"Hajnali Idill"

Na igen, így néz ki a két ennivaló, imádnivaló fiam amikor békésen tentéznek egymás mellett. 

Vannak azonban esetek, amikor nem igazán segítik egymást a jó alvásban. Ilyen volt a ma hajnal is. Egészen pontosan Kolos hajnali 5 órakor kezdett papagájkodni, hogy ő éhes lenne. Ez természetesen most már megszokott dolog nálunk, nincs is vele semmi baj. Ilyenkor már ki is mászok az ágyból és tisztába is teszem, mert a korábbi (hajnali 1 órás) evésnél ezt nem szoktam megtenni, hogy biztos ő is aludni akarjon utána. Szóval kikászálódunk az ágyból, el a pelenkázóig felkapcsolom a villanyt és próbálok minél halkabb és gyorsabb lenni, hogy a többieket ne keltsem fel. Ugyanis valamikor éjjel Zsombor is átkeveredett a mi ágyunkba és nem lenne jó ha hajnali 5-kor kelne...

Tehát gyorsan és alaposan próbálom tisztába tenni, már az új pelenkát rakom alá, amikor kijön a kaka, ami engem is beterít. Nagyjából idáig volt vidám a történet, tudtam ettől a pillanattól a reggeli ébredés előrehozva. Mert Kolosnak azért annyi türelme nincs, hogy az újabb törölgetés, pelenkázás, krémezést és Anya tisztulását csöndben kibírja, Zsombor pedig nem alszik annyira mélyen, hogy az üvöltő Kolosra ne ébredjen fel... 

Zsombor felébredt, innentől a szoptatás úgy zajlik, hogy az egyik oldalamon Kolos eszik, a másik oldalamon Zsombor cocozza (tekergeti, mivel hajnal van és még ő is kómás inkább tépi) a hajam. Aztán amikor elkezd rugdosni is akkor L. átrakja az ő másik oldalára, hogy vissza altassa, lekapcsoljuk a lámpát, hogy Kolos is vissza aludjon még. Persze kb. két percenként kellett újra felkapcsolni a lámpát, mert Kolos mindig kiejtette a szájából a lényeget, így tehát ő sem alszik vissza. L. próbálja altatni Zsombort én Kolost, majd amikor ez teljes csődnek tűnik cserélünk... Kolos el is alszik, ekkor L. is visszafekszik Zsombor mellé, és összesített erővel őt is elaltatjuk, úgy kb. fél 7-re ismét mindenki alszik a szerencsésebbek fél 10-ig, a kevésbé szerencsések pedig úgy 8-ig.

Szóval szépen lassan alakulunk, aztán hogy mi lesz belőlünk majd meglátjuk!

Kettecskén

 Ma a nagyok az állatkertbe mentek, meg még további dolgokat intéztek... így aztán Kolossal kettecskén voltunk itthon.

Kolos nagyon rendes gyermek, már 4300 gramm, azaz nagyokat eszik, aztán tentézik. Néha sír egy kicsit, de most már mosolyog is sokat. Rá néz a szép kis szemeivel az emberre és megereszt egy mosolyt.

A gyermek kedvenc helye a pelenkázó, ha bármi rossz van és letesszük a pelenkázóra, akkor biztos megnyugszik egy időre. Nem tudom mi lehet ott, de az bejön a gyermeknek...

Most kezdem észrevenni, hogy mekkora különbségek lehetnek gyerekek között. Zsombor is nagyon jó kisbaba volt, de például teljesen másképpen szopizott mint Kolos. Zsombor csak felcsatlakozott és amikor végzett 20 perc múlva akkor lehetett is adni a büfi szekciónak. Kolos szeret hosszan időzni nálam, néha akár csak megnyugtatásként.... Zsombor ha elaludt és letettük azt észre sem vette, Kolos sokkal inkább kézbe baba, ha letesszük mikor elaludt biztos morogni fog egy darabig, aztán azért alszik tovább...

Karácsony másnapja

Aztán másnap felfedezte, hogy a fa alatt lévő becsomagolt dobozok rejthetnek valamiket:

Szépen kibontogatott mindent, és természetesen azonnal ki is próbálta őket. Mindennek nagyon örült. Amikor elfogytak a saját ajándékai, akkor odavitte a Kistesónak az övéit és azokat is kibontogatta és odaadta a Kolosnak. Aki  meg megnézegette őket, kicsi kerek szemeivel. (Sajnos erről nincs kép, mert nekem egyéb dolgom akadt, és így nem volt aki kattogtasson.)

Aztán ezek után L. és Zsombor átmentek L. unokatestvéréhez, ahol szintén ott volt az egész család, nagy játék és beszélgetés volt.

Gyerek Karácsony

 Az idén Karácsony este nálunk gyűlt össze a család. Ami így kimondva kicsit munkásan hangzik, de a főzés alól teljesen fel voltam mentve, L. anyukája és apukám átvállalták tőlem az egészet. A takarítást is kiadtuk, így nekünk csak annyi feladatunk volt, hogy az Angyalkák be tudják készíteni a meglepetéseket időre.

Persze az se volt semmi, de egy ilyen apró csöppséggel nem akartunk sehova sem utazni...

Úgyhogy pénteken délután nálunk volt a nagy csoda! Zsombornak ez volt az első olyan karácsony, amit már teljesen át tudott élni, úgyhogy nagyon készültünk 

 hogy minden tökéletes legyen. Zsombor számára szerintem az is volt. Amikor csengettek az Angyalkák, leesett az álla, és már fogta is az unokatesója kezét (vagyis az unokatesó Julis fogta az ő kezét) és indultak a Maci szobába, ahova az angyalka, elhozta a Karácsonyt. Teljes volt az ámulat a fa láttán. Mivel égett a szobában az adventi gyertya Zsombor rögtön azt kérte, hogy énekeljünk, úgyhogy közös családi énekléssel és egy kis műsorral ünnepelt együtt a családunk.

Aztán a gyerekek számára jött az ajándék bontogatás... Zsombornak még ez az egész akkora élmény volt, hogy az ajándékok nem is igazán 

érdekelték, talán ha kettőt kibontott a rengeteg közül. Számára és Julis számára a legjobban az ablakban lévő kis betlehem tetszett a legjobban. Még előző este Apával rakták ki, úgy hogy a bölcső még üres volt, és az Angyalkák hozták bele a kis Jézuskát is. A királyokkal és a kis állatokkal nagyon jól eljátszottak. 

Kolos a nagy nyüzsgés jó részét édesdeden átaludta a mózeskosárban, mikor már eléggé megváratott mindenkit felébredt mosolygott egy kicsit, megnézett mindenkit majd kikövetelte magának is a vacsorát! 

Különlegesség is készült nálunk, L. kitalálta, hogy fácán leves legyen a menü és apukámat meg lehetett győzni arról, hogy főzzön egyet. Csak egy megfelelő méretű edényt kellett beszerezni és már kezdődhetett is a fácán kaland. A végeredmény egy nagy kuktányi leves lett, amit mindenki nagyon jóízűen fogyasztott!

Természetesen volt nálunk mézes süti, bejgli, és egy vadas is, csakhogy mindenki találjon valami az ízlésének megfelelőt...

Nagyon szép nap volt az egész! Csak köszönetet tudok mondani érte mindenkinek aki részese volt.

Karácsonyi készülődés utólag

 

Az idén már igazi nagy Angyal és Jézuska várás volt nálunk. Zsombornak az adventi időszakban minden nap hozott valamit az Angyalka, a csodálatos kézi készítésű adventi naptárunkba. Minden vasárnap gyújtottunk egy-egy gyertyát és együtt énekeltünk, készülődtünk. Az utolsó két gyertyát már négyesben gyújtottuk... Így aztán a lakás is kapott egy kis karácsonyi hangulatot, bár nem készült el minden amit terveztem, de így is tökéletes volt számunkra. Karácsony napján sokat dolgoztunk, azzal hogy az Angyalkák csodaszép fát hozzanak, és megérte, mert az apróságok öröme felejthetetlen volt a számomra!

Úszás

Zsomborral fél éves kora óta járunk úszásra, én az utóbbi hónapokban nem nagyon voltam, mivel vízbe már nem szívesen mentem, viszont reggel nehezen keltem, így inkább itthon hagytak a fiúk pihenni szombatonként.... Azonban december 4-én valamiért úgy döntöttem, hogy én is, én is szeretnék menni megnézni milyen ügyes is a kisfiam nagyfiam. És milyen jól tettem, mert most egy darabig megint nem tudok menni.

Zsombor az utóbbi hónapokban nagyon sokat fejlődött. Ezzel a matraccal és lábtempóval átússza a medencét. Nagyokat merül az apjával, úgy hogy a hátára felmászik és együtt merülnek.

Egyedül még nem halad, de most már azt próbálgatják az órákon, amitől én szívrohamot kapok. Bár engem már az is megviselt, amikor az apja így húzza a vízen. 

Végül is elértük amit szerettünk volna, nem fél a víztől. Sőt otthonosan mozog benne!

Szeret járni az órákra, ez leginkább Nóra néninek köszönhető, aki mindenféle dalokkal színesíti a feladatokat és nagyon kedves minden gyerkőccel, akik természetesen imádják. 

Zsombor nagyon rendesen csinálja a feladatokat, az alsó képen látszik, ahogy csinálja a házikót a feje felett (ez a fejes ugrás előkészítése...) és aztán nagy bizonytalanul odaugrik az apjához. A lábtempót már nagyon ügyesen tudja egyedül is. Amikor ott voltam, akkor volt először, hogy a mellúszás lábtempóját is mindenféle lábfeszegetés nélkül egyedül csinálta Nóra néni után.

Fontosnak tartjuk, hogy mozogjon már kicsi korától kezdve, ezért is kezdtünk el járni, de nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz...

Itthon a világ!

Na igen, aztán egyszerre csak itthon voltunk! Az első nap szokás szerint aggódással és félelmekkel telt, de azért sokkal pozitívabb volt mint mikor Zsomborral érkeztünk haza, mert most láttam fényt az alagút végén, ami azóta csak egyre erősödik és azt hiszem ez sokkal normálisabb mint a legelső reakcióm... Na de ki gondolta, hogy normális lennék?

Az első napok csendesen teltek négyesben. L. minden nap gondoskodott kicsi családjáról: reggel pékség, aztán program Zsomborral, ebéd a szoptatós anyának, további játék Zsomborral, fürdetések és végül tente... 

Aztán kiderült, hogy az újszölöttünk igaziból este11 és hajnali 2 között szeret fenn lenni, és ilyenkor úgy 

20-30 percenként érzi magát éhesnek. Aztán 2-től reggel 7-ig édes alvás! Azt hiszem ez engem visel meg jobban...

Mióta hazaértünk, már növekedésnek is indult a kis fickó. Már komoly 3800 gramm a súlya, és az én karom azt mondja, hogy hosszra is nőtt.

Annyira édesek a babahangjai. L-el visszaemlékeztünk, hogy Zsombor leginkább egy sárkányra emlékeztetett. Kolost nem is tudom mihez hasonlítani, nagyokat nyög, hörög és néha iszonyat édesen sóhajtozik. Na jó, azt hiszem ezt fel kéne venni videóra ahhoz, hogy érthető legyen.

Annyira kis pici törékeny még. Zsomborhoz hasonlóan sokat alszik apa hasán. Még azt hiszem nem működünk túl olajozottan mint család. De gondolom idő kell, hogy mindenki beilleszkedjen a képbe, és csinálja a dolgát. Egyenlőre az esték a legnehezebbek. 

Én megfogadtam, hogy pihenni fogok, ezt több-kevesebb sikerrel próbálom betartani. Mindenesetre most nem főzök, vasalok, csak néha egy-egy mosást teszek be a gépbe, de az talán nem is nevezhető munkának. Na jó mióta itthon vagyok, már porszívó is volt a kezemben, de csak egyszer.

