Hétfőn volt az első olyan napunk, hogy L. elment dolgozni és egyedül voltam egy jó pár órát a két picivel. Ráadásul pont a délutáni alvás is beleesett ebbe az időszakba. Utólag azt mondhatom, hogy a vártnál jobban sikerült, hiszen végül mind a két gyerek aludt. Azonban volt egy kis kiabálás, sírás, hiszti amíg eljutottunk odáig!
A dolog úgy kezdődött, hogy Zsomborral szépen megebédeltük, ami alatt Kolos édesen aludt, egészen addig míg be nem fejeztük. Ekkor kezdte, jelezni, hogy most már ő is enne, úgyhogy Zsombor közreműködésével átpelenkáztuk és leültünk megetetni. Zsombor hozta a könyveit, hogy közben ő mesél. Ez így elég jól alakult, de persze Kolos extra hosszan evett és nem aludt el a végére. Mire mondtam Zsombornak, hogy akkor feküdjön mellém és majd ott mesélek neki egy mesét. Amit el is meséltem, ekkorra azonban Kolos megunta, hogy ülünk, úgyhogy fel kellett álljak, ami azért volt rossz, mert Zsombor úgy alszik, hogy közben a hajamat cocózzal. Lássuk be, hogy miközben én sétálok, ő az ágyban fekszik ez nem megy... Ja közben Kolosnak pelenkát is kellett cserélni, csakhogy egyszerűbb legyen a helyzet.
A kisfiam nagyfiam türelme itt fogyott el, és visítva rohant hozzám, hogy most már őt altassam el. Mire én próbáltam rábeszélni, hogy feküdjön vissza az ágyba és csukja be szépen a szemét és gondoljon arra, hogy tentézik... (gondolhatjátok mekkora sikerrel)! Na itt következett az amikor én vesztettem el a türelmemet és kiabáltam, hogy mi lesz azzal a gyerekkel aki nem alszik délután...
Szerencsére Kolos eddigre megnyugodott és le tudtam tenni, miközben ő békésen nézelődött én elaltattam Zsombort, ami kb. 3 perc alatt megvolt, majd ezek után kb. 10 másik perc alatt Kolos is tenteországba került, és hamarosan én is!!!! Szóval még van hova fejlődnünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése