A hétvége nyugalmasnak indult... sok pihenés, türelmes várakozás és miegyebek!
Vasárnap aztán kaptunk az izgalmakból: a kórházban a szülészorvos azt mondta, hogy ha szeretném akkor aznap szülhetünk is, mivel én még semmi jelét nem éreztem a szülésnek ezért inkább hazajöttünk, hogy mi türelmesen várunk inkább... aztán délután kaptunk egy telefont hogy mégis inkább menjünk vissza az orvoshoz aki szeretne megvizsgálni.
Mi jól viselkedő első gyermeküket váró szülők révén be is mentünk, aztán már haza sem akartak engedni. Azonban nekem még mindig nem voltak érezhető fájásaim, ezért renitens leendő szülőként hazajöttünk, hogy mi még akkor is ha a világ a fejünkre esik megvárnánk amig elindul az a szülés magától, és szülésbeindításra csak akkor vállalkoznék, ha a kicsi odabennt veszélyben van.
Lógó orral érkeztünk haza, és ilyen megpróbáltatások után az éjjel viharosra sikeredett számomra, hiszen azért én mégis csak egy eminens kismama lennék, aki betartja és el is fogadja az orvosi véleményt! Igy aztán gyötrődtem egész éjszaka, hogy lehet mégse kellett volna ellenkeznem és mi van, ha.... de mégcsak 2 nappal vagyok túl a kiírt időponton, egy kis időt adnék még a csöpségnek, hogy akkor kezdjen neki életének, amikor már kész rá. Természetesen ma reggel ismét jelentkeznem kellett a kórházban. Ahol mindent rendben találtak és kaptunk még egy-két napot, hogy türelmesen kivárjuk amig kismacink elindul kifelé
Egyébként vicces ez a babaszületés számláló, mióta elmúlt 7. elkezdett felfelé számolni.... pedig ez már a -3. nap és nem három nap múlva szülök....:)
1 megjegyzés:
Teljesen egyetértek a döntésetekkel, szerintem jól teszitek, ha inkább még vártok, ha minden rendben van eddig! Nekem ugye mindig azt mondják, hogy egy héttel el van maradva a baba, közben meg honnan tudják olyan biztosra, mikor fogant? Nem vagyunk gépek... A bába is azt mondja, hogy a babának nincs órája a méhben :)
Megjegyzés küldése