Télapó

 Ez egy kicsit régebben volt, csak elrohant velem az idő! Szóval Kolos szülinapján este, szorgosan pucolta Zsombor a legnagyobb csizmáját. Aztán segített a Kolos csizmácskáját is letörölgetni. Gondosan elhelyezgettük őket az ablakban, aztán indultunk fürdeni.

Fürdés után általában mese és alvás. Kolos menetrendszerűen el is aludt az esti szopizást követően. Zsombor fenekében azonban a kis borsószemek beindultak. Sehogy sem tudott elaludni. Egészen éjfélig forgolódott az ágyikójában. 

Már komolyan kezdtem aggódni, hogy mikor tud majd a Mikulás hozzánk is bekopogtatni... Aztán valahogy csak elaludt, hogy pontosan mikor és hogy azt nem tudom, mert én már rég aludtam. 

Reggel úgy ébredt, hogy Anya álmomban hallottam egy csengettyűt, biztos a Télapóé volt. De ha nem esett a hó akkor biztos nem tudott eljönni.... Na ekkor elszaladt, hogy megnézze esett-e a hó. Csalódottan vette tudomásul, hogy nem esett a hó. Visszajött, hogy akkor a szegény Télapó biztos nem tudott eljutni hozzánk. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán újra elszaladt az ablakhoz, de ahhoz nem mert odamenni, ahova a cipőjét tette. 

Aztán együtt csak elvánszorogtunk ahhoz az ablakhoz is és csodák, csodájára valahogy elkecmeregett hozzánk is a Télapó. 

Az öröm nagyon-nagy volt.

Kolost ez az egész még teljesen hidegen hagyta, oda se nézett a cipője felé. :)

Zsombor viszonya a csokihoz: Télapó evés közben egyszer csak megkérdezte, hogy ez meg mi??? Mire mondtam, hogy csoki... ekkor elgondolkoztam....

Első szülinap

Szóval az első képen a tüdőgyulladásos szülinap látható! Nem volt túl vidám, de azért egy kis tortát akkor is megkostólgatott. 

Aztán a Mama pénteken jött, azt hiszem a különbség jól látható. Akkor már nagyon elemében volt nem nagyon lehetett megmondani, hogy korábban milyen beteg volt!

Aztán a nagy családi szülinapi party most vasárnap volt. Itt két unokatesóval együtt  közös szülinap volt. Úgyhogy összesen három tortát ehettünk és ehhez mérten voltak a különböző finomságok is! Itt Kolos már folyamatosan evett és szórakozott...

Szóval szerencsésen túl vagyunk ezen a fránya betegségen. Közben egyéves lett a nagyfiú! Az ajándékok még őt sem nagyon érdekelték. A második tortáját bőszen falta, a meggyeket szedegette és dobálta szana és szét!

A szülinapi torta tej és tojásmentes volt, mert ezeket még nem vezettük be, teljesen ugyanolyan volt mint Zsomboré korábban. A gyertyát nagyon élvezte fújogatni...

Tehát egy éves: jár, magyaráz folyton és egyre többet tud! Még nem mondd szavakat, de a mutató ujjával rámutat arra amit szeretne, és addig uzik és özik amíg meg nem értjük hogy mit is szeretne. Ha megkérjük valamire akkor azt általában megteszi, odahozza a cipőjét, elteszi a játékokat. Nagyon szeret Zsombor ceruzáival rajzolgatni: fog egy ceruzát meg papírt leül a földre és rajzolgat. Aztán kockákat teszi egymásra, lerombolja a tornyokat. Most már egyre jobban eljátszanak együtt, de leginkább egymás mellett! Már nem feltétlenül az kell neki ami Zsombor kezében van. Viszont mindenhova hűségesen követi őt, úgyhogy nem igaz, hogy a kettő két felé szalad!

Puszikat ad, nagyon édesen cuppantja őket, szoktuk fújogatni a hasát, mostanában azt játssza, hogy utána oda jön hozzánk és ő is megfújogat minket.

Már 7 foga van, ami nem valami sok, főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak a mi kajáink érdeklik. Szerencsére elmúlt a rosszul evős korszak. Szereti a gyümölcsöket, banánt és almát bármikor nagyon szívesen kóstolgat. A gabonás turmixokat is nagyon szereti. Most már kapja a tejtermékeket is úgyhogy egyre többet tudok adni neki a mi ételünkből. Ami nagy könnyebbség mert tényleg állandóan az kell neki amit Zsombor eszik. 

Elkezdte használni a kanalat. A ragadósabb kajákkal elég sikeres. Levest inkább ne említsük, ami meg darabos az repked. Viszont evés után bármeddig el tud játszani a tányérral és a kanállal. 

Inni még mindig nem iszik sokat. De legutóbb felfedeztem, hogy  a szénsavas vizet szívesen issza. Egészen pontosan az én alma fröccsömet itta nagyon nagy kedvvel. Pedig idáig semmilyen cukros, édes innivaló nem hatotta meg őkelmét!

Rengeteg mindent elles Zsombortól. Egy második gyereknek sok szempontól nagyon könnyű dolga van, hiszen látja mit csinál a nagyobb és ő is azt próbálgatja...

Az első sí óra

 Februárban szeretnénk elmenni síelni, természetesen ezt én találtam ki, mert attól tartok, hogy a Kolos örökölte tőlem az asztmára való hajlamot. Ezért szeretném ha egy kicsit fenn lennénk a hegyek között. Természetesen valami jó kis sípálya környékén, és hát gondoltam hátha akkor Zsombor is síelne szívesen.

Így aztán körüljártam a témát és arra jutottam, hogy jó lenne ha előtte itthon egy kicsit kipróbálnánk. Nehogy aztán ott kelljen napokig kinlódni, hogy legalább egy kicsit próbálja ki!

Na ekkor kezdtem sí iskolákat keresni, találtam is egy párat, természetesen a legközelebbit választottam...

Ma volt az első óra! Szerintem nagyon szuperek voltunk!!

Úgy indultunk, hogy ő nem fog elesni. Mondtam neki, hogy azért az első órán nem baj ha elesik és hogy az elég könnyen megy, főleg a műhavon. Ő erre azt felelte, én akkor sem fogok elesni..

ezt azért nem tartotta be. De arra elég hamar ráérzett, hogy hogyan kell lépegetni a síléccel. Aztán ügyesen feloldalazott a domb közepéig ahonnan aztán csúszás volt... Elsőre még le akart ülni, másodszorra meg hátra hajolt, aztán harmadszorra simán lecsúszott. Már a hóekézést is elkezdte tanulni :)

Kb. 45 perc után mondta, hogy most már nem megy vissza többet, úgyhogy haza jöttünk.

Én ezalatt a pálya szélén fagyoskodtam! Felöltöztem, de csak úgy ahogy mindennap szoktam, ha autóval megyünk valahova... 10 perc után rájöttem, hogy ez nem volt jó ötlet. 20 perc után úgy éreztem, hogy szétfagyok és alig vártam hogy vége legyen az órának. A 40. percnél elkezdtem gondolkozni, hogy én fogom mondani, hogy elsőre elég volt ennyi síelés. Aztán Zsombor megkegyelmezett Anyának!

Hazafelé azt autóban azt hajtogattam, hogy mennyire fázok, mire Zsombor mondta, hogy most már nem kell fáznom, mert az autóba meleg van és egyébként is mindjárt hazaérünk....

Tüdőgyulladás

Sokat törtük a fejünket, hogy mit kapjon Kolos az első születésnapjára, de végül nekünk is meglepetés lett, mert tüdőgyulladást kapott. 

Mint a legtöbb baj, ez is péntek délután történt. Volt némi előszele, el is mentünk csütörtökön doktor nénihez, aki megállapította, hogy valami szokásos vírusos nátha. Szerencsére nagyon jó orvosról van szó, aki megjegyezte, hogy a tüdeje kicsit gyanús, vigyük el holnap is. Másnap meghallgatta, és azt mondta, hogy ez ugyan vírus, de ő felír egy antibiotikumot, és azt adjuk, ha rosszabbra fordulna a helyzet, mert mégiscsak jobb, mint a kórház. Ez volt péntek este 6-7 óra felé, és innentől felgyorsultak az események. A következő 24 órát azzal töltöttük, hogy kiderítsük, micsoda legyen mennyivel rosszabb ahhoz, hogy antibiotikumot adjunk (amitől egyébként viszolyogtunk). Ehhez kb. 8 különböző orvost riasztottunk fel hétvégi/éjszakai nyugalmából, akik mind egymástól eltérő véleményen voltak, csak két dologban értettek egyet: 

- Hogy távolból nem lehet diagnosztizálni egy ilyen esetet, a gyereket látni kell 

- Ne vigyük a gyereket levegőre, maradjunk otthon

A kettőt egyszerre nehéz volt teljesíteni. 

A nyolcadik orvos (Budai Gyermekkórház, ügyelet) végül elmondta a tüdőgyulladás csecsemőkorban is észrevehető tüneteit, amiket Kolos addigra már kivétel nélkül mutatott is. Ezek a tünetek pedig a következők (azok figyelmébe, akik csak a praktikus tudás megszerzése végett olvassák a blogokat): 

1. Szapora légzés 

Kolos konkrétan úgy lélegzett, mint egy izgatott kiskutya, de annyira az izgatottság miatt, hanem mert nem volt tüdő kapacitása.

2. Tüdő hangok 

Sohasem tudtam, hogy mit kellene hallgatni a sztetoszkóppal, vagy ha a fülemet a gyermek hátára tapasztva hallgatnám a légzését. Most azonban nem kellett a fülemet sehová sem tapasztanom, mert ringatáskor Kolos tüdeje konkrétan olyan hangot hallatott, mintha egy vázát rázogatnék, amiben lötyög a víz. 

3. Köhögés 

Biztos ismerős neked az a hang, ha folyik az orrod, és kifújod, és olyan bugyogó hangja van. Na, Kolos köhögésének ilyen bugyogó orrfújás - hangja volt. Ilyent még nem hallottam. Nem hasonlított sem a száraz, sem a hurutos köhögésre. 

Szerencsére, ez a doktornő (talán mert fáradt is volt, éjjel volt) egyáltalán nem ijedt meg, ami minket is megnyugtatott. Azt mondta, hogy az antibiotikum, amit kaptunk, az pont erre (pl. tüdőgyulladásra) van kifejlesztve, és azt is lemondta, hogy mikor kell a gyereket kórházba vinni: 

ha mulya lesz és étvágytalan. 

Szerencsére, ez nem következett be. Bár Kolos vasárnap még csak félárbocon játszott és evett, mégsem tűnt egy kiégett rokkernek. Hétfőn (a szülinapján) már látható volt a javulás. 

Praktikus receptet is kaptunk, hogy mi kell a gyógyuláshoz:  

Folyadék, folyadék, folyadék, probiotikum, antibiotikum és vitaminok, főleg C. 

Meg pihenés és pozitív élmények kombinációja, pl. ideje, hogy bevezessük a csokit a táplálkozásába. 

Kedden a Mikulás hozott is neki egy egész kockát. 

Az én birodalmi lépegetőm

A születésnapomon tette meg az első lépéseket. Aztán egy darabig nem mutatta senkinek. A Zsombor születésnapja óta pedig már egész nagy távokat is képes megtenni! A legjobban úgy halad, ha valamiben kapaszkodik és azt cipeli. Lehet az egy lufi, táska, seprű, állat bármi.

Boldog Születésnap!

 Ez a nap is elérkezett és bármilyen hihetetlen is már három éves Zsombesz... Kicsit ettől én is cseppfolyós állapotba kerültem, dehát mégis csak én vagyok az anyukája.

 Az ünneplést már vasárnap elkezdtük, elmentünk a Vasúttörténeti Parkba. Zsombor egyedül a vonatozást élvezte és a terepasztalokon rohangáló vonatokat. A kiállított gőzmozdonyok nem nagyon hozták lázba, a játszótéren viszont szerintem még korlátlan ideig eljátszott volna! 

Aztán a nagy köszöntés reggel kezdődött, mivel már napok óta készültünk erre a napra reggel 6 óra után már azt sugdosta a fülembe, hogy süssük meg a tortát, természetesen az már a hűtőben pihent és várta a köszöntést. A szülinapos külön kérésére először az ég a gyertyát énekeltük és csak utána jött a szülinapi nóta! Aztán gyorsan meg kellett kóstolni a fincsi tortát és az ajándékok csak ezután érkezhettek. Azok is csak egyesével, mert mindegyiknek külön kellett örülni, a mesekönyvet gyorsan elolvasni, az ágytakarót kipróbálni, az orvosi táskával mindenki meggyógyítani. Majd a nagy áll leeséses fő-fő ajándék csak ezután érkezett: egy kiskonyha személyében. Sajnos nem filmeztem a meglepődést, de a dolog úgy zajlott, hogy át akart menni a másik szobába, útközben észrevett valami újdonságot, megtorpant, egy úúú... hagyta el a száját, majd csönd és vauuu.... azóta is itt főz naphosszat!

Aztán lévén hétfő apa el a dolgozóba, és mivel Nagyapó is ittivolt nálunk gyermek el az állatkerbe, Anya meg nagyüzemben nekilátott készülődni a délutáni bulira. Aztán fél nap munka után Apa is hazajött lakást díszíteni, aztán délután négy órától kezdődhetett a nagy játszás, jött a sok kis apró barát és szétszedték a szobát, jöttek további ajándékok, aminek lehetett nagyon örülni. Az unokatesóval nagyot játszani, Laci baráttal nagyot pakolni. Gyerekekkel gyertyát fújni, és csodálkozni, hogy mennyien vagyunk!!!

Azt hiszem ez a nap tényleg más volt mint a többi...

Kolos 11 hónapos

Rendesen elszalad a fejem fölött ez a 11 hónap! Sokáig nem jelentkeztem, mert nem vagyok valami nagy szervező és azt hiszem nem alkalmazkodom könnyen az új helyzethez. Mármint félre ne értsétek imádok kétgyerekes anyuka lenni, csak ez most egy kicsit kitölti a napom...

De a lényeg a porontyok nőnek, szépülnek és okosodnak. Kolos már 11 hónapos, ehhez 7800 gramm és 72 cm.

Továbbra is nagyon rendesen baba, a születésnapomon tette meg az első három lépését! Képzelhetitek mennyire örültem neki... Azóta szépen fejlesztgeti a járástudományát. Azért a leggyorsabban még négykézláb közlekedik, de gyakran próbál két lábon megközelíteni dolgokat!

A kis kezével egyre ügyesebb, most már a legkisebb koszmoszt is össze tudja szedni, hogy aztán betömködhesse a szájába.

Nagyon aranyosan elleste, hogy a mutató ujjával lehet mutogatni.

Azért egy öcsinek elég jó dolga van, mert mindent elles Zsombortól, már tudja, hogy a kisvonatokat a sínen kell tologatni, az autókat is tologatja és berreg is hozzá rendesen, a legokat is próbálgatja egymásba nyomni, kalapál a kalapáccsal szóval utánozz rendesen.

Minden állat vau-vau, iszonyú édesen mondja, az emberekre és babákra pedig bau-bau-t mond, ez gondolom a baba lesz!

Természetesen a legjobban a használati eszközöket szereti, azokkal bármennyi ideig képes eljátszani. Minél kevésbé játék szerű annál jobb. Imád autót vezetni, a legjobban az ablakot szereti lemosni...

Kolos igen nehezn kezdett enni. Eleinte leginkább semmit nem engedett a szájába, aztán egy-két gyümölccsel kivételt tett, úgyhogy ha elég ügyes voltam akkor már zöldségeket is be tudtam vezetni, meg husit. Aztán egy úgy egy hónapja rákapott az evésre. Azért továbbra is elég válogatós de iszonyú mennyiségeket képes magába dönteni, ha éppen a fogára valót találja... Leginkább a mi ennivalónkat enné meg, és rettenetesen meg tud sértődni, ha ő mást kap mint mi! Most már mindenféle gyümölcsöt szívesen eszik, gabonapehellyel, szereti a zabkását, zöldségek közül a répát, krumplit, zellert, karalábét, mindenféle husikat, a kenyér nagyon nagy kedvenc. A köles golyót meg szétdobálja, mert már tudja, hogy olyankor adom neki, amikor a többiek valami olyat esznek amiből ő még nem kaphat. Így a szülinapos időszakban elég nehéz a kedvére tenni, mert a torták nagyon érdeklik a fantáziáját.

Egyiptom

Na igen, ez is az elmaradásaim között van! Amikor már február végén az egész család tiszta beteg volt. Még Kolos is alig kapott levegőt! Na ekkor mondtam én is, hogy indulás, azaz csak mondtam volna... Mert amikor kiderült, hogy Kolos is nagyon beteg, na én akkor mondtam, hogy akkor mi nem utazunk. Menjen csak L., Zsomborral meg a Nagymamával. Mi Kolossal inkább itthon gyógyulnánk meg! Aztán néhány kisebb szerencsés félreértésnek köszönhetően (többek között a gép nem akkor indult, mint ahogy mi gondoltuk), mégis mindenki felszállt a gépre.
Természetesen én teljesen ki voltam, azonban szerencsésen odaértünk, ott jártunk orvosnál Kolossal, és persze mivel senki nem lett rosszabbul két nap alatt én is megnyugodtam. Addigra nagyjából mindenki meggyógyult a jó kis száraz meleg levegő mindenkivel csodát tett...

Két és fél évesen

Egy ilyen nagy legény élete már nem olyan egyszerű, kérem szépen! Most már minden babásságot kinőtt szinte, kivéve az anya ölébe mászást és cocózást (azaz a hajam tekergetése), de ezeket nem is szeretném, hogy túl hamar abbahagyja. Így is olyan nagy már.

Már 90 cm és 14 kiló. Nagyrészt vidám és akaratos...

Kívülállók szerint választékosan beszél, természetesen szerintem is, ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy nem vagyok elfogult egy cseppet sem! Az egyik kedvencem, hogy szinte mindent megköszön, mostanában ha leülünk enni és nem mondom, hogy jó étvágyat akkor ő mondja! Néha csak oda ül mellém és azt mondja: Anya, beszélgessünk valamiről... Aztán kb. naponta 1000-szer hallom és az miért! Próbálok értelmesen válaszolni a kérdéseire, persze néha elszakad a cérna, de azért nagyrészt magyarázok! Egyébként elképesztő milyen találékony tudok lenni...

 Nagyon szeret énekelni, általában gitárral és furulyával kíséri magát. Ha bele lendül egy teljes Ringató órát levezényel: kopog a gitár hátán, beinti a jobb aztán a bal oldalt, megtanítja a dalt...
Rengeteg dalt tud fejből...

Ritkán alszik, így elterülve, általában magzati pozícióba fordulva alszik, cumizva. Nappal már teljesen szobatiszta, már az éjszakák nagyrészén is tiszta marad a pelus, szóval most ezzel is kísérletezünk. Az teljesen változó hogy mennyit alszik, van, hogy este 9-től hajnali 6-ig, de van, hogy 8-ig is elalszik..., még tartjuk a délutáni alvást is!

 Már kezd egyedül öltözködni. Gatyát, zoknit, nadrágot már tud egyedül húzni, persze így az indulás további plusz húsz perc. A póló és az ing még nem megy annyira! Cipőt, szandált levenni már tökéletesen tud, a felvétellel is küzd, néha sikerül is neki! Önállóság terén nincs hiány: szeret maga fürdeni, fogat mosni, enni, inni, mesélni, autót vezetni, babakocsit tolni.

A névnapjára egy futóbiciklit kapott!! Eleinte tartottam tőle, hogy még korai neki, de nagyon ügyesen megtanult egyensúlyozni vele. Úgy általában szereti a kihívásokat.
Társaságban inkább visszahúzódó, eleinte csak ül és figyel. El kell telnie, egy bizonyos biztonsági időnek amíg felenged. Ez így van akkor is ha új terepre érkezünk, először csak mellettem játszik, aztán ha megszokta a helyet akkor megállíthatatlanná válik.

Természetesen nála is van dackorszak... Én nem is tudok olyan dolgot említeni, amin egy kétéves ne tudna hisztizni egyet!

Próbálom türelmesen kezelni ezeket a helyzeteket, de azért nekem is vannak határaim. A földre ugyan nem dobja magát, de olyat már csinált, hogy a villamoson a földre ült, jobb megoldást nem találva arra, hogy kimutassa elégedetlen az anyjával!

Szeret más gyerekekkel játszani, főleg nagyobbakkal. Azokat mindenhova követi és utánozza. Néha szokott úgy ülni, hogy a kezével megtámasztja az állát, megkérdeztem mit csinál, a válasz:
apa is így szokott autót vezetni...
Ja és imád velem főzni, keverni, aprítani nyalakodni, forralni, beleönteni, kiönteni. Kinevetni anyát ha valamit elront!
A takarítás még mindig a kedvenc játékok között szerepel...

Állatkerti Riadalom

 Tegnap jártunk az állatkertbe az unokatesókkal! Sok állatot nem láttunk, viszont a gyerekek nagyon jót játszottak. Mindketten biciklivel voltak, igaz Julisnak pedálos van, nekünk pedig futó, így aztán lehetett utánuk futkosni rendesen.

A riadalom abból adódott, hogy a bogarak megmászása közben Zsombor hátába elkezdett belemászni egy kullancs, amit valahogy sikerült kiszúrnom. Vagyis csak azt láttam, hogy van valami fekete a hátán, de persze nekem nem volt hajlandó megállni, így a Kriszti (Julis anyukája) közölte velem az örömteli hírt. Majd megkérdezte, hogy kiszedem-e?

Erre a kérdésre természetesen csak egy válasz létezik az IGEN. Szóval én aki még életében nem fogott kullancsot, abban sem vagyok biztos, hogy valaha volt-e bennem ilyen állat... nekiálltam, hogy gyorsan mielőtt befurakodhatna Zsombor hátába én ki is húzzam onnan. Az akció sikeres volt, természetesen én kiakadtam, Zsombort csak az zavarta, hogy meg kellett állni egy percre.... 

Aztán a nagy ijedelmemre, az autóban hazafelé mind a kettő sikeresen elaludt, úgyhogy kalandos volt bejutnom a házba, az eredmény az alsó képen látható!

Az első igazi seb

Nagy dolgok történnek nálunk! A húsvéti nagy játékok közepette, Zsombor elcsúszott a piros motorjával és felhorzsolta a térdét. Ez az első komolyabban vérző nagy sebe. Szegénykém nagyon sírt, annyira hogy aludt is egy hatalmasat a nagy riadalomra. Aztán mikor felébredt és meglátta a Julist már el is felejtette az egészet. Azonban ha eszébe jut a sebe, akkor nagyon fáj. A legrosszabb olyankor ha nadrágot veszünk mert az hozzáér és fáj, azért ezt nem veszem túl komolyan, mert már besebesedett, az meg köztudomásúlag nem fáj. Persze tudom ez az első, nyilván szokatlan még neki... Néha fürdés közben is eszébe jut, mert az első este a víz még csípte, most már ugyebár nem, de azért nagyon el tud keseredni, ha épp olyan passzban van.

Húsvét

Ilyenkor mi L. anyukájához a Balatonra szoktunk menni, azaz nem csak mi, de L. testvéréék is. Szóval ilyenkor összejön ott a család és egy kicsit együtt vagyunk. Az idén szombaton érkeztünk, szinte egyszerre az unokatesóékkal. A két kiscsikó, azonnal egymásra talált. Nagyon jókat játszottak egymással, szinte nem is igényeltek felügyeletet, csak arra kellett vigyázni, hogy csináljanak túl nagy butaságot. A lenti képen az látszik, hogy hogyan játszák azt, hogy ők Kolosok, azaz kicsi babák... Egy cumitartó volt csak, amin nem volt cumi egyáltalán, de ez őket egyáltalán nem zavarta :)

 Aztán vasárnap a csodálatos esős időben nekiálltak tojást keresni...

 Délután egy kis veszprémi állatkerti séta következett. Szerintem vasárnap délelőtt több csokit evett Zsombor mint egész eddigi életében. Aztán hétfőn indulhattak a fiúk locsolni. Zsombor megtanult az apjával egy verset, amit minden háznál közösen mondtak el!

Olvasnak a fiúk

Első barátság

 Na igen... szóval ez talán az én hibám, hogy nem vagyunk valami nagy társasági emberek. Mármint sokat utazunk, sok mindenkivel találkozunk, de kimondottan babás barátaink nincsenek. Vannak barátaink ahol természetesen szintén van gyermek. De azok vagy picit nagyobbak, vagy picit kisebbek. A játszótéri ismerkedésbe egyáltalán nem vagyok jó, de még a foglalkozásokon se nagyon tudok közel kerülni az anyukákhoz. Azért alakult egy kivétel... Sofi babával és anyukájával úgy körübelül a gyermekek 4 hónapos kora óta ismerjük egymást... Zsombor kezdte az ismerkedést jóga óra közben, aztán lassan én is...

 Azóta jó sok idő eltelt... meglátogattuk egymást egy párszor, de ez a múlt heti sikerült a legjobban. 

Sofi baba kézen fogva vezette Zsombort mindenhova, megmutogatott neki minden játékot. Valami elképesztő volt, hogy mi anyukák, csak néztünk és ők  teljes összhangban játszottak. A képeken az látszik, ahogy mászókásat játszanak, de játszottak orvosost, lementek a Sofi szobájába, ahol az ágyban egy dobozból pakolták ki a játékokat és elmondták egymásnak, hogy mi van a dobozban.

Majd együtt uzsonnáztak, aztán később vacsoráztak, szóval nagy buli volt!

Nagyon örültem, hogy így alakult, mert amikor 

 megérkeztünk aggódtam kicsit. Ugyanis Zsombor betelepedett az ölembe, aztán elindult a játékokhoz, de Sofi nem nagyon érdekelte. Aztán a végére meg már úgy feloldódott, hogy énekelgetett, mesélte a történeteit. Olyan jól összebarátkoztak, hogy Sofi még egy mesét is megmutatott neki a számítógépen.

Ennek a délutánnak a sikerén felbuzdulva, meg egy hirtelen ötlet hatására aztán tegnap délután Zsombort Sofi mamája autóba tette, elvitte hozzájuk, megebédeltette, és csodák csodájára Zsombor ott aludt délután. A két kis pöttöm egymás mellett alukált. Aztán ébredésre már én és Kolos is csatlakoztunk hozzájuk, mert ismerem én a kisfiamat. Neki mindig az ébredések a nehéz időszakok, akkor csak anyajó! 

Testvérek

Na igen, ilyen nálunk az idill... Zsombor szerintem (egy egyáltalán nem elfogult anyuka szemszögéből) teljesen édes és ideális testvér. Itt éppen odafeküdt Kolos mellé, hogy megmutassa neki hogy kell kinyomnia magát!

Egyébként ha játszunk, akkor mindig magunk mellé tesszük, aztán Zsombor néha visz neki játékot megmutatni. Ha elkezd sírni, akkor megsimogatja, énekel neki. (nekem személy szerint ez a kedvencem)

És most már el sem tudja nélküle képzelni a családunkat. 

Ha valaki számára idegen kezében túl sokat van Kolos, akkor elkezd félni, és szól, hogy menjünk és lehetőleg az öcsit se hagyjuk ott. Ha valahova megyünk, akkor meg megszokta kérdezni, hogy visszük-e magunkkal Kolost is! Nagyon rendes és Kedves testvér lett belőle...

Mamánál

Ez sem tegnap történt, hanem kb. 2 hete.... Végre szép idő elé néztünk és elmentünk anyukámhoz, hogy megnézzük milyen lett a kis házikójuk. Azonban akkora szél volt, hogy a kertet csak nagyon röviden nézegettük, viszont belülről nagyon tüzetesen átvizsgáltuk:

Álló Kutya

Kb. 4 hónapos kora óta járunk jógázni Zsomborral. Eleinte főleg a masszázson volt a hangsúly, aztán leginkább a játékon. Aztán egy idő után elkezdte ő is csinálni. Eleinte csak itthon, aztán már a jógaórán is. Még amikor iciri-piciri volt, vettem neki egy képeskönyvet: Verses Képes Gyerekjóga, otthon néha előveszi és ahogy lapozza végig csinálja az összes gyakorlatot. Mostanában meg azt mondja, hogy menjünk már a Riához... (aki tartja a jógát)

Délután Néha

Sikerül egyszerre aludniuk! Ilyenkor általában egy ágyban alszanak el, és most már merem őket egymás mellett hagyni, mert mint az alábbi kép is mutatja, Zsombor nem fekszik rá Kolosra. Ellenben Kolos nagyon jól ki tudja túrni a bátyust.

Betegen II.

És miután egy hétig úgy, tűnt egészséges a család minden kezdődött előröl, csak még rosszabbul.

Miután hazaértünk Nyíregyházáról Zsombor azzal kezdte, hogy lázas lett... két napig vártunk, hogy majd javul, a láz hol elmúlt, hol visszajött. Így aztán már pénteken bevetettem a háziorvos által ajánlott 3 napos nurofen kúrát! 

Egyébként mikor kedden, vagy szerdán voltunk az orvosnál, azt mondta, hogy semmi komoly nincs! Ehhez képest a láz nem akart elmúlni. Sebaj végül is  a Nurofen  kúra segített. Utána már 'csak az orra folyt', majd amikor ez is alább hagyott, akkor elkezdett csúnyán köhögni! Egyébként ennek a betegség hullámnak köszönhetően, már tökéletesen ki tudja fújni az orrát..., persze nem zavart volna ha nem tud rendesen orrot fújni, de egészségesek maradunk. Na de most már mindegy...

Természetesen az én torkom is bedurrant újra, folyt az orrom, csak éppen lázas nem voltam. Én persze semmit nem szedhetek, szóval 3-szoros adag c-vitaminnal és homeopatias bogyókkal próbáltam magam helyre rázni. Mondjuk nem sok sikerrel, mert csak egyre rosszabbul lettem. Egészen addig amíg végül Kolost is sikerült úgy megfertőzni, hogy a légzése olyan jó kis Dart Vader-es lett, szegény napi 3-szor orrporszívóztam, kapta a vitamint, és mellette a bacikat tőlem.

L-nek meg megmarad egy olyan kellemes tüdőbeteges köhögése, ami mondjuk fél óránként tört rá és tartott kb. 5 percig. 

Na ekkor, érezte úgy L., hogy ő már amúgy is azt mondja egy hónapja hogy menjünk el melegebb égtájak felé, akkor ezt most meg is valósítjuk! Elbattyogott egy utazási irodába, kinézte hol van jó idő, mi a legolcsóbb és azzal állított haza, hogy 1 hét múlva indulunk is Egyiptomba. Na én ettől totál kiakadtam, hogy egy ilyen pici babát más klímába vinni, mikor ráadásul beteg is... bla, bla, bla.... Persze a csatát elvesztettem, igaz nem egy hét múlva, de kettő múlva már a repülőn ültünk, egy már majdnem teljesen gyógyult Zsomborral, egy hörgő Kolossal, egy Anyával akinek ismét elkezdett fájni a torka, és a köhögő Apával.... a továbbiakról már készítem a videót!

4 hónaposan

Méretek:

64 cm, és 6400 gramm

Nagyon aranyos mostanában, már egészen biztosan tartja egészen hosszú ideig a fejét. Ami azt jelenti, hogy néha, mikor a kezemben van egyszer csak elengedi magát és már dől is hátra. Úgyhogy mostanában igazán kell figyelni mikor kézben van. 

Már nagyon szépen felnyomja magát a kezével. Azt azért nem mondom, hogy szeret hason lenni, de mondjuk ha Zsombor ott játszik előtte, akkor szívesen elnézi őt hason. 

Olyan kis ügyes, megfogja  a játékait és természetesen azonnal tömi őket be a szájába. Én azt nem nagyon látom, hogy nézegetné őket, az sokkal jobban érdekli őt, hogy megkóstoljon mindent. Szóval ha egyszer megkaparint valamit akkor az a száj felé indul rögtön. Hason persze nézelődik, de úgy meg nem nagyon nyúl még a dolgok után. Annyira aranyos baba, 7-én reggel mondtam L.-nek, hogy lassan most már megfordulhatna magától ez a gyermek, mert aztán még aggódni fogok, hogy nincs-e valami baj. Majd kb. 5 perc múlva megyek be és az eredetileg hason nézelődő Kolosom, már a hátán nézelődött. :))) Aztán ugyanezt megcsinálta később a jógaórán is. Majd másnap a hátáról a hasára fordult, bár az nem volt szándékos. Csak a csörgőjét akarta megkaparintani és ehhez oldalra kellett fordulni, majd mikor megszerezte megpróbálta betömködni a szájába és e művelet közben lendült át a hasára. Amit utána nagyon sérelmezett, és hangos kiabálással adta tudtomra, hogy ő ezt nem akarta. Na azóta nem láttam tőle a megfordulást, semelyik irányba sem. Igaz az is zavarja, hogy ha sikerül átfordulnia, a kezét még nem tudja kihúzni maga alól!

Azért én minden nap tornáztatom kicsit, hogy nehogy elfelejtse az átfordulást. :)

Továbbra is alszik éjszakánként. Bár mostanában többször volt olyan, hogy ő is felébredt hajnali 2-3 között. Egy kis éjjeli szopizással azonban mindig vissza is aludt. Szépen szopizik, bár mondjuk nála egy evés nem tart tovább 15 percnél. Néha van, hogy fél órát is eszik, de általában az első nagy menet után már nem is kér többet. Egy ideig próbálgattam, hogy böfiztetés után még visszateszem, ha nem kért már akkor áttettem a másik mellemre, hátha az a baj, hogy már nem jön annyira belőle, de általában már egyáltalán nem kér. Nagyon édes, amikor elengedi a cicit és a szája még tele van tejjel, amit aztán szépen lassan kifolyat a szája szélén :), na ilyenkor sejtem hogy már nem kér többet. Igény szerint szoptatom, de általában 5-ször eszik egy nap, aztán néha ez lehet hat is. Most már nem nő olyan nagyokat egy-egy hónap alatt, ami azért számomra nem olyan nagy baj, mert ruhástól, pelenkástól már így is több mint hat és fél kiló. 

A késő délutánok még mindig nehéz időszakok számára, olyankor jóval nyűgösebb és kiszámíthatatlanabb. Sokszor nyávog, ha felveszem se biztos hogy jó, aztán van hogy elalszik és akkor meg nem lehet letenni, mert arra felébred. Aztán ha egyszer eljutunk a fürdetésig akkor már rendbe jön minden.

A körmét még mindig nagyon nehéz vágni, mert nem tudom neki alvás közben, ugyanis arra felébred. Általában valamelyik evés után szoktam próbálkozni vele. A legjobban olyankor megy ha közben nem segít Zsombor, de néha még ő is segít nekem :))

Kolosnál a széklet nem várható minden nap. Amivel néha igazán kiakaszt, mert mondjuk négy nap után azért már tudok frászba lenni. Ráadásul rájöttem, hogy azt se tudom mit kell olyankor a masszírozáson kívül csinálni. Szerencsémre eddig azért a negyedik nap után megkegyelmezett nekem mindig és jól telerakta a pelenkát. 

Egyre jobban a bátyus a sztár. Ha Zsombor bekerül a látóterébe akkor csak úgy csüng rajta. Minden mozdulatát lesi, természetesen az a legjobb ha Zsombor játszik vele. Ha sír és Zsombor felveszi (természetesen az én segítségemmel) akkor mindig abbamarad a sírás... Mondjuk azért olyan sokat nem halljuk sírni, hogy panaszkodhatnánk...

Szépen sorba

Ez már elég régen történt velünk, de mostanába hiába fotózok a blog számára, valahogy nem tudok eljutni a gép elé...

Nagyjából ekkor volt először szép idő, úgy látszik az elefántoknak is D vitamin hiányuk lett Nyíregyházán, így aztán eldobták magukat a cirógató márciusi napon.

3 hónaposan

Annyira rohan az idő, hogy most vettem észre hogy a 2 hónapos koráról nem is készítettem bejegyzést, és már mindjárt 4 hónapos lesz, úgyhogy gyorsan most felvázolom, hogy milyenek is vagyunk 3 hónaposan:

Méretek:

62 cm, 6200 gramm

Amint látjátok most már nagyokat tud nevetni, vigyorogni, sőt kacagni is képes. Engem nagyon sokat kényeztet a mosolyával, amihez nagyon kedves hangokat is tud produkálni. A hangjai közül a kedvencem az amikor morogva magyaráz!

Továbbra is olyan rendes baba, hogy éjjel alszik, cserébe viszont nappal a leghosszabb alvásideje 1 óra. Általában csak egy negyedóra, félórára szundikál el, aztán folytatja a nézelődést.

Minden érdekli nagyon. Már olyan ügyesen használja a kezeit. Mind a kettőt képes az arca elé emelni, aztán zsupsz betömi a szájába. Ha elég közel vannak a játékai, akkor valamit megragad közülük és már próbálja is a szájába landoltatni. Na, ez még nem mindig sikerül, néha szemen vágja magát, vagy fejbe, vagy arcon csapja saját magát. Egy pelenkát szoktam a feje alá tenni, ha leteszem, ezt nagyon ügyesen tudja mindenféle módokon begyűrögetni a szájába. Ezért mostanában úgy altatom, hogy a kezébe is teszek egy másik textil pelenkát és azzal tud babrálni, aztán ebbe belealszik, vagy éppen nem.

Enni már nagyjából csak 4 óránként eszik, aztán persze van hogy eltérünk ettől, szóval nincs valami katonás rend, a lényeg hogy növekedjen. 

Már képes a hátáról az oldalára fordulni, ezzel aztán meg is elégszik is ebből a pozícióból nézelődik vígan tovább. A fejét már nagyon szépen emeli, de még nem nyomja ki magát! Persze az is igaz, hogy hason lenni nagyon utál, csak kivételes alkalmakkor marad meg pár percnél tovább így. Szóval nem sok alkalma van kísérletezni. 

Nem igazán szeret a hordozóban lenni, vagyis csak úgy szereti, ha előrefelé fordítjuk és ő kedvére nézelődhet. Csak én attól rosszul vagyok, mert szerintem még kicsi hozzá, L. meg azt mondja, hogy nézzem meg mennyire élvezi, ez nem lehet rossz neki...  Mondjuk a babakocsiban se szeret lenni, csak ha mozog a kocsi. Szóval azt még nem tudom, hogy lesz, hogy Zsombor játszik a játszótéren én meg megyek körbe-körbe mert még alvás közben is képes felébredni ha egy bizonyos időn túl áll a kocsi.

A társaságot nagyon szereti, ha kihagynánk véletlen valamiből akkor azonnal hangosan jelzi, hogy ő is ott akar lenni!