Akiket érdekel a mézeskalács tészta történetének vége, a mellékelt kép mutatja, hogy a fiúk kiszaggatták. Azaz inkább kigyúrmázták, csináltak belőle, cicát, csigát, elefántot, embert. Nem lett túl karácsonyi, mert a karácsonyi formáim valahol útközben felszívódtak, és nem akarnak előkerülni sehonnan. Gondolom majd húsvétkor beköszönnek.... Viszont finom lett és már el is fogyott!

Tesó érkezik - Zsombor és a Kistesó

Az utóbbi hetekben már Zsombor is várta  a Kistesó érkezését. Sokszor jött hozzám és puszilgatta a hasam, sokat beszéltünk róla, hogy milyen lesz ha majd előbújik. Mindenkinek megmutatta, hogy hol lakik, és mivel mondtam neki, hogy majd neki kell megtanítani játszani, szorgosan hozta a játékokat a hasamhoz, és mutatta őket a Kistesónak. 

Aztán ugyebár december 5-én már nagy várakozásban voltunk, már hetek óta vártuk a Mikulást. Énekeltünk neki dalokat, kikerültek az ablakokra a Karácsonyi és Télapós díszítések. Majd a lakás karácsonyi díszei is kikerültek, amik között van egy Télapó is ami figyeli, hogy jók vagyunk-e? Szóval már éppen a csizma kipucolásánál tartottunk, amikor is mi L-el inkább a kórházba vettük az irányt. Így aztán Zsombor összerakta a kicsi fejében, hogy a Kistesót a Télapó hozta.

Kolos egyébként Zsombor számára továbbra is Kistesó, most próbáljuk megtanítani neki a nevét. 

Sajnos nem videóztam le az első látogatását a kórházban, de az az elbűvölt ámulat és csodálat ami megjelent az arcán amikor meglátta Kolost leírhatatlan számomra. Szólni se tudott sokáig, csak állt és nézett. Aztán csak eljött az ágyamig és akkor már az ölemből gyönyörködtünk együtt a Tesóban. Persze ő továbbra is magyarázta mindenkinek, hogy a Tesó anya pocakjában van :)

A Kistesó egyébként nagyon rendes, mert egy igazi hintalovat is hozott Zsombornak, amit a kétéves nagyon élvez. Már felfedezte, hogy nem csak ülni és hintézni lehet vele, de fel is lehet rá hintázás közben guggolni és onnan már csak egy lépés volt, hogy felálljon rajta, most már ott tartunk, hogy a kezével is elengedi és egyensúlyoz a tetején... (kinek is volt olyan jó ötlete, hogy kell nekünk egy hintaló?!!!)

Egyenlőre még Zsombor a barátkozással ott tart, hogy nézegeti Kolost, néha megsimogatja és ezen nagyokat nevet. Megnézi néha, hogy hogyan tesszük tisztába, segít is szívesen, de egyenlőre még nem érdekli nagyon. Tegnap a fürdést azért ő is megnézte, sőt még a lábát is segített megtörölni. 

A féltékenység olyan formában jelentkezik, hogy mióta négyen vagyunk előszeretettel kiabál, azaz egyszerű mondatokat is kiabálva tudat velünk, hogy biztos meghalljuk amit mond. Valamint minden neki nem tetsző dologra sírással reagál, vagyis inkább hisztivel vagy valami sírás és hiszti keverékével. De ezek mellett nagyon rendesen megvárja a szoptatásokat, nem akar olyankor az ölembe ülni, megelégszik azzal, hogy mellém fekszik. Mondjuk az is igaz, hogy L. nagyrészt itthon van, és minden szabad percét Zsomborral tölti, vagy ha ő éppen babázik akkor én játszom Zsomborral. Ha meg közösen teszünk-veszünk a baba körül akkor próbáljuk őt is bevonni. 

Szülés másodszor

Az biztos, hogy most másodszor már teljesen másképpen álltam hozzá az egész témához. Nyilván könnyebb volt egy csomó szempontból, mert már tudtam, mit hogyan is kezeljek. Viszont ez a pocak sokkal jobban megviselt fizikailag, ami mondjuk nem is csuda, hiszen még nagyobb volt mint Zsomborral. A végén már nagyon nem voltam formában.

A havas napokon mindig a szülésznőt hívogattam, hogy amiket tapasztalok jeleket elegek-e már ahhoz, hogy elinduljunk?! (Zsombor esetében nem voltak ilyen élményeim, mert korai időpontra határozták meg a terminust, majd a 41 héten be kellett egy nap menni  a kórházba és elindították a szülést...) Azonban mindig további várakozásra voltunk ítélve. Aztán eljött a december 5. ami visszatekintve egy tökéletes nap volt. Ennél könnyebb szülést, vajúdást jobb körülmények között azt hiszem senki sem kívánhat magának:

Úgy kezdődött, hogy aznap is voltak jóslófájásaim hajnalban, elég rendszeres méh-összehúzódásokkal, de mivel ilyen már előző hétvégén is volt, betudtuk a fronthatásnak. 

Reggel még elmentünk a templomba, ahol van egy külön kis játszóterem a kisgyerekeseknek, ahol Zsombor játszik, mi meg kicsit be tudunk kapcsolódni az istentiszteletbe. Azonban a végére már nem éreztem jól magam, hazajöttünk. 

Itthon kicsit pihentem, Zsombor is aludt, majd a fiúk elmentek sétálni, minden rendben volt, bár a "jóslófájásaim" nem múltak el, de nem is váltak rendszeressé. Úgyhogy úgy gondoltam mivel vasárnap van, még most beszélek a szülésznővel mit gondol a helyzetről. Persze rögtön tudott olyat kérdezni amire nem tudtam válaszolni, úgyhogy megbeszéltük mikre figyeljek, aztán ha rendszeresebb lesz, vagy történik valami egyértelmű akkor beszéljünk még.  Gondoltam még a fiúk távol vannak, csinálok egy kis karácsonyi hangulatot és elkezdtem begyúrni egy mézeskalács tésztát, közben meg a padlizsánkrémhez beraktam a sütőbe a padlizsánokat. Ekkor meg egy-egy jóslófájás során le kellett pihennem, úgyhogy a tészta kicsit viccesen készült, de elkészült. A a fiúk is hazaértek.  Négy óra körül kezdtük el írni a 'Nonó-aú' táblázatot, hogy lássuk, mennyire rendszeresek is a fájások. Semennyire, vagyis úgy volt, hogy ha feküdtem az ágyban, akkor elég rendszeresen 8-9 percenként jött egy nagyobb fájdalom, de ha főzőcskéztem, vagy jöttem-mentem, akkor gyakrabban, de kisebb. Lehet, hogy a híres "10 perces fájások" csak a szülőágyban fekvő nőknél jelentkeznek? Vacsora előtt meggyújtottuk az adventi gyertyákat a szobában, énekeltünk Zsombornak karácsonyi dalokat, megnéztük hozott az angyalka az adventi naptárba, aztán kezdtünk készülődni a vacsorára.

Ekkor úgy döntöttem még egyszer felhívom a szülésznőt, hogy ne az éjszaka közepén jelentkezzem legközelebb ha esetleg történne valami. Elmondtam neki, hogy miket tapasztalok, majd mondta, hogy még beszél a nőgyógyászommal, aztán visszaszól, hogy mi legyen. Öt perc múlva csöngött a telefonom, hogy akkor induljunk a kórházba, még próbáltam kibúvót találni, hogy várhassunk, de végül megegyeztünk, hogy este 7-kor a kórházban találkozunk.

Gyorsan összepakoltam Zsombornak a ruháit, cumiját, pizsamáját. Elmondtuk neki, hogy a nagyinál alszik ma, és hogy mire is számíthat a napokban (természetesen ezt már hetek óta mondogattam neki, úgyhogy azért tudta mire számíthat). Szerencsére a Bábinál ott voltak az unokatesók, hogy várják a Mikulást együtt, eredetileg jöttek volna hozzánk is, csak mi kicseleztünk mindenkit. Úgyhogy Zsombor szívesen maradt játszani, mi meg nyomás tovább a kórházba. Az autóban már elég komolyan rosszul voltam egy-egy összehúzódás során. Persze a bőröndöt és iratokat, nem vittük fel magunkkal, mert hátha jöhetünk is vissza 20 perc múlva. Mikor felkerültem a ctg gépre, már tényleg azt gondoltam hogy majd hazaküldenek, mert a fájdalom sokat javult... de a gépet ezzel nem sikerült becsapnom... Amikor a szülésznő is megvizsgált, már egyértelmű volt, hogy ma már nem megyünk sehova, de azt senki nem gondolta, hogy Kolos ilyen expressz fog érkezni...

Átöltöztem, előkészítettek, elmondták, hogy még visszatesznek a ctg-re, de hogy utána még járkálhatok és majd meglátjuk mire lesz lehetőség. Aztán pár perc múlva megjött a Dokim is, ő is megvizsgált és aztán innentől kezdve nagyjából fél óra és megszületett Kolos... Először nagyon fenn volt, mert a magzatvíztől nem tudott lefele elindulni, úgyhogy a Doktor segített ezen a problémán és innentől kezdve már csak annyi idő maradt, hogy 2-3 fájást az egyik, majd a másik oldalamon kellett végigcsinálnom, hogy könnyebben tudjon lefele mozogni, aztán már nagyjából mondták is, hogy látszik a feje....

Szóval igaziból semmire sem volt idő, a szülésznő is eltűnt néha, mert közben neki is elő kellett készülődnie, de szerintem éppen csak mindig ki tudta készíteni az éppen szükséges dolgokat. Aztán már a hasamon is volt Kolos, majd elvitték megfürdették, felöltöztették, oda adták az apukájának aki gyönyörködött benne:

Így történt, hogy a mézeskalács tészta egy hetet időzött a hűtőben mielőtt a fiúk kisütötték volna. A padlizsánok is egy hetet csücsültek a sütőben, mert azokról teljesen elfeledkeztem, úgyhogy mikor hazaértünk négyesben kissé szőrős volt a sütőnk...

Új élet

December 5-én este 1/2 10-kor megszületett a Kistesó: Kolos

Itt még kicsit szigorúan szemléli az új környezetet, de aztán hamar visszakerült a már ismerős anyai test közelébe. Ja és apa karjaiban is rögtön nagyon szeretett:

54 cm hosszú és 3750 gramm súllyal született. Expressz baba, ugyanis este 7-kor mentünk be a kórházba és már 1/2 10 kor ki is bukkant a kis feje.

Várandósan a világ

Most már az utolsó napjainkat töltjük együtt. Zsomborral sem volt ez túl egyszerű, de most aztán igazándiból hasonlítani se tudom semmihez. Bár igaziból még mindig nem panaszkodhatok, mert jól vagyok és egészségesnek tűnünk mind a ketten. Persze azért egy kis izgalom adódott most is. De csak szépen sorjában.

Az utolsó ultrahangon minden rendben volt, a baba már 3000 grammot nyomott, szóval ha időben is születik, sem lesz sokkal kisebb mint a testvére. Másnap mentem a vérvételre, aminek eredménye az lett, hogy mennem kellett a vérellátóba ellenanyagszűrésre, mert találtak valamilyen ellenanyagot a véremben, amit ki kellett vizsgálni, hogy nem valami veszélyes dolog-e. Szóval Zsomborral beültünk egy taxiba és elmentünk Buda másik végébe, ahol is kiderült, hogy kellett volna hozni beutalót, amiről persze senki sem szólt a nőgyógyásznál... Telefon  a háziorvosomnak, hogy tud-e adni, telefon L-nek, hogy el tud-e érte menni és el tudja-e valakivel küldeni. Majd fél óra játék a váróban, amíg  futár elért a papírral hozzánk, és már csak azt kellett kivárni, hogy lecsapoljanak egy csomó vért tőlem.... Szerencsére az eredményekből az derült ki, hogy én voltam beteg és ez ellne védekezett a szervezetem, ezért ha arra kerülne a sor, hogy vért kell kapjak, nem kaphatom hidegen csak melegítve... és természetesen két hét múlva vissza kell mennem kontrollra. (Ami egészen pontosan a jövő hétre esik)

Most már minden héten megyünk ctg-re, amit én még az első terhességem alatt elneveztem bugyogásnak, mert a baba mozgásai leginkább arra emlékeztetnek. Első alkalommal Zsomborral együtt voltunk, vicces volt húsz percet egy géphez kötve lenni, és közben arra figyelni, hogy a nagytesó ne unatkozzon... A második alkalomnál csak úgy tudták rámtenni a gépet, hogy nekem is fognom kellett a tappancsot, mert különben nem hallatszott a szívverrése a babának. Kb. 5 percenként rámszóltak, hogy rendesen kell ám azt nyomni, nem mintha túl egyszerű vagy humánus lett volna a dolog....

Mindennapok: na azok az igazán nehezek, mert állandóan fáradt vagyok, már nagyon nehezen tudok felállni, sétálni csak nagyon keveset, állni csak nagyon keveset. Aludni és feküdni mindig, de sajnos azt csak nagyon keveset lehet! Amikor havazik, akkor aztán beindulnak a jóslófájások és én mindig megörülök, hogy hátha most már tényleg kidugja a kicsit fejét az új jövevény, de aztán valahogy mindig elcsendesedik az egész. A hasam most már minden nap jó sokat keményedik, elég sokat fáj is vagy a derekam szakad le, és ehhez jön még Zsombor! Aki egyébként nagyon rendes és sokat segít, sőt most már nagyon várja ő is a tesót! Én is nagyon várom már hogy megszülessen, nyilván azért is kezdek már az első jelekre tervezni, hogy mi lesz ha menni kell a kórházba, de mostanra kicsit elkeseredtem. Azaz inkább el kell fogadnom, hogy az én gyermekeim szeretnek a pocakban és nem igazán akaródzik nekik hamarabb kibújni, sőt! Hétfőn megyek orvoshoz remélem azért legalább azt mondja, hogy némi változás van és nem azt hogy egyáltalán nem haladtunk előre a szülés felé...

Nyilván azért is indulok be a fájásokra, mert Zsomborral ilyeneket nem éreztem, vele a legtöbb az a rendszeres haskeményedés volt, fájás már csak a kórházban ért utol. Szóval hiába második gyerkőc, azért vannak új kihívások!

Itthon már mindennel elkészültünk: kiságy, kelengye, pelenkák, autós dolgok. Amiket lehetett elintéztünk előre, karácsony nálunk lesz... szóval tényleg eléggé felkészültünk. December 12-re vagyok kiírva, de eddig  azt hittem hogy meglesz hamarabb, most abban reménykedem, hogy azért 12-re itt lesz velünk a kisbaba. L. szerint csak 16-án fog megszületni, ha azt vesszük, hogy 12-től van még 10 nap akkor akár 22. is lehet a szülés napja, ami nagyon-nagyon, rettenetesen messzinek tűnik....

2 évesen a világ

 Szóval elröppent két esztendő mióta megszületett Zsombor. Ez szinte hihetetlen, bár az a fejlődés is annak tűnik amit végrehajtott ez alatt a két év alatt.

Először is megnőtt, már 86 cm, meghízott már 12,5 kg. Megtanult ülni, állni, járni, futni, sőt most már ugrálni is tud. Legnagyobb örömömet most az adja, hogy elkezdett beszélni. Kis papagáj lett, mindent megismétel, persze rögtön kiszúrja a nem neki való szavakat és azokat előszeretettel használja. Legnagyobb megrökönyödésemre még jól is használja őket... Persze a leginkább még csak a családja érti, hogy mit mond, mert még sok mindent nem jól artikulál, de mi így imádjuk.

 Természetre elképesztően rendezett! Ha rajzol (ami gyakran előfordul) elővesz minden színt sorba, rajzol vele, majd egymás mellé lefekteti a ceruzákat, ugyanezt csinálja a zsírkrétával is. Az autókat is egymás után kitolja a helyükre, ami mostanában a küszöb (nagy örömömre), aztán szépen vissza a helyükre. Nagyon szereti nézegetni a könyveket, azokat is sorba leszedegeti a polcról aztán egy tornyot épít belőle. Nagyon ügyes a neki való puzzles játékokban. Most kezdi felfedezni, hogyan is működik a lenkerekes autó és a kisvonatot is most kezdi egyedül tologatni.

Mostanában kezdem tapasztalni a "terrible two" korszakot is. Általában sehova sem szeretne elindulni, a ruhák rettenetesen rosszak mert fel kell őket venni. Az etetőszékbe már régóta nem hajlandó beülni, de most már a saját székére sem, gondolom azért mert ott volt egy párna hogy rendesen felérje az asztalt. Nem engedi, hogy segítsek az evésnél, vagy ha épp megkérem L-t, hogy etesse akkor csak tőlem hajlandó elfogadni a segítséget.

Ha valamit kitalál, hogy hogyan is legyen akkor attól nem tágít és addig ordít, rug, sír amíg meg nem hajlunk akarata előtt.
Nagyon empatikus, ha valaki szomorú, vagy megbántott akkor megy és ad neki puszit.

A hasát továbbra is nagyon szereti, bár most már néha nem hajlandó megenni az éppen aznapi kaját. De ezen a téren egyáltalán nem panaszkodok!

Szeret már gyerekekkel játszani. A nagyobbakat is elirányítgatja, elmagyarázza nekik, hogy mit szeretne és nekik azt kell csinálniuk. Most már azért visszaszerzi a játszótéren ami az övé, de általában azért meg lehet vele beszélni, hogy más is kipróbálhatja a játékait. Nagyon szeret motorozni. A telet annyira nem szereti nagyon egyenlőre. A hóban folyton fújjolt mert ráesett a hó és didrizett.....

Ja és azt majd elfelejtettem leírni, hogy útközben szobatiszta lett. Éjszakára még kap pelenkát, de a délutáni alváshoz már egyáltalán nem kell. Szerintem elég ritkán fordul elő hogy nem sikerül szólnia, általában ez olyankor van amikor elmerül valamiben.
Ja és már kint van az összes foga, úgyhogy minden este van fogmosás program, most már használunk fogkrémet is. Nagyon cukin tud köpködni, bár azért még jó párszor rá kell szólni, hogy ne lenyelje, hanem kiköpje a fogkrémet.

Nagyon szeret nekem segíteni a házimunkába, bepakol  a mosógépbe, majd segít kipakolni és teregetni is. A főzés nagyon izgalmas móka, ha valamiért nem engedem, hogy segítsen, mert mondjuk hagymát vágok, vagy forró dologgal ügyködök, akkor aztán nagy sikítás van. Tésztákat már nagyon jókat tud gyúrni...

Most már ő is várja a kistesót, persze még nem igazán érti, hogy ez hogyan is lesz. Mondjuk mostanában sokat is beszélünk róla, mert már én is nagyon várom az érkezését!
Szóval kétévesen tényleg egy nagyon kedves, okos és jó gyermek!

Egy kis játék

49 words

Speedtest

Boldog 2. Születésnapot

Sokat készültünk erre a napra. Azt tudtuk, hogy mi nem veszünk ajándékot, mert annyi mindenki jött hozzánk a nevezetes hétvégén, hogy fel se tűnt volna neki, hogy kap-e még egy ajándékot. Mi inkább azt találtuk ki, hogy elvisszük a Csodák palotájába, hátha már 2 évesen talál ott egy-két számára is érdekes dolgot. Az ünneplés már egy nappal hamarabb elkezdődött. L. szerette volna ha a szomszédságot is áthívjuk egy kicsit, ugyanis szemben és mellettünk is három gyermekes családok laknak és a szomszédos utcában is lakik egy barátunk ahol két kicsi gyerkőc van. Szóval szombatra összecsődítettük őket. Volt saláta, fasírt, pogácsa és persze két pici torta.

 Minden gyerek talált valami érdekes játékot magának. Persze együtt még nem nagyon játszottak, de legalább mi tudtunk egy kicsit beszélgetni a szomszédainkkal. 

A végére a barátaink maradtak, ahol egy azonos korú és egy pár évvel idősebb fiú gyermek van, akikkel Zsombor nagyon szeret játszani. Így aztán kifulladásig rohangáltak hárman fel és alá a hatalmas lakásunkba, kiabáltak hozzá, ugráltak a babzsákfotelba. Zsombor annyira benne volt a játékban, hogy teljesen nekikeseredve sírt, amikor az indulásra került a sor.

Vasárnap volt a szülinap. Reggel L. és én ébresztettük a reggeli szülinapos nótával és két pici gyertyával. Majd az ébredés után megindult az egésznapos vendégsereg áramlat. Először anyukámék jöttek, egy gyönyörű mézeskalácsházikó társaságában, amiről Zsombor imádta leszedegetni a leszedhető részeket. (sajnos elfelejtettem lefényképezni, pedig tényleg nagyon szép volt.) Aztán megérkezett a kedvenc másodunkatesó Zsuzsi és családja. Ők is hoztak egy csomó ajándékot, de persze a legjobb az volt, hogy itt volt nálunk a Zsuzsi és játszott a Zsomborral. Aztán egy kis szünet következett, mely folyamán liba ebédünket elfogyasztottuk, csakhogy nehogy már Márton nap körül ne együnk libát.... be se fejeztük, amikor a másik 

nagymama is megérkezett. Aztán jött L. testvére és családja, L. keresztlánya, és L. egy nagyon jó barátjáék. Szóval nagy parti kerekedett ismét. Egy csomó ajándék, mely közül a legjobban várt, a szirénázó mentőautó volt. A gyerekek rohangáltak, játszottak, majd ismét torta evés következett, majd további játék. Aztán előkerült a diavetítő és egy kis mesedélután következett. Aztán olyan nyolc óra körül mindenki hazaballagott Zsombor nagy bánatára....

t

Ekkor azonban még nem volt vége az ünneplésnek, mert hétfőn azzal kezdtünk, hogy elmentünk a Csodák Palotájába, ami még mindig nagyon nagy Zsombornak. De szerencsére rögtön az elején volt makett vonat, ami után lehetett futni és egy kis autó amit meg vezetni lehetett, aztán még kb. 2 dolgot bírt befogadni és elfáradt és fent az emeleten játszottunk egy asztal mellett... Szerencsénkre tetszett neki és élvézte a dolgot.... :) 

Fotózás

Szeretem ha néha készül rólunk, olyan fénykép amit fotós csinált. Főleg mert nem vagyunk valami nagy fotósok L-el, meg azért is mert olyan jó látni hogy más mit lát bennünk. Még Zsomborral a pocakban voltam először Hajninál, aztán voltunk hárman amikor Zsombor úgy kb. 4 hónapos volt. Most ismét felkerestük, hogy legyen rólunk családi kép. Még L. anyukáját is sikerült elvinnünk magunkkal... a képek még nem jutottak el hozzánk, de egy kis ízelítő: http://blog.egyetlenem.hu/archives/2010/11/06/Nora_es_Zsombor
Ha már ellátogattok a blogjára, érdemes egy kicsit elkalandozni, mert gyönyörű képeket készít és szerintem csodás pillanatokat kap el a gyerekekről. Én nagyon szeretem a képeit...

