Na igen, a várva-várt pillanat.... együtt a család otthon...
Ez sem igazán úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Gondolatban olyan jó volt hazajönni L-hez és végre csak hármasban lenni. Az élet azonban másképp szervezi ezeket a dolgokat, mire hazaértünk elöntött a kétségbeesés, hogy mit is fogunk csinálni ezzel a gyönyörű csöppséggel itthon, és hogy biztosan éhen fog halni.
Ehhez az is hozzájárult, hogy a mi kis kimerült Macink hazaérkezésünk után 6 órán keresztül csak aludt, engem pedig halálra ilyesztettek a kórházban, hogy amig a mellem vérzik, nem adhatok Macinak anyatejet, abból a mellből. Én természetesen meg voltam győződve róla, hogy a másik termése nem lesz elég a nagyMacinak. Ezek után a kórházban kapott recepttel L. elment a patikába, hogy kiváltsa, persze nem volt az a fajta... igy amikor hazajött, kétségbeesésemben elmentem a gyógyszertárba és kértem egy hasonló összetételűt. (Most aztán egy hadseregnek elég tápszerünk van, mert a másikat már nem lehetett lemondani...) Hazafelé menet az utcánkban már éreztem, hogy nem ez volt életem legjobb ötlete, na de hát nem éheztethetem Macit!
Ekkor már éreztem, hogy a kétségbeesésem meghaladta a normálitás fokát, ugyhogy L-lel felhivattam a nővérét (aki háromgyermekes anya...), hogy jöjjenek át és segítsenek egy kicsit. Nem jöhettek azonnal, igy aztán kb. 10 percenként L-t azzal a kérdéssel örvendeztettem meg, hogy mikor jönnek már...? Ő elég jól viselte ezt és csak 50 percenként telefonált újra, hogy merre járnak!
Szerencsére felkészülten érkeztek és utána nézett a szoptatós dolognak... Hozott egy telefonszámot, ahol anyatejes táplálással kapcsolatban adnak tanácsot, pont aznap este. Felhivtuk őket és megnyugtattak, hogy Maci nem lesz vérmedve, ha szopizik mindkét mellemből. Ekkor már csak annyi volt hátra, hogy Macit is rávegyük a cici izére, de szakavatott segítséggel elég gyorsan ment. Persze a jóllakott Maci utána mély álomba merült és hajnalig hagyott minket.
A következő nap problémája a kaksi volt... de ezt is sikeresen átvészeltük..., a mai napé pedig az, hogy 2 óránként kel fel enni, és ez túl gyakori... Ja és kaptunk babamérleget is, hogy mérjük hogyan gyarapszik Zsombor, ami elég frusztráló, mert 2 óránként nem eszik valami hatalmasakat és ismét lehet aggódni, hogy éheztetem a gyerekem! Ördögi kör :))
Azért most már nyugodtabb vagyok, mert a védőnő és a gyermekorvos is csak dicsérő szavakat mondott! A gyermekorvos is megnyugtatott a szoptatással kapcsolatban, a probléma pedig azóta megszünt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése