Evés

Azt hiszem azt már említettem itt, hogy a kisfiam NAGYON szeret enni. Mostanában kicsit úgy érzem, hogy könnyebb lesz ruházni, mint etetni.

És minden rossz evő gyermek anyukájának rosszallását kiállva az én problémám igenis az, hogy ne egyen már az a gyerek olyan sokat. Mindig figyelnem kell, hogy mit és mennyit kapjon. Tudom, hogy fejlődik és kell neki az étel, de akkor is csak egy kicsi gyomra van. Nem szeretném túl terhelni és azt sem ha hirtelen meghízna az egyetlenem, már így is olyan kis pókhasa van. Néha szeretné megvizsgálni a kukisát, de nem látja a pocakjától.

Ha rajta múlna mindent megenne. Szóval állandóan keresem a tápláló sok vitamint tartalmazó és nem hizlalós ételeket. Rengeteg főzeléket eszünk, egyenlőre tejmentesen. Idáig egyetlen volt amit nem volt hajlandó megenni a sóska főzeléket, de az még szerintem is szörnyű volt tej nélkül. Utálja ha a levesben már csak a leve van meg. És nem tudsz neki annyit szedni hogy az elég legyen. Amikor kiviszem a tányért mérges és kiabál. Amint meglát egy gyümölcsöt, vagy valami étel félét kiabálja: mamamama és mutogat.

Szereti nagyon a gyümölcsöket, abból mindent szívesen eszik, zöldségekből is mindent megeszik, a húsból bármilyet és bármikor...

Az ebédet kb. 5 perc alatt nyomja be, a kenyérdarabokat nem merem a kezébe adni, mert egyszerre többet is betesz a szájába.

Az alsó képen az látszik, hogy ebéd után a szegény éhező gyermek még valakinek a tányérjából kikapta a csontot és jobb hijján azt nyalogatt vagy öt percig.

Eleinte a reggeli okozott komolyabb fejtörést, mert mit is lehet egy gyermeknek adni, ha a felvágottat és müzliket nem ehet. Nálunk a zabkása a menő valami gyümölccsel, de ezt egy kissé unalmasnak éreztem egy idő után, ezért elkezdtem csinálni mindenféle krémeket. Nagyon szeretjük a padlizsánkrémet, a csicseriborsósat, a lencséset. Valamint az utóbbi hetekben azt is megtanultam, hogy húskrémet hogyan lehet készíteni. Nagyon egyszerű és nagyon finom. Így aztán most már mindig tudok mit kenni a kenyérre.