Mióta megszületett, még nem is irtam semmi áradozósat róla! Egy kicsit most már muszáj...
Szóval azt hittem, hogy egy iciri-piciri újszülötet majd nem merek megfogni, szerencsére ez nem igy lett.
Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a mi kis fiúnk nem is olyan kicsi. Viszont órákig lehet nézegetni és hódolni előtte. Annyira aranyos arcokat vág miközben alszik... amikor pedig kinyitja a szemet akkor apa és anya elájul!
Ezek az első napok tényleg olyanok, hogy elmondani és megörökíteni sem lehet, mert hogy mesélhető el az a jelenet, amikor a szoptatás közben elalszik és ahogy apa átveszi büfiztetni a szája mosolyra húzodik és iszonyú kedves az egész kicsi gyermek... vagy azok a pillanatok amikor először kezdi szemügyre venni, hogy hova is hoztuk haza!!!
Egyébként meg úgy néz ki, hogy nagyon rendes gyermek... a kérdes most már csak az, hogy mennyire vagyunk képesek elrontani :) és milyen gyorsan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése