Az első hónap

Már el is szaladt az első hónap! Szinte észre sem vettem, nem mintha más dolgokat észrevennék mostanában... 

4700 grammot nyomott ez a kis csöppség 5-én, és azóta is sikerült egy pár grammot híznia, szóval már majdnem 5 kiló. Úgyhogy az evés tájékán nincsenek gondjaink, ha egyszer beindítja a szivattyúkat, akkor ott kérem nincs megállás. Csak én aggódom mostanában, hogy ezt a hatalmas keresletet meddig bírom kielégíteni. Ezért aztán eszem, iszom rendesen, és aggódok, ha túl gyakran szeretne enni, hogy meddig tart a tejem...

Egész szépen alakulunk, azaz most már általában 3 vagy 4 óránként eszik a gyermek. Természetesen van olyan is hogy 2 óránként, de ilyenkor csak olyan 20-40 ml-t eszik majd nagy mosoly közepette kinyomja a kakit. Ezek után már többet nem érdekli a tej, inkább nézelődik a lakásban... 

Este az kezd kialakulni, hogy kilenckor van fürdetés, aztán utána  eszi, majd egy kis nyafi végül pedig alvás. Aztán majd olyan hajnali 3-4 óra körül ébreszt, hogy most már azért enne valamit. Úgyhogy ilyenkor egy gyors pelenkázásra már ráveszem magam, majd vissza az ágyiba... aztán legközelebb 7-8 körül hallunk Kolos felől ismét! 

Aztán persze van olyan, hogy hajnali 1 óráig nyűgösek vagyunk, nem tudjuk, hogy egyen, igyon, pelenkázódjon, masszírozódjon vagy mi is történjen ezzel a csöppséggel ahhoz, hogy végre elaludjon. Persze ez normális ennyi idősen...

Most már néha hallatja a hangját, mármint idáig is hallottuk de főleg csak olyankor ha ordított, most már néha iszonyú édes kisvakond hangjai is vannak, amitől anyuci természetesen elolvad! Délutánonként elég sokat van fenn (írom ezt most, amikor éppen édesdeden húzza mellettem a lóbőrt, néha nagyokat sóhajt hozzá) nézelődik nagy szemekkel. Imádja az ágya felett lévő zenélő forgót figyelni, meg a rácsoságyra szerelt állatos rácsvédőt nézegetni. Ha megneszeli, hogy vendégek vannak és a másik szobában nagy az élet, azonnal felébred és addig nyafog, amíg őt is át nem visszük. Ott aztán elégedetten figyeli az eseményeket. Igazi kis társaslény már most. Persze ebbe született bele, hiszen már a hasamban is a mindennapjainkat hallgatta, ami  egy duracell elemes, kétéves mellett nem volt valami csendes, és elég sokat jártunk különböző társaságokba.

A legelejétől kezdve nagyon szeret fürdeni! Amint bekerül a vízbe rögtön megnyugszik, nagyokat mosolyog, rugkapál, szerintem számára ez a nap fénypontja.

A gyermekünk kedvenc helye bátran állíthatjuk, hogy a pelenkázó. Akármennyire sír, rosszul érzi magát, ha oda lerakjuk egy kis időre biztos megnyugszik. Ha csak kicsi volt  a baj, akkor mosolyog, nézelődik, rugdos nagyokat. A legjobban akkor élvezi az egészet, ha a pelenkától is megszabadítjuk. 

Kinn még nem nagyon jártunk, csak a doktornéninél és csípőszűrésen, a levegőn azonban mindig nagyon gyorsan elalszik! Mind a két alkalommal magamra kötöttem a hordozóba, mert azért még hideg van neki szerintem, de ez ellen nem volt egy szava sem...