Mióta megszületett, még nem is irtam semmi áradozósat róla! Egy kicsit most már muszáj...
Szóval azt hittem, hogy egy iciri-piciri újszülötet majd nem merek megfogni, szerencsére ez nem igy lett.
Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a mi kis fiúnk nem is olyan kicsi. Viszont órákig lehet nézegetni és hódolni előtte. Annyira aranyos arcokat vág miközben alszik... amikor pedig kinyitja a szemet akkor apa és anya elájul!
Ezek az első napok tényleg olyanok, hogy elmondani és megörökíteni sem lehet, mert hogy mesélhető el az a jelenet, amikor a szoptatás közben elalszik és ahogy apa átveszi büfiztetni a szája mosolyra húzodik és iszonyú kedves az egész kicsi gyermek... vagy azok a pillanatok amikor először kezdi szemügyre venni, hogy hova is hoztuk haza!!!
Egyébként meg úgy néz ki, hogy nagyon rendes gyermek... a kérdes most már csak az, hogy mennyire vagyunk képesek elrontani :) és milyen gyorsan!
2008. november 26., szerda
2008. november 23., vasárnap
Mérlegezés
A védőnőnk ránkbeszélt egy digitális mérleget, amin a mi kisfiunkat minden evés előtt és utána meg kellene mérni. Mert igy lehet jól követni, hogy mennyit eszik és ezzel párhuzamosan gyarapszik étkezésről étkezésre.
Ez egy nagyon okos mérleg, ami belekalkulálja a mérésbe, hogy a kisgyermek mozgolódik... gondolom ennek köszönhető, hogy van amikor evés előtt többet mutat mint utána! ( és azt azért érzem, hogy a semminél igenis több jutott az ő gyomrába is!)
Szóval jó játék ez, főleg hogy minden nap nagyjából kétszer kell átöltözni különböző okok miatt, és így két evés között a súlyveszteségünk akár 10 dkg is lehet! Nem tudom ki az aki sokáig képes lenne erre... én mindenesetre mától már csak egyszer vagyok hajlandó naponta méricskélni!
Ez egy nagyon okos mérleg, ami belekalkulálja a mérésbe, hogy a kisgyermek mozgolódik... gondolom ennek köszönhető, hogy van amikor evés előtt többet mutat mint utána! ( és azt azért érzem, hogy a semminél igenis több jutott az ő gyomrába is!)
Szóval jó játék ez, főleg hogy minden nap nagyjából kétszer kell átöltözni különböző okok miatt, és így két evés között a súlyveszteségünk akár 10 dkg is lehet! Nem tudom ki az aki sokáig képes lenne erre... én mindenesetre mától már csak egyszer vagyok hajlandó naponta méricskélni!
2008. november 21., péntek
Hazaérve
Na igen, a várva-várt pillanat.... együtt a család otthon...
Ez sem igazán úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Gondolatban olyan jó volt hazajönni L-hez és végre csak hármasban lenni. Az élet azonban másképp szervezi ezeket a dolgokat, mire hazaértünk elöntött a kétségbeesés, hogy mit is fogunk csinálni ezzel a gyönyörű csöppséggel itthon, és hogy biztosan éhen fog halni.
Ehhez az is hozzájárult, hogy a mi kis kimerült Macink hazaérkezésünk után 6 órán keresztül csak aludt, engem pedig halálra ilyesztettek a kórházban, hogy amig a mellem vérzik, nem adhatok Macinak anyatejet, abból a mellből. Én természetesen meg voltam győződve róla, hogy a másik termése nem lesz elég a nagyMacinak. Ezek után a kórházban kapott recepttel L. elment a patikába, hogy kiváltsa, persze nem volt az a fajta... igy amikor hazajött, kétségbeesésemben elmentem a gyógyszertárba és kértem egy hasonló összetételűt. (Most aztán egy hadseregnek elég tápszerünk van, mert a másikat már nem lehetett lemondani...) Hazafelé menet az utcánkban már éreztem, hogy nem ez volt életem legjobb ötlete, na de hát nem éheztethetem Macit!
