

Végre tegnap kicsit én is feltőltödtem. Nagyon jó volt a csajszikkal dumálni... kiszakadni egy kicsit a mindennapi gyerekségből és a mellékelt képre hazaérni.

A tegnapi egy olyan istenesen jó nap volt. Hálálkodtam is érte rendesen...

Jó lett volna megállítani az időt... de ez nem sikerült ezért inkább imádok élni

Anyaság 2. - Kiakadva

Mostanában egy kicsit az árnyoldalaival is ismerkedem az anyaságnak. Persze mindenki mondta, hogy a szülés utáni depressziót nem lehet megúszni és hogy mikre figyeljek. Azonban azt hiszem esendőnek bizonyultam. Büszke voltam magamra, hogy engem ez nem ért utol, milyen ügyesen szerveztünk mi mindent, milyen szuper kis család lettünk. Mára már belátom, hogy azért ez így nem egészen igaz. Az elmúlt két hetem elég szörnyű volt.

Szerencsére a fiammal semmi gond, ő továbbra is édes aranyos és még az én rossz hangulataimat is jól kezeli mint az kiderült.

Velem azonban annál több adódik mostanában.

Nagyon fáradt voltam mostanság, gondolom ez érthető, ha azt vesszük, hogy rengeteget vagyunk Macival kettesben és most már abban a korban van, hogy nem viseli jól ha kimegyek a szobából. Így aztán az otthoni teendőket is csak nagyon lassan és nehézkesen tudom elvégezni. Az esti szoptatás után pedig hulla voltam mostanában és a fiammal együtt én is álomba zuhantam, aztán alig bírtam reggel felkelni, és ha éjjel kellett kelni, akkor aztán vége volt mindennek!

Nem tudom mások több gyerekkel hogyan képesek az életüket kordában tartani, de nekem az elmúlt napokban nagyon nem sikerült. - Azt pedig végkép nem tudom, hogy arra hogyan képesek, hogy lépést tartsanak a világgal. Nekünk néha arra sincs erőnk, hogy egymással beszélgessünk, pár napja fedeztük fel, hogy milyen ritkaság mostanában, ha egymással is tudunk egy kicsit beszélgetni, gondolatot cserélni. Hiszen én leginkább Zsomáról tudok beszélni, L. pedig egész nap dolgozik az ő fejében ilyen dolgok vannak. Én azt hiszem nehezen tudok kiszakadni a csöppség világából, neki pedig nehéz hogy visszatérjen hozzánk.

Mennyire csodás is volt azaz egy hónap amig itthonvoltunk hármasban... bárcsak mindig úgy lehetne minden...

Persze ez nem kívánság műsor, úgyhogy szépen lassan el kell kezdenünk megtanulni így is boldogulni! Most ott tartunk, hogy próbálunk napi rendszereseggél egymás világába bekerülni és visszatérni a mi kis mindent verbalizálós világunkba.

Anya játszik

Na igen, az itthon létnek is megvan a maga szépsége. A polc tetején hónapok óta porosodó puzzle lekerült és szépen lassan elkezdett kirakódni! Most éppen itt tartok...

Persze hamar nem fogok végezni vele, mert még mindig Zsombor köti le napjaim jó részét! De legalább egy kicsit újrakezdtem foglalkozni a hobbiaimmal is :)

Kúszás mászás

Körübelül másfél hete kezdett neki a kúszásnak, eleinte még csak az ágyon sikerült neki, mára már kicsi kommandós lett belőle, és mindenhova eljut a szobán belül.

4 fogacska

Na jó, ezt a bejegyzést két napja írom, de most már akkor is befejezem...

Szóval már hetek óta küd azzal, hogy a felső két fogát is kitolja, voltak átalvatlan éjszakák, nyűgösködés, nagy bukások, rengeteg nyál. Nap mint nap nézegettem, hogy hátha hátha esetleg végre valamelyik kijött.

Erre vasárnap észrevettem, hogy sutyiba alul növesztett egy harmadik fogat... Ja és tegnap az egyik felső is előbújt...

Így most már 4 fogunk van, ehhez meg már dukál a fogkefe, amit Amifiunk lelkesen rágicsál is, néha édesen fintorog hozzá.