Az ici-pici Maci babából, mostanra egy szépséges kisfiú cseperedett. Nem tudom, hogy szóltam-e már arról, hogy mennyire is szereti bújni a könyveket. Már picinek is szeretett mindenfélét lapozgatni, de mostanában ez már odáig fokozódott, hogy magának mesél. Azaz leveszi a polcról egymás után a könyveit, majd szépen végig lapozza, ha van benne kép akkor kommentálja is, majd szépen leteszi és hozza a következőt. Egészen addig míg egy ilyen szép kis torony ki nem alakul, vagy Anya vissza nem pakolja őket a polcra. Akár fél órát is elücsörög így a szobában, ha megkérdezem, hogy meséljek-e, akkor azt mondja: Nem, Zsombi mese!, esetleg még ki is tessékel a szobából, hogy ne zavarjam. Természetesen azt is nagyon szereti, ha mi mesélünk, így alszik el, és néha délután dia mesét is kell mesélni (azaz diavetítővel). L. a múltkor elvitte könyvtárba, szépen beiratkoztak, játszottak a nénikkel és hoztak haza is könyvet, amit majd vissza kell vinni a meseházba (ezt a nevet adtuk a könyvtárnak, hogy ő is megértse).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése