Reggeli Mosoly

Apa 1/2 10 körül reggel a konyhában nagyot nyújtózkodik, ásít, mire Zsombor megkérdezi:

-Apa, elfáradt?

Mindenféle Vendégség

 Zsombor születésekor nagyon jó volt csak hármasban lenni, most élveztük a négyes létet, de ez már nem tarthatott olyan sokáig mint korábban. Zsombor ugyanis nem viseli jól, azt hogy egész nap itthon vagyunk, (várjuk nagyon a jó időt) nincs játszótárs csak apa meg anya. Így Kolossal jóval hamarabb kezdtünk vendégeket fogadni...

Zsombor nagyon szereti, ha jönnek hozzánk gyerekek, vagy játékos kedvű felnőttek. Akárhány embert képes foglalkoztatni. Nem mellékesen én is örülök a látogatóknak, mert jó látni a barátokat, ismerősöket akikkel már régóta nem találkoztam. Szóval mindenkit nagy szeretettel várunk kicsi otthonunkba, aztán ha nagyok leszünk viszonozunk mindenféle látogatást! Ja és hasonló helyzetben mi is megyünk nagyobb testvért fárasztani... 

Cumi

Úgy tűnik a migyerekeink már csak ilyenek, Kolosnak már most sikerül néha betalálnia a szájába a matyival, és utána nagyon édesen cuppogtatja.
Így a második gyerkőcnél már nem vagyunk annyira cumi ellenesek mint korábban, de hát mit is tehet én, ha már ekkorának inkább az ujja kell neki...

Vannak Napok

amikor már háromnegyed ötkor kinyílik a nagyfiú szeme és azzal kezdi a napot: Tente kész! Mi próbáltuk mondani, hogy nem, nem kész a tente, hiszen még sötét van. Persze ez őt nem érdekli, mert a játék sokkal izgalmasabb. Miután észrevettük, hogy a gyermek visszaaltathatatlan, a fáradtságunknak engedve, egy darabig hagytuk, hogy mese tévét nézzen. Aztán mikor a számítógép is megadta magát (biztos az is érezte, hogy még korán van a munkához) jött az, hogy meséljünk mi...

Szóval amikor így kezdődik egy nap, akkor kicsit rosszul viselem a kétévesem kétévességét. Azaz, reggel mikor levesszük a pelenkát, a világ minden kincséért nem akar a vécébe pisilni, és hiába húzom-vonom ő csak ordít... aztán persze a ruháit sem akarja felvenni. Először csak nem azokat amiket én választok neki, aztán már azt sem amiket ő választ. Aztán a reggelinél nem jó pohárban van az innivaló, vagy az ennivaló van rossz helyen, vagy rosszul van letéve a tányérra, és ezért kell sírva ordítania velünk. Aztán ha játék közben nem értek valamit, akkor ismét lehet ordítani velem. Ha hamarabb érkezik az ebéd, akkor eszébe jut, hogy akár most is ebédelhetne, és ha ezt én nem helyeslem akkor ordít velem egy sort. Aztán ebéd után nem akarunk tentézni, tente előtt meg nem akarunk pisilni... Aztán amikor felébred a délutáni alvásból nem jó az uzsonna amit kikészítettem, de igazából más sem lenne jó! Aztán este nem akarunk fürdeni, persze aztán a kádban már minden rendben lesz... csak ne akarjam én megmosdatni, mert azt már ő egyedül is tudja és a fogát is egyedül akarja mosni.

Természetesen ezek csak azokon a napokon hangzanak így amikor Anya kialvatlan, rosszkedvű álmos! Mert egyébként meg a gyermek imádnivaló. Most már mindent meg tudok vele beszélni, és ő meg mindent mond. Ezért aztán néha fogalmam sincs hogy mit is mond, mert a kiejtése még nem tökéletes, gondolom engem is frusztrálna, ha mondok valamit és azt nem értik... Most kezdte el érdekelni az öltözés, azaz reggelente most már nem csak kiválasztja, hogy mit vegyen fel, hanem ő is akarja felhúzni. Még nincs teljes siker, de egyes dolgok már egészen jól mennek. Mindenben segít tényleg. Ha szemetet lát a földön kidobja a szemetesbe. Jó étvággyal eszik mindent, természetesen egyedül, és nagyon mérges ha nem sikerül valami. Már mindenféle trükköket kell bevetnem, hogy a husit fel tudjam vágni a tányérján, mert azt is ő szeretné... Imádom, hogy velem alszik el, és ébredni is csak úgy jó ha Anya is ott van. (Persze néha ettől is kiakadok, főleg amikor a másik szobában Kolos is engem keres) Most már néha maga talál ki játékokat, van hogy nem engedi hogy játszunk vele, mert most egyedül szeretne valamit, mondjuk mesél magának, szerel egy kicsit meg ilyesmik.

Tényleg nagyon édi, hiszen az enyém... de azért vannak napok, amikor kevés a türelem, a megértés....

Napközben

Az első hónap

Már el is szaladt az első hónap! Szinte észre sem vettem, nem mintha más dolgokat észrevennék mostanában... 

4700 grammot nyomott ez a kis csöppség 5-én, és azóta is sikerült egy pár grammot híznia, szóval már majdnem 5 kiló. Úgyhogy az evés tájékán nincsenek gondjaink, ha egyszer beindítja a szivattyúkat, akkor ott kérem nincs megállás. Csak én aggódom mostanában, hogy ezt a hatalmas keresletet meddig bírom kielégíteni. Ezért aztán eszem, iszom rendesen, és aggódok, ha túl gyakran szeretne enni, hogy meddig tart a tejem...

Egész szépen alakulunk, azaz most már általában 3 vagy 4 óránként eszik a gyermek. Természetesen van olyan is hogy 2 óránként, de ilyenkor csak olyan 20-40 ml-t eszik majd nagy mosoly közepette kinyomja a kakit. Ezek után már többet nem érdekli a tej, inkább nézelődik a lakásban... 

Este az kezd kialakulni, hogy kilenckor van fürdetés, aztán utána  eszi, majd egy kis nyafi végül pedig alvás. Aztán majd olyan hajnali 3-4 óra körül ébreszt, hogy most már azért enne valamit. Úgyhogy ilyenkor egy gyors pelenkázásra már ráveszem magam, majd vissza az ágyiba... aztán legközelebb 7-8 körül hallunk Kolos felől ismét! 

Aztán persze van olyan, hogy hajnali 1 óráig nyűgösek vagyunk, nem tudjuk, hogy egyen, igyon, pelenkázódjon, masszírozódjon vagy mi is történjen ezzel a csöppséggel ahhoz, hogy végre elaludjon. Persze ez normális ennyi idősen...

Most már néha hallatja a hangját, mármint idáig is hallottuk de főleg csak olyankor ha ordított, most már néha iszonyú édes kisvakond hangjai is vannak, amitől anyuci természetesen elolvad! Délutánonként elég sokat van fenn (írom ezt most, amikor éppen édesdeden húzza mellettem a lóbőrt, néha nagyokat sóhajt hozzá) nézelődik nagy szemekkel. Imádja az ágya felett lévő zenélő forgót figyelni, meg a rácsoságyra szerelt állatos rácsvédőt nézegetni. Ha megneszeli, hogy vendégek vannak és a másik szobában nagy az élet, azonnal felébred és addig nyafog, amíg őt is át nem visszük. Ott aztán elégedetten figyeli az eseményeket. Igazi kis társaslény már most. Persze ebbe született bele, hiszen már a hasamban is a mindennapjainkat hallgatta, ami  egy duracell elemes, kétéves mellett nem volt valami csendes, és elég sokat jártunk különböző társaságokba.

A legelejétől kezdve nagyon szeret fürdeni! Amint bekerül a vízbe rögtön megnyugszik, nagyokat mosolyog, rugkapál, szerintem számára ez a nap fénypontja.

A gyermekünk kedvenc helye bátran állíthatjuk, hogy a pelenkázó. Akármennyire sír, rosszul érzi magát, ha oda lerakjuk egy kis időre biztos megnyugszik. Ha csak kicsi volt  a baj, akkor mosolyog, nézelődik, rugdos nagyokat. A legjobban akkor élvezi az egészet, ha a pelenkától is megszabadítjuk. 

Kinn még nem nagyon jártunk, csak a doktornéninél és csípőszűrésen, a levegőn azonban mindig nagyon gyorsan elalszik! Mind a két alkalommal magamra kötöttem a hordozóba, mert azért még hideg van neki szerintem, de ez ellen nem volt egy szava sem...

Kezdünk alakulni

Hétfőn volt az első olyan napunk, hogy L. elment dolgozni és egyedül voltam egy jó pár órát a két picivel. Ráadásul pont a délutáni alvás is beleesett ebbe az időszakba. Utólag azt mondhatom, hogy a vártnál jobban sikerült, hiszen végül mind a két gyerek aludt. Azonban volt egy kis kiabálás, sírás, hiszti amíg eljutottunk odáig!

A dolog úgy kezdődött, hogy Zsomborral szépen megebédeltük, ami alatt Kolos édesen aludt, egészen addig míg be nem fejeztük. Ekkor kezdte, jelezni, hogy most már ő is enne, úgyhogy Zsombor közreműködésével átpelenkáztuk és leültünk megetetni. Zsombor hozta a könyveit, hogy közben ő mesél. Ez így elég jól alakult, de persze Kolos extra hosszan evett és nem aludt el a végére. Mire mondtam Zsombornak, hogy akkor feküdjön mellém és majd ott mesélek neki egy mesét. Amit el is meséltem, ekkorra azonban Kolos megunta, hogy ülünk, úgyhogy fel kellett álljak, ami azért volt rossz, mert Zsombor úgy alszik, hogy közben a hajamat cocózzal. Lássuk be, hogy miközben én sétálok, ő az ágyban fekszik ez nem megy... Ja  közben Kolosnak pelenkát is kellett cserélni, csakhogy egyszerűbb legyen a helyzet. 

A kisfiam nagyfiam türelme itt fogyott el, és visítva rohant hozzám, hogy most már őt altassam el. Mire én próbáltam rábeszélni, hogy feküdjön vissza az ágyba és csukja be szépen a szemét és gondoljon arra, hogy tentézik... (gondolhatjátok mekkora sikerrel)! Na itt következett az amikor én vesztettem el a türelmemet és kiabáltam, hogy mi lesz azzal a gyerekkel aki nem alszik délután... 

Szerencsére Kolos eddigre megnyugodott és le tudtam tenni, miközben ő békésen nézelődött én elaltattam Zsombort, ami kb. 3 perc alatt megvolt, majd ezek után kb. 10 másik perc alatt Kolos is tenteországba került, és hamarosan én is!!!! Szóval még van hova fejlődnünk...

Zsombor Olvas

Az ici-pici Maci babából, mostanra egy szépséges kisfiú cseperedett. Nem tudom, hogy szóltam-e már arról, hogy mennyire is szereti bújni a könyveket. Már picinek is szeretett mindenfélét lapozgatni, de mostanában ez már odáig fokozódott, hogy magának mesél. Azaz leveszi a polcról egymás után a könyveit, majd szépen végig lapozza, ha van benne kép akkor kommentálja is, majd szépen leteszi és hozza a következőt. Egészen addig míg egy ilyen szép kis torony ki nem alakul, vagy Anya vissza nem pakolja őket a polcra. Akár fél órát is elücsörög így a szobában, ha megkérdezem, hogy meséljek-e, akkor azt mondja: Nem, Zsombi mese!, esetleg még ki is tessékel a szobából, hogy ne zavarjam. Természetesen azt is nagyon szereti, ha mi mesélünk, így alszik el, és néha délután dia mesét is kell mesélni (azaz diavetítővel). L. a  múltkor elvitte könyvtárba, szépen beiratkoztak, játszottak a nénikkel és hoztak haza is könyvet, amit majd vissza kell vinni a meseházba (ezt a nevet adtuk a könyvtárnak, hogy ő is megértse).

Boldog Új Évet!

Kicsit megkésve, de annál boldogabb új évet kívánok mindenkinek! A legfőbb kívánságom idénre, hogy valahogy egy kicsit jobb időbeosztó legyek, akkor itt is sokkal rendszeresebben tudnék jelentkezni!!! Hátha idén megvalósul...