Zsuzsi

Na igen, hol is kezdjem ezt a történetet. Zsuzsival a nagy barátság még nyáron kezdődött - Zsuzsi egyébiránt Zsombor másodunokatestvére és L. keresztlánya - aztán Zsuzsi szülinapján teljessé vált az imádat. Zsuzsi ugyanis nagyon szereti játszani kisebb gyerekekkel, Zsombor meg ugyebár odavan a nagyobb lányokért. A szülinapi látogatás után, gyakran emlegette Ui-t (Zsombor nyelven annyit tesz Zsuzsi), hogy éppen mit csinálhat, vagy hogy mit kéne vele játszani. Aztán L. szervezésében szerdán nálunk járt Zsuzsi, és szerencsés napunk volt, mert Julis az unokatesó is itt volt a nagymamánál, így aztán mindenki eljutott egy kis játékra hozzánk: 

Aztán 3 napig mindenkinek azt mesélte, hogy miket is csinált az Ui amikor itt volt nálunk. Hol ült, hol feküdt, mit játszott, hol mesélt és mivel a mosdóban is volt, ahova természetesen Zsombor is elkísérte, erről még egy dal is született, amit naponta kb. háromszor ad elő.

Új bútorok

Először egy új ágy érkezett hozzánk! Már mindenképpen szükséges volt, mert mióta visszakerült a lakásba a régi hatalmas ágyunk, nem tudunk egy szobában aludni, Zsombor pedig az éjszakák egy részében éjjel felébred és átvándorolt hozzánk. Idáig ez úgy történt, hogy a kivett két rács helyén én vagy L. segített neki kijönni. Mivel külön szobába kerültünk, ezért szükségessé vált egy gyerekágy neki. Valamint azért is, mert a kiságyba egy ici-pici Kistesó kerül. Ami a lényeg, hogy hosszas keresgélés után találtunk egy szimpatikus ágykészítőt, ahol ki is néztünk egy olyan ágyat, amiből nem túl könnyű kiesni és én is elég könnyen mellé tudok feküdni. Van ágyneműtartója, hogy oda is lehessen pakolni. Igy meg is szereztük ezt a gyönyörű ágyikót, csak sajnos nem volt túl praktikus, mert a lécek benne alattam leszakadtak, az ágyneműtartó pedig 5cm-rel kisebb volt mint az ágy.... (ez azért igazán ránk vall, ha bútorokról van szó) Nem keseredtünk azonban, és egy segítőkész asztalos ismerős nagyon gyorsan orvosolta is a problémánkat... Zsombor nagyon szereti az ágyát!

A következő lépés egy új szekrény volt. Merthogy a kombinálható kiságyban voltak idáig a ruhái, oda azonban két gyerkőc ruhái sehogy sem férnek el!

Most már egy jó ideje nézelődtünk, érdeklődtünk, árajánlatot kértünk, hogy mi is legyen a jó megoldás, de valahogy nem akart összejönni a dolog. Aztán a vásárban, egyszer csak megláttuk a mellékelt szekrény és mind a ketten első látásra beleszerettünk, és ott ugyan nem tudtuk megvenni, de addig telefonált, beszélt, szervezett L. amíg a szülinapomon ez is megérkezett hozzánk. Zsombor nagyon szereti, rögtön bele is pakolta az alsógatyáit....

Azóta bárki gyerek jön hozzánk ez a legizgalmasabb bútorunk az ágy után....

Születésnap

Az idei év számomra nem csak azért fontos, mert egy új családtaggal bővülünk hamarosan, hanem azért is, mert idén lettem 30 éves. Az eredeti terv az volt, hogy majd hatalmas nagy bulit csapunk, mindenkit meghívunk és hajnalig tart a tánc és a zene. Azonban ezt így 35 hetes terhesen nem olyan egyszerű megvalósítani. Úgyhogy igaziból, csak egy nyugodt napra vágytam...

Ami nagyon jól indult, mert reggel L. és Zsombor együtt megköszöntöttek, volt gyertyám, meg ajándékom (úgyhogy újra tudok fényképezni!). Majd rövid délelőtti pihenő után, elmentünk moziba, meg ebédelni. Zsombort a nagymamánál hagytuk, hazafelé ott is kaptam meglepit. Aztán jöttünk haza, ahol egy meglepetésparti várt. Nagyon szupi volt minden: volt gitár és ének hozzá, meg torta tűzijátékkal és gyertyával, feldíszített lakás. Egy csomó meglepetés... étel és ital, kisbaba, kicsit nagyobb baba.  Ja és egy meglepődött Nono, amit azt hiszem egy páran nem hittek el.... Szóval minden tökéletes volt, én nem tudtam semmiről... és mindenki olyan rendes volt mert eljött és itt volt és gondolt rám. Nagyon köszönöm mindenkinek, azt a szép délutánt! Remélem, hogy a vendéglátó vendégek is jól érezték magukat, mert én nagyon-nagyon.

Én elmentem a vásárba fél pénzen...

Tavaly már írtam a feketetói élményeinkről, természetesen idén is útnak indultunk. Budapestet már csütörtökön elhagytuk, egy hosszabb debreceni pihenő után érkeztünk édesapámhoz Nyíregyházára. Pénteken Nagyapónál pihengettünk: meglátogattuk a kedvenc állatkertünket, délután egy kis játszóterezés volt. Másnap azaz szombaton aztán bepakoltuk magunkat az autóba és indulás a Vásár. Idén a Nagyapót vittük magunkkal, hogy nehogy unatkozzunk hármasban. Természetesen nem mehettünk az egyenes úton azaz Debrecen-Nagyvárad-Feketetó, hanem egy kis világjárásba fogtunk. Nyíregyházáról, Érmihályfalva felé indultunk, majd onnan el Margittáig és innen aztán elhagytunk minden normálisnak nevezhető utat és bevetettük magunkat az erdőbe. Merthogy a Fekete-erdőn keresztül jutottunk el Élesdig. És milyen jól tettük, mert egy gyönyörű erdei úton vezetett az utunk, egy csodás kis patak mellett, amit a másik oldalról egy-egy kis hegyről lezúduló forrás fűszerezett. Aztán egy gyönyörű napos tisztáson elköltöttük az ebédünket, pihentünk is egy nagyot és hamarosan a vásárban találtuk magunkat.

Ahol szombat lévén rengeteg ember volt. Nem mondom, hogy a legtürelmesebben viseltem a sok embert, de azért nagyon jó volt. Zsomborral mindenki nagyon kedves volt. Vettünk neki egy gyönyörű kis ingecskét, meg még egy pár vásárfiát. Aztán este indulás vissza Nyíregyházára, természetesen már Várad és Debrecen felé mentünk, de nekem még így is nagyon hosszúnak tűnt az út...

Nosztalgia

Ma hazaérve a nagy hétvégi kalandból, csudás pár perc adatott meg nekem. Mindenki egy kicsit bamba lett mire  felhoztuk a cuccainkat és szépen elrendezkedtünk itthon, úgyhogy én egy kis finom meleg teával beültem az ágyba bambulni, és persze pár perc múlva Zsombor is bekucorodott mellém. Cumiját bedugta a kis szájába, hajamat az ujjai köré kapta és így pihengettünk. Csak szavak nélkül feküdtünk egymás mellett, én gyönyörködtem a kisfiamban ő pedig lazított egy picit. Ezt csak azért érzem fontosnak, mert Zsomborra az hogy mellém kucorodik és percekig itt piheg, hát nem igazán jellemző mostanság, és nekem olyan jó volt újra úgy érezni, hogy egy pici baba fekszik mellettem. Olyan gyorsan elröpült az a meghitt kisbaba-kor, és olyan jó amikor egy pár percre újra visszacsempésződik az életembe... 

Kistesó

Múlt héten szerdán voltunk nőgyógyásznál a kistesóval. Mindent rendben találtak, és most már egyértelművé vált a neme is. Ismét egy kisfiú érkezik hozzánk!! Erről a tényről kaptunk egy fényképet is... úgyhogy ez most már ha nem is 100, de 99% biztos. 

Így aztán amikor szombaton Zsombor elaludt este, L. úgy döntött véget vet a névtelenség korszakának: kiragasztott a szekrényre egy nagy papírt, felírkálta a lehetséges neveket és már csak választani kellett. Természetesen én újra elővettem az útónévkönyvet hátha találok valami újdonságot. L. a számítógépet böngészte, hogy megnézzük, melyik név milyen gyakori. Aztán kb. 20 perc múlva megvolt a végeredmény, a kistesó neve pedig: Kolos lesz!

Kolos már 1500 gramm körül van, ami nem minősül extra nagynak, de azért a jól megtermett babák közé sorolta a Doktor Úr. Egész nap szereti tudatni velem, hogy már ő is itt van köztünk, azaz reggeltől-reggelig mozgolódik. A legjobban akkor szeret mozgolódni, ha Zsombor alszik, vagy éppen nincsen velem. Ilyenkor minden lehetőséget megragad, hogy jelezze rá is kell ám figyelni. 

A hasam nagysága mindenki szerint óriási, de a Doktor Úr szerint ez teljesen normális a második babánál, persze ettől nekem nem lesz könnyebb az életem...

Péntek délutáni Tánc

Azzal, hogy itt az ősz és a rossz idő, ismét kinéztem egy pár programot, ahova mindig el tudok jutni Zsomborral, persze már olyan szemmel válogatom ezeket, hogy majd a kistesó érkezésekor se kelljen felhagyni ezekkel. Most hogy már ilyen nagyfiú lett szerettem volna valami mozgásos foglalkozást is. Tavaly L-el már voltunk a Marczibányi téren egy táncházba, de az vasárnap délelőtt van és még Zsombor nagyon kicsinek bizonyult hozzá. Úgyhogy akkor nem erőltettük a dolgot. Most már azt gondoltam biztos ő is jobban élvezné, úgyhogy ismét kinéztem egyet: 'Aprók Tánca' a neve, és azért tetszett meg, mert nem csak tánc van, hanem közben mindenféle kézműves foglalkozás is szerepel a műsorban. Pénteken délután 5 órakor kezdődik, úgyhogy én szépen felpakoltam a kis családot és elmentünk a Hagyományok Házába. Úgy tűnik, hogy jó választás volt, mert korosztályban hasonló korú gyerekek voltak. Zsombor az elején még élvezte, ő is csinálta amit kell, aztán egy kb. fél óra múlva már megunta és inkább az érdekelte, ami az asztalnál történik, ahol is kukoricahéjből készítettek nyuszit. Így aztán az én feladatom is az lett, hogy készítsek egyet, sajnos a végeredményt nem tudom megmutatni, de magamhoz és a kézügyességemhez képest egészen nyuszi formájú lett. Aztán még táncoltunk egyet és kb. fél órával a vége előtt eljöttünk, Zsombornak a másfél órás foglalkozás még egy kicsit hosszú volt, de megyünk a jövő héten is.... 

Állatkerti Játékok

 Ezek voltak az utolsó még lementett képek a gépemben. Még a múlt héten készültek az állatkerti látogatás során, voltunk most csütörtökön is, de arról már nincsenek képek.
Pedig a héten teljesen más állatokat néztünk meg mint a múltkor.
Julis unokatesóékkal megyünk, mostanság és mivel ők gyakran jönnek, így ilyenkor bekapcsolódunk hozzájuk mi is. Bár én már nem bírom annyira a gyerekek által diktált tempót...
Amint látjátok, őket nem csak az állatok érdeklik. Itt éppen a leopárdok szabadultak ki a ketrecükből.

Itt mi felnőttek próbálkoztunk lefényképezni őket, amint a leopárd éppen támadni készül....

Gorillacsalád...

A szurikáták nagyon édesen odajöttek Yombihoz és figyelték egymást.