Ekkor már éreztem, hogy a kétségbeesésem meghaladta a normálitás fokát, ugyhogy L-lel felhivattam a nővérét (aki háromgyermekes anya...), hogy jöjjenek át és segítsenek egy kicsit. Nem jöhettek azonnal, igy aztán kb. 10 percenként L-t azzal a kérdéssel örvendeztettem meg, hogy mikor jönnek már...? Ő elég jól viselte ezt és csak 50 percenként telefonált újra, hogy merre járnak!
Szerencsére felkészülten érkeztek és utána nézett a szoptatós dolognak... Hozott egy telefonszámot, ahol anyatejes táplálással kapcsolatban adnak tanácsot, pont aznap este. Felhivtuk őket és megnyugtattak, hogy Maci nem lesz vérmedve, ha szopizik mindkét mellemből. Ekkor már csak annyi volt hátra, hogy Macit is rávegyük a cici izére, de szakavatott segítséggel elég gyorsan ment. Persze a jóllakott Maci utána mély álomba merült és hajnalig hagyott minket.
A következő nap problémája a kaksi volt... de ezt is sikeresen átvészeltük..., a mai napé pedig az, hogy 2 óránként kel fel enni, és ez túl gyakori... Ja és kaptunk babamérleget is, hogy mérjük hogyan gyarapszik Zsombor, ami elég frusztráló, mert 2 óránként nem eszik valami hatalmasakat és ismét lehet aggódni, hogy éheztetem a gyerekem! Ördögi kör :))
Azért most már nyugodtabb vagyok, mert a védőnő és a gyermekorvos is csak dicsérő szavakat mondott! A gyermekorvos is megnyugtatott a szoptatással kapcsolatban, a probléma pedig azóta megszünt!
Ez sem igazán úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Gondolatban olyan jó volt hazajönni L-hez és végre csak hármasban lenni. Az élet azonban másképp szervezi ezeket a dolgokat, mire hazaértünk elöntött a kétségbeesés, hogy mit is fogunk csinálni ezzel a gyönyörű csöppséggel itthon, és hogy biztosan éhen fog halni.
Ehhez az is hozzájárult, hogy a mi kis kimerült Macink hazaérkezésünk után 6 órán keresztül csak aludt, engem pedig halálra ilyesztettek a kórházban, hogy amig a mellem vérzik, nem adhatok Macinak anyatejet, abból a mellből. Én természetesen meg voltam győződve róla, hogy a másik termése nem lesz elég a nagyMacinak. Ezek után a kórházban kapott recepttel L. elment a patikába, hogy kiváltsa, persze nem volt az a fajta... igy amikor hazajött, kétségbeesésemben elmentem a gyógyszertárba és kértem egy hasonló összetételűt. (Most aztán egy hadseregnek elég tápszerünk van, mert a másikat már nem lehetett lemondani...) Hazafelé menet az utcánkban már éreztem, hogy nem ez volt életem legjobb ötlete, na de hát nem éheztethetem Macit!
Ekkor már éreztem, hogy a kétségbeesésem meghaladta a normálitás fokát, ugyhogy L-lel felhivattam a nővérét (aki háromgyermekes anya...), hogy jöjjenek át és segítsenek egy kicsit. Nem jöhettek azonnal, igy aztán kb. 10 percenként L-t azzal a kérdéssel örvendeztettem meg, hogy mikor jönnek már...? Ő elég jól viselte ezt és csak 50 percenként telefonált újra, hogy merre járnak!
Szerencsére felkészülten érkeztek és utána nézett a szoptatós dolognak... Hozott egy telefonszámot, ahol anyatejes táplálással kapcsolatban adnak tanácsot, pont aznap este. Felhivtuk őket és megnyugtattak, hogy Maci nem lesz vérmedve, ha szopizik mindkét mellemből. Ekkor már csak annyi volt hátra, hogy Macit is rávegyük a cici izére, de szakavatott segítséggel elég gyorsan ment. Persze a jóllakott Maci utána mély álomba merült és hajnalig hagyott minket.
A következő nap problémája a kaksi volt... de ezt is sikeresen átvészeltük..., a mai napé pedig az, hogy 2 óránként kel fel enni, és ez túl gyakori... Ja és kaptunk babamérleget is, hogy mérjük hogyan gyarapszik Zsombor, ami elég frusztráló, mert 2 óránként nem eszik valami hatalmasakat és ismét lehet aggódni, hogy éheztetem a gyerekem! Ördögi kör :))
Azért most már nyugodtabb vagyok, mert a védőnő és a gyermekorvos is csak dicsérő szavakat mondott! A gyermekorvos is megnyugtatott a szoptatással kapcsolatban, a probléma pedig azóta megszünt!
Visszatekintés
Először is az én szülésem körül semmi sem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Mikor elkezdtem készülni a nagy eseményre úgy gondoltam, hogy nem szeretnék külső beavatkozásokat, az érzéstelenítés volt az egyetlen amiben nem volt határozott álláspontom.
Ehhez képest múlt hét szerdán, a pocaklakó macimnak a doktor bácsik péntekig adtak haladékot, hogy elinduljon a világ felé. Péntek hajnalig semmi különös jelét nem látuk, hogy beindult volna a szülés, így reggel 7-re csomagjainkkal együtt megérkeztünk a kórházba. Ahol aztán gyorsan történtek a dolgok... elindították a szülést, majd amikor már jöttek a fájások akkor kaptam érzéstelenítést és a végén 11 órai kemény munka után megszületett Zsombor fiunk. Rengeteget lehetne irni a szülés élményéről, azonban ami nekem nagy tanulság, hogy nem tudsz mindenre felkészülni és amire nem készülsz az lesz a legkeményebb küzdelem, de utána az egész csak egy halvány emlék marad!
Utólag nem bánom, hogy így alakult... mert az orvos nagyon tudta mit csinál. Így egy csodálatos élmény maradt bennem aminek a végén a kezembe kaptam azt a nem is olyan pici apróságot, aki nekem gyönyörű és imádom!
Mindenki rendben volt, ugyhogy 2 óra múlva már a csecsemőosztályon voltunk mind a ketten. Természetesen aludni nem tudtam egész éjjel... és alig vártam a hajnalt, hogy az esti megfigyelés után kezembe foghassam kisfiamat. A kórházi 72 óra szörnyű volt... minden csecsemős ápoló más információkat adott és mindenki ránk erőltetett valamit. Igy aztán akkora zavar volt bennem hétfőre.... hogy biztos voltam benne Macinknak semmi sem jó, amit csinálok neki.
Ehhez képest múlt hét szerdán, a pocaklakó macimnak a doktor bácsik péntekig adtak haladékot, hogy elinduljon a világ felé. Péntek hajnalig semmi különös jelét nem látuk, hogy beindult volna a szülés, így reggel 7-re csomagjainkkal együtt megérkeztünk a kórházba. Ahol aztán gyorsan történtek a dolgok... elindították a szülést, majd amikor már jöttek a fájások akkor kaptam érzéstelenítést és a végén 11 órai kemény munka után megszületett Zsombor fiunk. Rengeteget lehetne irni a szülés élményéről, azonban ami nekem nagy tanulság, hogy nem tudsz mindenre felkészülni és amire nem készülsz az lesz a legkeményebb küzdelem, de utána az egész csak egy halvány emlék marad!
Utólag nem bánom, hogy így alakult... mert az orvos nagyon tudta mit csinál. Így egy csodálatos élmény maradt bennem aminek a végén a kezembe kaptam azt a nem is olyan pici apróságot, aki nekem gyönyörű és imádom!
Mindenki rendben volt, ugyhogy 2 óra múlva már a csecsemőosztályon voltunk mind a ketten. Természetesen aludni nem tudtam egész éjjel... és alig vártam a hajnalt, hogy az esti megfigyelés után kezembe foghassam kisfiamat. A kórházi 72 óra szörnyű volt... minden csecsemős ápoló más információkat adott és mindenki ránk erőltetett valamit. Igy aztán akkora zavar volt bennem hétfőre.... hogy biztos voltam benne Macinknak semmi sem jó, amit csinálok neki.
2008. november 16., vasárnap
2008. november 12., szerda
Gondolatok
A hétvégi kalandok után, szinte minden nap egy küzdelem volt, legalábbis idegileg biztos... Igy aztán napközben is nagyon jókat tudok aludni. Azonban nem hiszem, hogy feltétlen ez volt az utolsó napokra minden vágyam!!
Mivel elég nagy a nyomás, ezért már tényleg nagyon várom, hogy elkezdődjön a folyamat. Bár a kórházban mindenki azt mondja, hogy biztos félek és ez gátolja a dolgot, és ezért nem akarom, hogy beindítsák a szülést.
Tényleg félek, mivel ez valami teljesen ismeretlen dolog, és mindenki másképp éli meg, és nyilván nem tudom elképzelni, hogy milyen is lesz, ami minden normális emberben félelmet vált ki, de már hetek óta csak erre készülök, és pozitív dolgokkal. Nem tudom elhinni, hogy én akadályozom a folyamatot!!
Mindenesetre most ismét kaptam 2 nap pihi időt... aztán majd pénteken folytatódik tovább...
Addig visszavonulok az ágyiba és várom, hogy maci nekiinduljon!!!
Mivel elég nagy a nyomás, ezért már tényleg nagyon várom, hogy elkezdődjön a folyamat. Bár a kórházban mindenki azt mondja, hogy biztos félek és ez gátolja a dolgot, és ezért nem akarom, hogy beindítsák a szülést.
Tényleg félek, mivel ez valami teljesen ismeretlen dolog, és mindenki másképp éli meg, és nyilván nem tudom elképzelni, hogy milyen is lesz, ami minden normális emberben félelmet vált ki, de már hetek óta csak erre készülök, és pozitív dolgokkal. Nem tudom elhinni, hogy én akadályozom a folyamatot!!
Mindenesetre most ismét kaptam 2 nap pihi időt... aztán majd pénteken folytatódik tovább...
Addig visszavonulok az ágyiba és várom, hogy maci nekiinduljon!!!
2008. november 10., hétfő
Izgalmak
A hétvége nyugalmasnak indult... sok pihenés, türelmes várakozás és miegyebek!
Vasárnap aztán kaptunk az izgalmakból: a kórházban a szülészorvos azt mondta, hogy ha szeretném akkor aznap szülhetünk is, mivel én még semmi jelét nem éreztem a szülésnek ezért inkább hazajöttünk, hogy mi türelmesen várunk inkább... aztán délután kaptunk egy telefont hogy mégis inkább menjünk vissza az orvoshoz aki szeretne megvizsgálni.
Mi jól viselkedő első gyermeküket váró szülők révén be is mentünk, aztán már haza sem akartak engedni. Azonban nekem még mindig nem voltak érezhető fájásaim, ezért renitens leendő szülőként hazajöttünk, hogy mi még akkor is ha a világ a fejünkre esik megvárnánk amig elindul az a szülés magától, és szülésbeindításra csak akkor vállalkoznék, ha a kicsi odabennt veszélyben van.
Lógó orral érkeztünk haza, és ilyen megpróbáltatások után az éjjel viharosra sikeredett számomra, hiszen azért én mégis csak egy eminens kismama lennék, aki betartja és el is fogadja az orvosi véleményt! Igy aztán gyötrődtem egész éjszaka, hogy lehet mégse kellett volna ellenkeznem és mi van, ha.... de mégcsak 2 nappal vagyok túl a kiírt időponton, egy kis időt adnék még a csöpségnek, hogy akkor kezdjen neki életének, amikor már kész rá. Természetesen ma reggel ismét jelentkeznem kellett a kórházban. Ahol mindent rendben találtak és kaptunk még egy-két napot, hogy türelmesen kivárjuk amig kismacink elindul kifelé
Egyébként vicces ez a babaszületés számláló, mióta elmúlt 7. elkezdett felfelé számolni.... pedig ez már a -3. nap és nem három nap múlva szülök....:)
Vasárnap aztán kaptunk az izgalmakból: a kórházban a szülészorvos azt mondta, hogy ha szeretném akkor aznap szülhetünk is, mivel én még semmi jelét nem éreztem a szülésnek ezért inkább hazajöttünk, hogy mi türelmesen várunk inkább... aztán délután kaptunk egy telefont hogy mégis inkább menjünk vissza az orvoshoz aki szeretne megvizsgálni.
Mi jól viselkedő első gyermeküket váró szülők révén be is mentünk, aztán már haza sem akartak engedni. Azonban nekem még mindig nem voltak érezhető fájásaim, ezért renitens leendő szülőként hazajöttünk, hogy mi még akkor is ha a világ a fejünkre esik megvárnánk amig elindul az a szülés magától, és szülésbeindításra csak akkor vállalkoznék, ha a kicsi odabennt veszélyben van.
Lógó orral érkeztünk haza, és ilyen megpróbáltatások után az éjjel viharosra sikeredett számomra, hiszen azért én mégis csak egy eminens kismama lennék, aki betartja és el is fogadja az orvosi véleményt! Igy aztán gyötrődtem egész éjszaka, hogy lehet mégse kellett volna ellenkeznem és mi van, ha.... de mégcsak 2 nappal vagyok túl a kiírt időponton, egy kis időt adnék még a csöpségnek, hogy akkor kezdjen neki életének, amikor már kész rá. Természetesen ma reggel ismét jelentkeznem kellett a kórházban. Ahol mindent rendben találtak és kaptunk még egy-két napot, hogy türelmesen kivárjuk amig kismacink elindul kifelé
Egyébként vicces ez a babaszületés számláló, mióta elmúlt 7. elkezdett felfelé számolni.... pedig ez már a -3. nap és nem három nap múlva szülök....:)
2008. november 7., péntek
Kritika
Tegnap este moziban jártunk hogy egy kicsit ellazuljunk. Ennek örömén én választhattam a filmet - aminek ugyebár nagyon örültem - bár a végeredmény katasztrófa volt. Szépen kinéztem 3-4 megnézésére alkalmas filmet, majd időpont alapján "A szerelem határai" című maradt fenn a rostán. Inkább nem ajánlom senkinek... egy költő viharos szerelmi életéről szól a II. világháború alatt:
http://www.est.hu/cikk/60718/a_szerelem_hatarai
Megnéztük, bár inkább szenvedtünk a film alatt, és ma már nem is tudom miért nem jöttünk ki. Unalmas, mint általában az európai filmek, én egyik szereplővel sem tudtam szimpátiát kialakítani amig tartott a film, és azóta sem... és igazából nem tudom jöttek át a költő lírai sorai sem. Nekem, azaz mondhatom, hogy nekünk nem tetszett!
Most már azt hiszem lassan elég nehéz lesz olyan kikapcsolódást találni amit felhőtlenül élvezni is tudok, de remélem a hétvégi programunk jobb lesz a tegnap estinél!
http://www.est.hu/cikk/60718/a_szerelem_hatarai
Megnéztük, bár inkább szenvedtünk a film alatt, és ma már nem is tudom miért nem jöttünk ki. Unalmas, mint általában az európai filmek, én egyik szereplővel sem tudtam szimpátiát kialakítani amig tartott a film, és azóta sem... és igazából nem tudom jöttek át a költő lírai sorai sem. Nekem, azaz mondhatom, hogy nekünk nem tetszett!
Most már azt hiszem lassan elég nehéz lesz olyan kikapcsolódást találni amit felhőtlenül élvezni is tudok, de remélem a hétvégi programunk jobb lesz a tegnap estinél!
2008. november 6., csütörtök
Várakozás
Az orvos által hivatalos időpontig már csak 1 nap van hátra, egyenlőre úgy néz ki, hogy semmi nem történik. Jó tudom, bármikor történhet valami, de még nem érzek semmi különös ráutaló dolgot! Ma éppen türelmes és nyugodt napom van, de ki tudja mi lesz holnap...
Az én általam hivatalosnak vélt időpont a jövő héten lesz valamikor, de mivel ezt a Doktor Urat nem veszi számításba, ezért szombaton már 9 órakor a kórházban kell lennem ctg vizsgálaton, majd vasárnap már 1/2 8-kor, amikor is megvizsgálja a magzatvizet, a babát és engem, aztán már végkép nem tudom mi lesz...
L. szerinti hivatalos időpont még késöbb van egy héttel, ugyhogy abba már bele se merek gondolni, mi lesz ha neki lesz igaza!
Az én általam hivatalosnak vélt időpont a jövő héten lesz valamikor, de mivel ezt a Doktor Urat nem veszi számításba, ezért szombaton már 9 órakor a kórházban kell lennem ctg vizsgálaton, majd vasárnap már 1/2 8-kor, amikor is megvizsgálja a magzatvizet, a babát és engem, aztán már végkép nem tudom mi lesz...
L. szerinti hivatalos időpont még késöbb van egy héttel, ugyhogy abba már bele se merek gondolni, mi lesz ha neki lesz igaza!
2008. november 5., szerda
Elkezdem
az első....
bejegyzés, ami megnehezíti, hogy mit is írjak ide. Főleg az életem során felmerülő eseményekkel találkozhattok majd itt, valamint a véleményemmel, gondolataimmal.
gyermekünk fogadására készülünk a napokban, nem meglepő módon ez köti le most a gondolataimat, így erről is írok majd gyakran! Nem tervezek kizárólagosan kismama blogot, de elkerülhetetlenül sokat fog a téma szerepelni.
Most leginkább a várakozás tölti ki az időmet. Várakozás mindig nehéz nekem, egy ideig elég jól viselem (mondjuk szerintem elég rövid ideig) aztán nyűgös leszek amig be nem következik amire várok. Most is igy vagyok vele, bár igaziból napról-napra változik az, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban:
Van, hogy azt kívánom legyek már túl rajta és végre legyünk már hárman, máskor meg inkább még egy kis időre vágyom, hátha azzal is jobban fel tudok készülni az előre nem látható új életünkre.
bejegyzés, ami megnehezíti, hogy mit is írjak ide. Főleg az életem során felmerülő eseményekkel találkozhattok majd itt, valamint a véleményemmel, gondolataimmal.
gyermekünk fogadására készülünk a napokban, nem meglepő módon ez köti le most a gondolataimat, így erről is írok majd gyakran! Nem tervezek kizárólagosan kismama blogot, de elkerülhetetlenül sokat fog a téma szerepelni.
Most leginkább a várakozás tölti ki az időmet. Várakozás mindig nehéz nekem, egy ideig elég jól viselem (mondjuk szerintem elég rövid ideig) aztán nyűgös leszek amig be nem következik amire várok. Most is igy vagyok vele, bár igaziból napról-napra változik az, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban:
Van, hogy azt kívánom legyek már túl rajta és végre legyünk már hárman, máskor meg inkább még egy kis időre vágyom, hátha azzal is jobban fel tudok készülni az előre nem látható új életünkre.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)