2009. május 21., csütörtök

Végre

Vasárnapi megérkezésünk után mára sikerült túllenem az itthon uralkodó káoszon és szennyeshalmon. Belátom, hogy ez a tempó nem éppen hozzámméltó, de a gyermekem igen erőteljesen abba a korszakába lépett, hogy az élet csak akkor szép ha 10 cm-nél nem megyek messzebbre. Természetesen ez nagyon hízelgő és kedves... de vannak hátrányai... persze azokkal próbálok nem foglalkozni...

Csíkszeredai tartózkodásom óta nem írtam.... Utunk onnan Gyimesen keresztül Nagykárolyba vezetett, ahol egy kisebb konferencián vettünk rész. Szóval a gyermek igazán korán kezdi a konferenciázást:

Nincsenek megjegyzések: