Ennek kapcsán kicsit elgondolkodtatott az a felvetés, hogy nekünk milyen könnyű is, hiszen mindenhova együtt megyünk. Azért ez leginkább csak a látszat, hiszen mindkettőnk részéről sok szervezést, esetenként lemondást jelent az, hogy együtt utazzunk. Ha lenne egy-egy 'normális' munkahelyünk akkor a munkaidő letelte után, mind a ketten fognánk magunkat hazamennénk és csak egymásnak, a családnak és a barátoknak élnénk. Így azonban ha hazaérünk sokszor még azon dolgozunk hogy hogyan lehetne jobb minden. A barátok helyett néha a cégtársakat választjuk és próbálunk emberi kapcsolatokat építeni, hogy ez a hely egy kicsit több legyen a megszokott munkahelynél. Megmondom nem könnyű, sőt sokszor iszonyú fárasztó... de ezt L-el együtt kaptam, és én így szeretem. Az igazán fontos és jó barátok örülnek ennek. Ez azt is jelenti, hogy talán jobban felveszem a cégből érkező kritikákat, megjegyzéseket. Vagy legalábbis többet gondolkodom, gondokodunk rajta mint máson, próbálunk megoldást találni, vagy elfogadni a megváltoztathatlant és a szerint tovább menni...
Az életünk egy utazás! Ennek a blognak a születése pont egybeesik az enyémmel. Persze nem én hoztam létre, hanem az anyukám, Nóra. Azóta eltelt 16 év, és sok minden megváltozott. A Babamanó-blogból Útközben-blog lett, a Letenyei család ötfősre nőtt, és mostmár együtt írjuk tovább az életünket, ami egy utazás. Lea, Kolos, Zsombor, László és Nóra
2009. május 21., csütörtök
Céges Hétvége
Bizony szombat és vasárnap céges hétvégén voltunk, hogy együtt legyünk, meg hogy én se maradjak ki teljesen a történtekből. Igaz az estékben nem nagyon vettem részt, pedig az izgalmas és érdekes dolog olyankor történnek, de napközben én is belehallgattam a végeláthatatlannak tűnő előadásokba és még a játékok egy igen pici részébe is be tudtam kapcsolódni.
A képválogatás nem teljes, csak egy kis izelítő, hogy milyen is amikor sok ember sok helyről egy pár napig együttműködik, amolyan tettes módra:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése