Az utóbbi hetekben már Zsombor is várta a Kistesó érkezését. Sokszor jött hozzám és puszilgatta a hasam, sokat beszéltünk róla, hogy milyen lesz ha majd előbújik. Mindenkinek megmutatta, hogy hol lakik, és mivel mondtam neki, hogy majd neki kell megtanítani játszani, szorgosan hozta a játékokat a hasamhoz, és mutatta őket a Kistesónak.
Aztán ugyebár december 5-én már nagy várakozásban voltunk, már hetek óta vártuk a Mikulást. Énekeltünk neki dalokat, kikerültek az ablakokra a Karácsonyi és Télapós díszítések. Majd a lakás karácsonyi díszei is kikerültek, amik között van egy Télapó is ami figyeli, hogy jók vagyunk-e? Szóval már éppen a csizma kipucolásánál tartottunk, amikor is mi L-el inkább a kórházba vettük az irányt. Így aztán Zsombor összerakta a kicsi fejében, hogy a Kistesót a Télapó hozta.
Kolos egyébként Zsombor számára továbbra is Kistesó, most próbáljuk megtanítani neki a nevét.
Sajnos nem videóztam le az első látogatását a kórházban, de az az elbűvölt ámulat és csodálat ami megjelent az arcán amikor meglátta Kolost leírhatatlan számomra. Szólni se tudott sokáig, csak állt és nézett. Aztán csak eljött az ágyamig és akkor már az ölemből gyönyörködtünk együtt a Tesóban. Persze ő továbbra is magyarázta mindenkinek, hogy a Tesó anya pocakjában van :)
A Kistesó egyébként nagyon rendes, mert egy igazi hintalovat is hozott Zsombornak, amit a kétéves nagyon élvez. Már felfedezte, hogy nem csak ülni és hintézni lehet vele, de fel is lehet rá hintázás közben guggolni és onnan már csak egy lépés volt, hogy felálljon rajta, most már ott tartunk, hogy a kezével is elengedi és egyensúlyoz a tetején... (kinek is volt olyan jó ötlete, hogy kell nekünk egy hintaló?!!!)
Egyenlőre még Zsombor a barátkozással ott tart, hogy nézegeti Kolost, néha megsimogatja és ezen nagyokat nevet. Megnézi néha, hogy hogyan tesszük tisztába, segít is szívesen, de egyenlőre még nem érdekli nagyon. Tegnap a fürdést azért ő is megnézte, sőt még a lábát is segített megtörölni.
A féltékenység olyan formában jelentkezik, hogy mióta négyen vagyunk előszeretettel kiabál, azaz egyszerű mondatokat is kiabálva tudat velünk, hogy biztos meghalljuk amit mond. Valamint minden neki nem tetsző dologra sírással reagál, vagyis inkább hisztivel vagy valami sírás és hiszti keverékével. De ezek mellett nagyon rendesen megvárja a szoptatásokat, nem akar olyankor az ölembe ülni, megelégszik azzal, hogy mellém fekszik. Mondjuk az is igaz, hogy L. nagyrészt itthon van, és minden szabad percét Zsomborral tölti, vagy ha ő éppen babázik akkor én játszom Zsomborral. Ha meg közösen teszünk-veszünk a baba körül akkor próbáljuk őt is bevonni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése